Jelenlegi hely

Bűntudat és szégyen – morális érzelmeink

A morális érzelmek jelentősége abban áll, hogy viselkedésünket motiválni képesek

Ha az elveinkkel ellentétesen viselkedünk, nagy az esélye annak, hogy bűntudatot vagy szégyent, tehát valamilyen morális érzelmet élünk át. 

Ezek csak akkor tudnak kialakulni, ha képesek vagyunk önmagunkról gondolkodni és önmagunkat valamilyen elváráshoz hasonlítani. A szocializáció során ugyanis nemcsak azt tanuljuk meg, hogy mi értékes, mi elfogadható és helyes, hanem az elvárások, szociális normák, erkölcsi elvek belsővé válnak – azaz ezeket sajátjainknak érezzük.  Kialakul, hogy milyennek kellene lennünk (elvárt énkép) vagy milyenek szeretnénk lenni (ideális énkép) – vagy milyenek nem akarunk lenni (nem kívánt én). Ezek vezérfonalként befolyásolják a viselkedésünket – egyben referenciakeretként szolgálnak a viselkedésünk és saját magunk megítéléséhez is. Az önbecsülésünket – vagyis önmagunk értékességére vonatkozó ítéletünket – erőteljesen meghatározhatja, hogy ezekhez a referenciapontokhoz képest (általában vagy aktuálisan) milyenek vagyunk.

A morális érzelmek jelentősége abban áll, hogy viselkedésünket motiválni képesek. A szégyentől és a bűntudattól – mivel kellemetlen, sőt fájdalmas érzések – igyekszünk minél hamarabb megszabadulni. Ha lehetőségünk van rá, akkor – különösen a bűntudat esetén – megpróbáljuk jóvátenni a vétkünket, tévedésünket, viselkedésünk negatív következményeit. Ez nagyon kedvező – sőt egy bevett pszichológiai fordulattal élve: adaptív – következménye lehet a morális érzelemnek. Ezek az érzelmek tulajdonképpen morális barométerként arról informálnak minket, hogy mi elfogadható szociálisan és morálisan – illetve hogy szociálisan és morálisan mi elfogadhatóak vagyunk-e saját magunk vagy mások számára. 

Bűntudat vagy szégyen?

A szégyent és a bűntudatot sokszor ennek mentén szokták elkülöníteni egymástól: nagyobb valószínűséggel él át valaki szégyent, ha önmagát definiálja rossznak a morálisan helytelen viselkedés után, míg bűntudatot nagyobb eséllyel akkor érez, ha magát a viselkedést tartja helytelennek. Empirikus vizsgálatok arra utalnak, hogy a bűntudat nagyobb eséllyel jár jóvátételre irányuló próbálkozásokkal – a szégyen a hozzá kapcsolódó szorongás vagy éppen düh miatt legátolhatja a „szenvedő fél” érzelmeinek és a gondolatainak tudatosítását, megakadályozva a jóvátételre irányuló próbálkozásokat.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 1. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2017 augusztus-szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. augusztus–szeptember

  • Külön lakó élettársak

    Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze. A jelenség szociológiai szempontból meglehetősen összetett, és még nevet sem könnyű találni neki. Együttjárás? LAT? Látogató kapcsolat?

  • „Ez is miattad van!” – Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban

    „Nem én voltam, hanem Te voltál!”„Te vagy a hibás, Te csináltad!” Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Valamilyen szinten biztosan. A párokkal folytatott beszélgetésekben sokszor találkozom azzal, hogy egyikük folyamatosan mentegetőzik, tisztára akarja mosni magát a párja előtt – de akár előttem is –, míg a másik hibáztat és „mossa kezeit”. A felelősség hárítása igen megterhelő úgy a környezet, mint a kapcsolatban élő felek számára.

  • Könnyes szemmel – mosolyogva – A leválás szülői szemmel

    Azt mondják, ne csináljunk drámát az elengedésből, mert az az élet része. Vegyük könnyedén ezt az élethelyzetet, és ahogy gyermekünk teszi, lépjünk mi is előre egyet saját életünkben. Ez a mindenki számára jó megoldás – és hovatovább ez az elvárt szülői hozzáállás. Pedig próbatétel ez a javából! Szülőnek, gyereknek egyaránt. A kérdés csak az, hogy tudunk megbirkózni a kísérő fájdalom és öröm vegyes érzéseivel? Egyáltalán, merjük-e őszintén vállalni érzéseinket?

  • A maximalista vezető

    A maximalista vezető mindig elégedetlen. Saját és kollégái munkájával és viselkedésével szemben is folyamatosan teljesíthetetlen elvárásokat támaszt. S mivel minden téren tökéleteset akar alkotni – tehát nem jelöli meg az egyetlen legfontosabbat – voltaképpen soha nem tud száz százalékot teljesíteni.

  • A drogprevenció modern útjai

    „Ne drogozz, fiam, mert junkie-ként végzed a híd alatt!”. „Ha kipróbálod a füvet, az egyenes út a kokainhoz és heroinhoz!”. „Ha már választanod kell, igyál inkább!”. Gyakran elhangzó intelmek ezek, melyek – túl azon, hogy társadalmunk pszichoaktív szerekkel kapcsolatos ambivalens viszonyulását tükrözik – lényegében széles körben elterjedt tévhiteken alapulnak. A hatékony megelőzés azonban nem építhet efféle féligazságokra és moralizáló tévhitekre.

ÉS MÉG: Szagelszívó és lételmélet – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Se házasság, se szenvedély„Legyünk együtt, de külön!” A mingli avagy 'lat' kapcsolatok... • Ösztönös vagy túlszabályozott? Freudi kapcsolatok • „Pozitív mementó”A szolgálat becsületeMit tud a baba? A mozgás szerepe az értelmi fejlődésben • „Mindig a nő dönt!”A betegség előnyös oldala. –  Freud betegségelőny-fogalma a hétköznapokban • Az ember, aki elkerülte a boldogságotA bűntudat ingében • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Nemcsak a stressz oldásában, de a figyelem összpontosításában is segít öt perc videójáték a munkahelyen.

Mentális egyensúlyunk érdekében is érdemes néha félretenni a munkát.

A közlekedés okozta szennyezést mérő készülékeket általában az utak mellett helyezik el, pedig a kibocsátott szennyező anyagok a járműveken belül néha sokkal nagyobb mértékben...

A vicc szerint a kiegyensúlyozott diéta az, ha mindkét kezünkben van egy-egy tábla csokoládé.

Mitől lesz a vérfagyasztó sikoly igazán vérfagyasztó? A válasz nem a hangerőben, hanem a frekvenciában rejlik.

A kép azonban bonyolult, ugyanis képesek vagyunk akár legjobb meggyőződéseink ellenére cselekedni és beszélni.