Jelenlegi hely

Nyolcezer méterrel a lehetőségek fölött

Ma is ugyanaz motiválja, amiért életében először, kilencévesen hegyet akart mászni: hogy képet alkothasson a fejében

Andy Holzer vakon született. Nem álmodik látásról, inkább arról, hogy megmássza a Mount Everestet. Számára nem is elérhetetlen magasságokról fantáziál, hiszen már háromszor járt életében 8 ezer méter fölött. Ez az osztrák férfi ugyanis hegymászó, és nem is akármilyen. 47 éves korára meghódította hat kontinens legmagasabb csúcsait – már csak az ázsiai van hátra. 

Szerző: 

De egyáltalán hogyan mászik? Hogy válhatott valaki világhírű hegymászóvá, aki nem is lát? Hogyan képes megjegyezni és feldolgozni olyan hatalmas mennyiségű, tapintás útján beérkező adatot, ami egy ezerméteres sziklafal elképzeléséhez szükséges? – soroltam a kérdéseket. Andy úgy felel, ez nem okoz gondot, nem megerőltető. Mivel ő nem lát, agyának több energiája marad arra, hogy más érzékszerveinek jelzéseire figyeljen. Tíz ujja szkennerként működik, s mászás közben hangokat ad ki vagy kavicsokat dob a szikla felé, hogy a visszhang alapján tájékozódjon – s amikor denevérembernek nevezem, ő csak nevet: „Pontosan!” Amikor azt kérdezem, fél-e a magasságtól, egyáltalán érzi-e, milyen mélység van alatta, ha nem lát? Azt mondja, ezt gyakran megkérdezik tőle előadásain. Kedvenc szokása ilyenkor az, hogy visszakérdez: „Képzeld el, hogy nyitott szemmel felmászol ezer méterre, majd becsukod a szemed. Na, most már nem félsz?” Andy Magyarországon még nem tartott előadást – maga is meglepődik egy pillanatra, hogy sosem járt a szomszédos országban. Megígéri, hogy hamarosan ide is ellátogat – ha nem is a hegyek miatt.

Az interjú előtt egy döbbenetes videót láttam Andyől. Egy film kedvéért együtt másztak Erik Weihenmayerrel – szó szerint vak vezetett világtalant. Erik szintén vak, és profi hegymászó – Andyn kívül a világon az egyetlen, aki a legnehezebb terepekre is felmerészkedik. Ez volt az első és egyetlen hasonló mutatvány a hegymászás történetében. Andy később elmondta, csak az zavarta, hogy nem tudta megkérdezni a mögötte mászó Eriktől, merre van a kulacsa – egyébként imádta a közös túrát. A lapos szakaszokon Andy apró köveket hajigált, hogy hallja, merre vannak nagyobb hasadékok, míg Erik egy speciális bottal tapogatta ki a biztonságos utat. Közben folyamatosan beszéltek egymáshoz és megosztották az információkat. Félúton cseréltek, ki vezesse a másikat a meredek szakaszokon. Andy vezetni és követni is szeret – azt mondja, attól függ, ki a partnere.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!