Jelenlegi hely

Az örök Hófehérke

Valami nagyon fontos tanítást tartalmaznak a női létről, a nővé érésről, a világ működéséről

A mese... olyan térképpé válhat, amelyben megtalálhatjuk saját életünk eseményeinek, történéseinek analógiáját. S ezzel nemcsak rálátunk problémáinkra, de meglátjuk a kivezető utat is. Minden szereplő megjelenít valamit abból a mindennapos folyamatból, amelyben félelmeinket, gátlásainkat, belső szorongásainkat kivetítjük a környezetünkre. Megszemélyesítjük őket, hogy aztán ujjal mutogathassunk: miatta nem tudom megvalósítani az álmaimat, ő az oka, hogy nem sikerül semmi. De ha jól megnézzük az éppen olvasott mesét, kiderülhet, hogy a negatív hősök saját belső akadályainkat szimbolizálják, méghozzá nagyon pontosan körvonalazva azt az erőt, ami éppen visszatart minket. 

Szerző: 

Gyönyörű folyamatot mutat meg nekünk a mese ezekkel a látszólag egyszerű képekkel: miközben ott van a királynő gyilkos szándéka (azaz éppen önmagunk életteli, még ártatlan részét készülünk megölni),  alulról, az anyag, a test oldaláról elindul egy ellentétes folyamat a legtriviálisabb hétköznapi feladatokkal: Ha megígéred, hogy gondját viseled a házunknak, főzöl, mosol, varrsz és foltozol ránk, mi szívesen itt tartunk magunknál; meglásd, jó sorod lesz, nem lesz semmiben hiányod. Csak ennyi – tedd a dolgod, és életben maradhatsz. De vajon ennyi elég az élethez? Egy darabig talán, hiszen mi nők időnként hajlamosak vagyunk az életet összetéveszteni a mindennapok banális feladataival, amelyeket mindenképpen el kell végezni – hát azonosítjuk őket magával az élettel. Főzünk, mosunk, takarítunk, stoppolunk, és talán nincs is hiányunk semmiben – vagy mégis?

A „királynő” támadása

...Rejtett, látszólag biztonságos, hétköznapi eseményekkel jól körülhatárolt világunkon túl még mindig működik az „árnyékos oldal”, a tükör által megszabott (a látszatok elfogadására szocializált) kvázi-valóság. Újabb támadás közelít, most már nem áttételesen, a vadász közbeiktatásával (azaz a test révén belülről támadva), hanem közvetlenül a nőiség révén – azaz maga a királynő indul el, hogy kiiktassa a zavar forrását. Három oldalról, három eszközzel próbálja megölni Hófehérkét... Mindhárom támadás nagyon sokatmondó, ha a mélyébe tekintünk.

A női ösztönök blokkolása – a mérgezett öv

A Hófehérke derekára szorított öv jelenti azt a lefogó, visszaszorító erőt, amellyel képesek vagyunk a tudatunkkal megakadályozni, hogy az alulról fölfelé áramló erők – az ösztöneink, érzékelésünk – valóban szólhassanak hozzánk. Nem engedjük, mert veszélyeztetheti vélt biztonságunkat. Ez a női vad erők (szexualitás, ösztönösség) blokkolásának szakasza. Nem véletlen, hogy oly sokáig voltak a nők fűzőkbe gyömöszölve, mintegy testileg is folyamatosan leblokkolva az altest áramlását, visszafogva és bűnösnek nyilvánítva minden élvezetet, testi örömöt...

Megmérgezni a gondolatokat – a fésű

Az öv után jön a fésű, amit továbbra is naivan megengedő, nőiségében éretlen, de mégis életteli ártatlanságunk megint csak elfogad. Megmérgezni a gondolatokat: ez nagyon is következetes lépés az árnyékoldal részéről. Nap mint nap ez történik velünk, és még csak észre sem vesszük… Minden, ami arról szól, hogy mikor vagy trendi, mikor vagy jó kislány, mikor vagy jó beosztott, jó feleség stb.; mikor vagy annyira jó, hogy te érezhesd magad a legszebbnek, legjobbnak, legelfogadottabbnak, leghatékonyabbnak, de lehetőleg mindez onnan – az elméből – legyen irányítva. A fésűben szimbolikusan ez a „fejben működő” halálos manipuláció jelenik meg, amellyel folytonosan mérgezzük a gondolatainkat, de amely által az életerőnket is támadás éri...  A negatív gondolatok folytonos zsolozsmázásával sorvasztjuk magunkat és partnerünket...

A végső próba: a mérgezett alma

A mese azt mutatja meg – töretlenül fennmaradva és tanítva évszázadokon át –, hogy bármilyen helyzetből is induljunk el, mindig van lehetőség arra, hogy átlépjünk az árnyékba–sötétségbe–életellenességbe húzó erőkön, és megtaláljuk az élet folytatásának útját. Azt, hogy hogyan integráljuk a bennünk egyszerre jelen lévő fényt és árnyékot, józanságot és őrületet (mert a gonoszság és halálvágy is hozzánk tartozik), hiszen mindennek, amit örökül kaptunk az emberi természet működésében, egyetlen célja lehet csak: a tapasztalás. „Hófehérkeségünk” végső próbája a mérgezett alma, vagyis az az állapot, amikor az életről való eleven tudás mérgeződik meg – és mindaddig, amíg ez emészthetetlenül elakad az ember torkában, tetszhalott állapotban van. Élve és mégis élettelenül szemléljük üvegkoporsónk áttetsző fedelén át saját valóságunkat. Ez nagyon félelmetes lehetőség. „Mi van, ha valójában én is benne fekszem, csak nem vettem észre?”

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.

Átlagos autó araszol a városi forgalomban – vagyis mégsem egészen átlagos, mert bal hátsó ablakát matrica díszíti, melyen II. Erzsébet angol királynő látható olyan beállításban...

A legtöbb nézelődő – remélhetőleg – nem katasztrófaturista, nem azért jött, hogy szörnyűségeket lásson. Akkor miért vannak itt? Hiszen senkit sem ismertek azok közül, akik a...

Amikor ugyanis eszik, ő győzi le a világot, ellenkező esetben a világ győzi le őt. És ez hatalmas különbség.

Bár az evés köztudottan biológiai működésünk alapja, a mindennapokban hajlamosak vagyunk egyfajta „időrabló szükségességként” kezelni.