Jelenlegi hely

Bolhából elefántot… – avagy hogyan (ne) vitatkozzunk?

Mindannyiunkon képes elhatalmasodni az érzelmi cunami

A destruktív vita során az egyén az erejét fitogtatja... Gyakori jelenség, hogy az egyik fél nem engedi szóhoz jutni a másikat, vagy múltbéli sérelmeket emlegetnek, ráadásul olyanokat, amiket egyszer már sikerült tisztázni. Az ilyen vita kivétel nélkül árt a kapcsolatnak. 

Szerző: 

Ha két vagy több ember él együtt, teljesen természetes, hogy vannak viták, súrlódások, hiszen mások az igényeink, mások az elvárásaink. Vita nélkül nincs párkapcsolat sem. Hogy ezektől félünk-e, hogy megfelelő módon tudjuk-e kezelni, az valójában csak rajtunk múlik.

Vegyünk két példát, s nézzük meg, milyen a destruktív és milyen konstruktív vita. Az első esetben egy nő, aki nem tudta befejezni határidős munkáját, otthon az első adandó alkalommal beleköt a párjába és lehordja a sárga földig. A férfi erre elrohan otthonról. A második esetben egy férfi, aki több törődésre, odafigyelésre vágyik, kiselőadást tart a helyes mosogatás módozatairól. De átmehet konstruktív vitába, ha a nő ezek után megkérdezi: „És igazából mi a gond?”

Ilyen esetek bárkivel megtörténhetnek, mert mindannyiunkon képes elhatalmasodni az érzelmi cunami. Az ember érzelmei épp olyanok, mint a palackba zárt hélium: arra törekszenek, amerre utat tudnak törni maguknak. A vita, a veszekedés is ott talál utat, ahol a legkisebb az ellenállás. Első esetünkben a nő nem a projektpartnert hívja fel,, hogy menjenek a pokolba a határidejükkel, hanem a férjén, aki a legközelebb áll hozzá tölti ki dühét, akiről tudja, hogy ezt is el fogja viselni. Munkahelyén ugyanez talán az állásába kerülne. A második történetben a férfiban felgyülemlett érzelmi csalódás – hogy nem kapja meg a kellő figyelmet – az első apró, vitára alkalmas dolgot (a mosogatást) felkapja és szikraként gyújtja lángra.

A párkapcsolati vitával kapcsolatban leggyakrabban két kérdés szokott felmerülni: a „Miért vitatkoztok folyton?” és a „Ti sosem vitatkoztok?”. Miután vita nélküli párkapcsolat nem létezik, a két kérdés helyesen inkább így hangozna: „Ti mindig destruktívan vitatkoztok?” – „Ti annyira jól tudtok konstruktívan vitatkozni! Hogy csináljátok?”

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 5. számában olvasható!

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?