Jelenlegi hely

A személyiség faktorai

Hogyan lehet az, hogy az emberek – mindenfajta pszichológiai ismeret nélkül – viszonylag jól tudják jellemezni egymást?

Maga a Big Five megközelítés és annak ötfaktoros eredményei nem új keletűek. Eredetileg angol személyiség-leíró szavak szerveződését kezdték elemezni a kutatók az 1930-as, 1940-es évektől kezdődően, de mára számos más nyelven is elvégezték ezeket a vizsgálatokat. Az eredményeket illetően összességében igen nagy konszenzus alakult ki a pszichológusok között, mindenhol, minden nyelven lényegében hasonló ötfaktoros struktúrát sikerült kimutatni. Megdöbbentőnek tűnik ez az univerzális szintű nyelvi egyezés, hiszen ha csak a fizikai környezetre gondolunk, már ott óriásiak lehetnek a különbségek, nem beszélve a kulturális differenciákról. 

Cikkek: 

A személyiség közvetlenül nem megfogható, nem mérhető – csak következtetni tudunk rá. Nagyrészt a viselkedésből, a reakciók állandóságából tudhatjuk, hogy egyáltalán létezik. Ha pedig ez egy ilyen mélyen gyökerező, egyéni viselkedésünket meghatározó pszichológiai struktúra, akkor felépítéséről, szerveződéséről is érdemes elgondolkodnunk.

Ahhoz, hogy megértsük, miként is szerveződik maga a személyiség, megpróbálhatunk egy egészen egyszerű megközelítésmódot alkalmazni, mielőtt végleg elvesznénk a személyiségelméletek végeláthatatlan dzsungelében. Gondoljuk végig, hogyan lehet az, hogy az emberek – mindenfajta pszichológiai ismeret nélkül –  viszonylag jól tudják jellemezni egymást? Például ha el akarom mesélni, milyen személyiség a barátom, fel tudom sorolni, mi jellemző rá – hogy kedves, barátságos, könnyen teremt kapcsolatot másokkal, ugyanakkor egy kicsit felszínes is, szeret egyszerre sok dologgal foglalkozni, amiket aztán nem mindig fejez be, kicsit rendetlen, stb.

A személyiség szerveződésének megértéséhez rendelkezésünkre áll egy kifinomult eszköz, maga a nyelv. Az ún. „lexikai hipotézis” szerint ami fontos a világból, az mind leképződik, beágyazódik a nyelvbe, vagyis arra kifejezéseket alkotunk. Tehát, ha megfordítjuk ezt a logikát, akkor azt mondhatjuk, hogy amire sok szavunk van, az valószínűleg lényeges számunkra a világ – vagy adott esetben a személyiség – leírása szempontjából. A leggyakrabban emlegetett példa, hogy az eszkimóknak sokkal több szavuk van a hóra, mint nekünk. Kicsit sántít a dolog, hiszen az eszkimók valójában nem is egyféle nyelvet beszélnek, de hozhatunk egy közelebbi példát is: a hollandoknál oly sokszor és sokféle formában esik az eső, hogy érthető módon sokkal több kifejezésük létezik erre.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. október–november

  • A játék szabaddá tesz

    A játék olyannyira természetes velejárója az életünknek, hogy ritkán gondolkodunk el gazdagságán és mélységein – pedig csodálatos birodalomra látunk rá, ha górcső alá vesszük! Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül. Lehet, hogy különböző módokon, de mindenki játszik. És az állatok is, nemcsak az emberek.

  • Sikeres párkapcsolatok

    Mi a siker? Nézetem szerint az, ha olyan életet élhetünk, amit élni szeretnénk. Ez a definíció kellően konkrét, de mégis tág teret ad valamennyiünknek, hogy ki merjük mondani, milyen az az élet, amit élni szeretnénk a mezei hétköznapokon. A párkapcsolati siker ugyanis sosem az ünnepnapok eposzi nagyságában keresendő – az legfeljebb apró tükör lehet –, hanem a mindennapok szürke forgatagában, amit a legdrágább kincsünkkel mérünk: a közösen megélt és nem csupán leélt idővel.

  • A művi abortusz hatása a párkapcsolatra

    Párkapcsolatunkban optimálisan azt éljük meg, hogy a másik támogatást, érzelmi támaszt nyújt a nehézségek megoldásához – de mi van akkor, ha a probléma magából a kapcsolatból fakad, és annak jövőjét érinti? Ha elfogadjuk, hogy egy párkapcsolatba a partnerek különböző személyes preferenciákkal, hiedelmekkel, erkölcsi megfontolásokkal, vágyakkal és elvárásokkal érkeznek, érthető, hogy egy nem várt várandósságról hozott döntés a konfliktusok forrása lehet, hisz ez az érzelmileg rendkívül telített téma egyszerre érinti a két fél egymáshoz való viszonyát és a fejlődő magzathoz való kötődésüket.

  • Jóga – út az egyéni szabadság és jóllét legmagasabb foka felé

    A jóga segítségével gyakorolható, hogy az „automata vezérlés” álmából hogyan lehet felébredni, hogyan lehet tudatosítani hétköznapi helyzetekben is az érzelmeket, gondolatokat, és ezáltal hogyan lehet szabadabb döntést hozni… Az öntudatosság és önszabályozás preventív (és terápiás) hatását aknázza ki a manapság annyira divatos mindfulness is, ami szintén az indiai filozófiából származik, és a meditáció mellett jógás testgyakorlatok is szerves részét képezik programjának…. Az öntudatosság melletti másik fontos mentális fejlesztő hatása az önismeret.

  • Betegség-e a pszichopátia?

    Az antiszociális megnyilvánulások legsúlyosabb formája a pszichopátia, amire a legújabb idegtudományi kutatások alapján úgy is tekinthetünk, mint egy súlyos mentális zavarra, ami genetikailag erősen meghatározott biológiai adottságok és hátrányos környezeti tényezők összjátékaként alakul ki. Tudományos vizsgálata jelentősen gazdagítja tudásunkat az érzelmek szocializációban betöltött szerepéről és az empátia működéséről.

ÉS MÉG: Egy félrecsúszott pulóver – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Igazságosabb gazdaság? A félelem és szorongás VR-re megy?Mit tesz velünk a szerelem?Randi a technoszexuális űrkorbanHogyan szeret a kutya?A policisztás-ovárium szindróma (PCOS) lelki terheiStresszevés, új megvilágításban Vélemények az alternatív medicináról – Reflexiók egy kutatás eredményeire • Hiszem, ha látom? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor a szerelmes tudatát egy másik ember képe és a vele kapcsolatos emlékek, fantáziák töltik ki, testi és lelki tulajdonságait...

Ha a múltban és a jelenben sikeresen elértük kitűzött céljainkat, a jövőben is ezt tételezzük fel önmagunkról.

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A legjobb barátnőnkkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindegy, mennyi idő telt el az utolsó találkozás óta.

„Anya! Fáj a hasam, nem szeretnék ma iskolába menni!” – ez a kérés talán gyakrabban hangzik el iskolai konfliktus, mint fizikai betegség következtében.

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.