Jelenlegi hely

A személyiség faktorai

Hogyan lehet az, hogy az emberek – mindenfajta pszichológiai ismeret nélkül – viszonylag jól tudják jellemezni egymást?

Maga a Big Five megközelítés és annak ötfaktoros eredményei nem új keletűek. Eredetileg angol személyiség-leíró szavak szerveződését kezdték elemezni a kutatók az 1930-as, 1940-es évektől kezdődően, de mára számos más nyelven is elvégezték ezeket a vizsgálatokat. Az eredményeket illetően összességében igen nagy konszenzus alakult ki a pszichológusok között, mindenhol, minden nyelven lényegében hasonló ötfaktoros struktúrát sikerült kimutatni. Megdöbbentőnek tűnik ez az univerzális szintű nyelvi egyezés, hiszen ha csak a fizikai környezetre gondolunk, már ott óriásiak lehetnek a különbségek, nem beszélve a kulturális differenciákról. 

Cikkek: 

A személyiség közvetlenül nem megfogható, nem mérhető – csak következtetni tudunk rá. Nagyrészt a viselkedésből, a reakciók állandóságából tudhatjuk, hogy egyáltalán létezik. Ha pedig ez egy ilyen mélyen gyökerező, egyéni viselkedésünket meghatározó pszichológiai struktúra, akkor felépítéséről, szerveződéséről is érdemes elgondolkodnunk.

Ahhoz, hogy megértsük, miként is szerveződik maga a személyiség, megpróbálhatunk egy egészen egyszerű megközelítésmódot alkalmazni, mielőtt végleg elvesznénk a személyiségelméletek végeláthatatlan dzsungelében. Gondoljuk végig, hogyan lehet az, hogy az emberek – mindenfajta pszichológiai ismeret nélkül –  viszonylag jól tudják jellemezni egymást? Például ha el akarom mesélni, milyen személyiség a barátom, fel tudom sorolni, mi jellemző rá – hogy kedves, barátságos, könnyen teremt kapcsolatot másokkal, ugyanakkor egy kicsit felszínes is, szeret egyszerre sok dologgal foglalkozni, amiket aztán nem mindig fejez be, kicsit rendetlen, stb.

A személyiség szerveződésének megértéséhez rendelkezésünkre áll egy kifinomult eszköz, maga a nyelv. Az ún. „lexikai hipotézis” szerint ami fontos a világból, az mind leképződik, beágyazódik a nyelvbe, vagyis arra kifejezéseket alkotunk. Tehát, ha megfordítjuk ezt a logikát, akkor azt mondhatjuk, hogy amire sok szavunk van, az valószínűleg lényeges számunkra a világ – vagy adott esetben a személyiség – leírása szempontjából. A leggyakrabban emlegetett példa, hogy az eszkimóknak sokkal több szavuk van a hóra, mint nekünk. Kicsit sántít a dolog, hiszen az eszkimók valójában nem is egyféle nyelvet beszélnek, de hozhatunk egy közelebbi példát is: a hollandoknál oly sokszor és sokféle formában esik az eső, hogy érthető módon sokkal több kifejezésük létezik erre.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Lehetséges, hogy az elégedett kolbásztöltő boldogabb, mint az állandóan nyughatatlan önmegvalósító-alkotó ember?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülről jön, hanem kívülről: ők elsősorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni.

Nem idegen tőlünk, hogy elhiggyünk megmagyarázhatatlan – sokszor képtelennek tűnő – dolgokat, és az, hogy ezt a világ tiszteletre méltó hagyománynak vagy sületlenségnek...

Talán vannak, akik számára úgy tűnik, hogy a futás sokkal egyszerűbb dolog, mint egy művészeti alkotást létrehozni,