Jelenlegi hely

Kor-kórokok – 1. rész

a páciens rövid idő alatt időben vagy térben tájékozatlanná válik, az idegennek vélt környezetben járkálni, pakolni kezd

Az öregedésről, annak mentális és lelki változásairól szóló sorozat befejező részeiben már nem kerülhetem el a legfontosabb elmeorvosi vonatkozásokat. Ezekkel a betegségekkel az ún. geriátriai pszichiátria foglalkozik. 

Szerző: 

Az időskori kórképek rendszerint más betegségek (és nemegyszer sokéves gyógyszerhasználat) környezetében jelentkeznek. Az idős szervezetben a gyógyszerfeldolgozás lassult, a gyógyszerkölcsönhatások kifejezettebbek, ezért eltérő terápiás válaszkészséggel kell számolni. Az agyi anyagcsere, folyadék- és oxigén-ellátás, ill. keringés deficitjei súlyos aspecifikus pszichiátriai tünetegyüttesekhez vezetnek. Ezek között a leggyakoribb a delírium.

Az időskori elmeorvosi beavatkozást igénylő tünetek szinte kivétel nélkül határterületi állapotok. A kórfolyamatok szempontjából az elmezavar csupán „a jéghegy csúcsa”, a mélyben belszervi, hormonális vagy ideggyógyászati alaptörténés rejtőzik. A legfontosabb együttállásokat (pl. a cukorháztartás, az agyi keringés zavarából, a pajzsmirigy alul- vagy túlműködéséből származó, vagy az epilepsziás roham alatt, illetve környékén megjelenő mentális zavarok lehetőségét) a laikusoknak is ismerniük kellene.

A geriátriai betegellátás szempontjából is hangsúlyozni kell a korábban már részletezett kedvezőtlen szociális és pszichológiai környezeti tényezőket (az idős emberek izolálódását, de legalábbis a mélyülő generációs szakadékokat, a korosztályos kapcsolatok beszűkülését stb.) Ennek következtében a betegségek korai felismerése nehéz, a szakszerű beavatkozás sokszor már előrehaladott állapotban történik – csekélyebb terápiás lehetőségek mellett. Ehhez hozzájárulnak az idősekkel kapcsolatos – szintén említett – negatív társadalmi előítéletek (stigmák) is.

Jelen írásban, illetve cikkem következő részeiben a legfontosabb tünetegyütteseket és betegségeket: a delíriumot, a demenciát, a depressziót, az időskori tébolyállapotokat, a személyiségváltozást és a korábban kialakult elmebetegségek időskori alakulását mutatom be. Vitathatatlan tény ugyanis, hogy ezek valamelyikének előfordulása – ha nem személyesen, akkor szűkebb vagy tágabb környezetében – előbb-utóbb mindenkit elér. Meggyőződésem, hogy ezekről minden lelkileg fogékony és érdeklődő egészségesnek illik tudnia.

Az időskori delírium

A köztudatban a delírium kifejezés az alkoholizmushoz kapcsolódik, pedig enyhébb, rejtettebb formái az időseknél a leggyakoribbak. Hangsúlyozni kell, hogy az időskori delírium aspecifikus szindróma. Se többet, se kevesebbet nem jelent, mint az agyműködés átmeneti elégtelenségét. A gondolkodás szétesése, a tájékozódás zavara, a beteget körülvevő fizikai és szociális tér azonosítási bizonytalansága a biztonságérzés elvesztéséhez vezet. A beteg – érthetően – emiatt nyugtalanná, esetleg izgatottá válik.. Számos, sokszor egészen banális oka lehet, például az elégtelen folyadékbevitel okozta kiszáradás vagy lappangó vírusbetegség.

Leggyakrabban este, éjszaka jelentkezik. Az esti fellépés élettani magyarázata az energetikai tartalékok kimerülése, éjszaka pedig a keringés és az oxigénellátás közismerten nagyrészt „takaréklángon” üzemel, tehát nehezebben „gerjeszthető” fokozott működésre. Kevésbé ismert megnyilvánulása, amikor délután-estefelé a páciens rövid idő alatt időben vagy térben tájékozatlanná válik, az idegennek vélt környezetben járkálni, pakolni kezd (ún. „naplemente tünet”). Hiába magyarázzuk el a helyzetet, hiába bólint rá számtalanszor, számunkra céltalannak tűnő tevékenységét újrakezdi. Rosszabb esetben – a beteg személyiségétől teljesen idegen módon – a hozzátartozók elleni rágalmak, agresszív megnyilvánulások is felléphetnek (ezek érzelmi hatásait mindenki el tudja képzelni). Az állapot azonnali intenzív orvosi beavatkozást igényel, tehát a beteg győzködése, simogatása, nyugtatása nem lesz eredményes...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.