Jelenlegi hely

Kor-kórokok – 1. rész

a páciens rövid idő alatt időben vagy térben tájékozatlanná válik, az idegennek vélt környezetben járkálni, pakolni kezd

Az öregedésről, annak mentális és lelki változásairól szóló sorozat befejező részeiben már nem kerülhetem el a legfontosabb elmeorvosi vonatkozásokat. Ezekkel a betegségekkel az ún. geriátriai pszichiátria foglalkozik. 

Szerző: 

Az időskori kórképek rendszerint más betegségek (és nemegyszer sokéves gyógyszerhasználat) környezetében jelentkeznek. Az idős szervezetben a gyógyszerfeldolgozás lassult, a gyógyszerkölcsönhatások kifejezettebbek, ezért eltérő terápiás válaszkészséggel kell számolni. Az agyi anyagcsere, folyadék- és oxigén-ellátás, ill. keringés deficitjei súlyos aspecifikus pszichiátriai tünetegyüttesekhez vezetnek. Ezek között a leggyakoribb a delírium.

Az időskori elmeorvosi beavatkozást igénylő tünetek szinte kivétel nélkül határterületi állapotok. A kórfolyamatok szempontjából az elmezavar csupán „a jéghegy csúcsa”, a mélyben belszervi, hormonális vagy ideggyógyászati alaptörténés rejtőzik. A legfontosabb együttállásokat (pl. a cukorháztartás, az agyi keringés zavarából, a pajzsmirigy alul- vagy túlműködéséből származó, vagy az epilepsziás roham alatt, illetve környékén megjelenő mentális zavarok lehetőségét) a laikusoknak is ismerniük kellene.

A geriátriai betegellátás szempontjából is hangsúlyozni kell a korábban már részletezett kedvezőtlen szociális és pszichológiai környezeti tényezőket (az idős emberek izolálódását, de legalábbis a mélyülő generációs szakadékokat, a korosztályos kapcsolatok beszűkülését stb.) Ennek következtében a betegségek korai felismerése nehéz, a szakszerű beavatkozás sokszor már előrehaladott állapotban történik – csekélyebb terápiás lehetőségek mellett. Ehhez hozzájárulnak az idősekkel kapcsolatos – szintén említett – negatív társadalmi előítéletek (stigmák) is.

Jelen írásban, illetve cikkem következő részeiben a legfontosabb tünetegyütteseket és betegségeket: a delíriumot, a demenciát, a depressziót, az időskori tébolyállapotokat, a személyiségváltozást és a korábban kialakult elmebetegségek időskori alakulását mutatom be. Vitathatatlan tény ugyanis, hogy ezek valamelyikének előfordulása – ha nem személyesen, akkor szűkebb vagy tágabb környezetében – előbb-utóbb mindenkit elér. Meggyőződésem, hogy ezekről minden lelkileg fogékony és érdeklődő egészségesnek illik tudnia.

Az időskori delírium

A köztudatban a delírium kifejezés az alkoholizmushoz kapcsolódik, pedig enyhébb, rejtettebb formái az időseknél a leggyakoribbak. Hangsúlyozni kell, hogy az időskori delírium aspecifikus szindróma. Se többet, se kevesebbet nem jelent, mint az agyműködés átmeneti elégtelenségét. A gondolkodás szétesése, a tájékozódás zavara, a beteget körülvevő fizikai és szociális tér azonosítási bizonytalansága a biztonságérzés elvesztéséhez vezet. A beteg – érthetően – emiatt nyugtalanná, esetleg izgatottá válik.. Számos, sokszor egészen banális oka lehet, például az elégtelen folyadékbevitel okozta kiszáradás vagy lappangó vírusbetegség.

Leggyakrabban este, éjszaka jelentkezik. Az esti fellépés élettani magyarázata az energetikai tartalékok kimerülése, éjszaka pedig a keringés és az oxigénellátás közismerten nagyrészt „takaréklángon” üzemel, tehát nehezebben „gerjeszthető” fokozott működésre. Kevésbé ismert megnyilvánulása, amikor délután-estefelé a páciens rövid idő alatt időben vagy térben tájékozatlanná válik, az idegennek vélt környezetben járkálni, pakolni kezd (ún. „naplemente tünet”). Hiába magyarázzuk el a helyzetet, hiába bólint rá számtalanszor, számunkra céltalannak tűnő tevékenységét újrakezdi. Rosszabb esetben – a beteg személyiségétől teljesen idegen módon – a hozzátartozók elleni rágalmak, agresszív megnyilvánulások is felléphetnek (ezek érzelmi hatásait mindenki el tudja képzelni). Az állapot azonnali intenzív orvosi beavatkozást igényel, tehát a beteg győzködése, simogatása, nyugtatása nem lesz eredményes...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 5. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akiket szeretsz, meg minden… De azért minden áldott nap, stresszes helyzetben, szűk helyen, hááát… Tapasztalatból kel

Miként beszéljünk a gyerekekkel mindarról, ami most körülöttük történik?

Szám szerint 250 ezer demens beteg él ma Magyarországon, és ha hozzávesszük a közvetlen családtagokat, akkor szinte b

Velük, körülöttük pedig olyan erőn felül teljesítő családtagok, akik információk nélkül, magukra utalva próbálnak dűl

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...