Jelenlegi hely

A perfekcionizmus csapdái – 1. rész

A tökéletességre való törekvés, a maximalizmus önmagában nagyon megterhelő és kimerítő

A perfekcionizmus szóról a legtöbb embernek automatikusan olyan pozitív és örömteli asszociáció jut eszébe, mint a tökéletesség, a rend, a hibátlanság, a kiegyensúlyozottság. Sajnos azonban a perfekcionizmusra való hajlam egyáltalán nem jár együtt a megelégedettség és a hibátlanság érzésével – sőt ennek a szöges ellentétéről van szó. Nagyon komplex jelenségről beszélhetünk, ami több oldalról is megközelíthető: az biztos, hogy a tökéletességre törekvés csapdái nagymértékű funkciókárosodást okozhatnak az egyének életében, ami jelentősen hozzájárul az életminőség romlásához. 

A legtöbb ember számára nem ismeretlen a tökéletességre törekvés érzése, hiszen mindannyiunkban lakozik egy perfekcionizmusra hajlamos személy. Sokan szeretnének például tanulmányaik során kimagasló vizsgát tenni, védhetetlen gólt lőni egy futballmérkőzésen, vagy szülőként boldog és tökéletes gyermekeket nevelni. Ezek a törekvések mindennaposak, természetesek, és alapvetően adaptívnak tekinthetők; egy pozitív célra irányulnak, s a legfontosabb, hogy nem terjednek ki az élet egészére: példa erre az az orvos, aki a munkája során nem hibázhat, de otthon már nem ennek megfelelően viselkedik a családjával. A krónikus betegségek diétájának betartásánál pedig kifejezetten előnyt jelenthet a perfekcionizmus, mint tulajdonság, hiszen az étrend pontos betartásával jobb egészségügyi állapot jár együtt. Ilyen esetekben a tökéletességre való törekvés motiváló hatással bír, s az esetleges kudarcokkal való megküzdés is inkább újabb lendületet adhat a problémamegoldásban. Ez az úgynevezett pozitív, aktív vagy adaptív perfekcionizmus, mely egészségesnek tekinthető: ilyenkor magasra tesszük a lécet, de tudjuk, hogy nem kell feltétlenül hiba nélkül átugrani. Az ambíció mellett megengedett a többszöri próbálkozás – anélkül, hogy önbecsülésünk sérülne, hiszen maga az igyekezet is kielégülést okozhat. Könnyen észrevehetjük, hogy ez a tulajdonság a tehetséghez, adottsághoz, elhivatottsághoz és kitartáshoz hasonlóan nagyon pozitív színben tűnik fel. Nem véletlenül, hiszen a perfekcionista törekvések tulajdonképpen az emberi működés egészséges részét képezik – egészen addig, amíg törekvések maradnak...

Egy perfekcionista legfőbb jellemzője a rugalmatlanság és a merevség, ami a túlélés és az alkalmazkodási képesség szempontjából egyáltalán nem hatékony stratégia. A tökéletességre való törekvés, a maximalizmus önmagában nagyon megterhelő és kimerítő. Az ennek következtében kialakuló tartós szorongás és hangulati zavarok miatt a perfekcionizmus mint személyiségjegy felnőttkorban általában sajnos sokkal rosszabb egészségügyi állapottal is együtt jár.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A megzavart bioritmus egyik legkorábban kialakuló következménye a megzavart alvás és az inszomnia.

A legjobb barátnőnkkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindegy, mennyi idő telt el az utolsó találkozás óta.

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.

Akik a harmincas és negyvenes éveikben keveset mozognak, kisebb aggyal rendelkeznek két évtizeddel később.

Ott, ahol nincs háziorvos, többen halnak meg idő előtt, mint azokon a településeken, ahol van.

Egyre több olyan gyerek kerül a gyermekpszichológusok látóterébe, akik lelki okokból szenvednek visszatérő fejfájástó