Jelenlegi hely

Az oroszlán és a zebra – avagy a társadalmi stressz

Vannak, akik hozzászoknak ahhoz, szinte természetesnek tartják, hogy állandó stresszben élnek

„Az oroszlán elkapja a zebrát. Vagy éppen nem sikerül neki. A természetben a stressz soha nem tart sokáig. Mennyire másképp van ez társadalmunk dzsungelében, az iskolában, a munkaerőpiacon, a munkahelyen, a kávézóban, ahol támadás és menekülés nélkül versengünk egymással. Ülünk egymással szemben, tanácskozunk, kávét iszunk, ebédelünk. A társadalmi dzsungelben a stressz fontos szerepet játszik. Ugyanazon anyagok kerülnek a véráramba, mint az oroszlán és a zebra esetében, csak épp a jelenség sokkal lassabban zajlik. A társadalmi stressz heteken, hónapokon, sőt éveken át is tarthat.” (Mark Mieras: Többet ésszel)

Szerző: 

Sokszor nem is tudjuk szétválasztani, hogy félünk avagy szorongunk valamitől. Hajlamosak vagyunk szorongást említeni, miközben életünk külső feltételei olyan körülményeket teremtenek, melyekben az átélt érzelem valójában a félelem.

Ha valakinek a munkahelyén az elbocsátások hulláma megkezdődik, joggal mondhatjuk: reálisan fél, hiszen belekerülhet az elküldöttek névsorába. Amikor valaki a fekete pályán csúszik le sílécével úgy, hogy nem ura a mozgásának, félelem gerjesztette adrenalin rántja össze az izmait – hasonlóan ahhoz, mikor szembejön az oroszlán...

Személyiségünktől függ, hogyan kezeljük azokat a félelmeket/szorongásokat, melyeket az élet külső feltételei szülnek. Vannak, akik hozzászoknak ahhoz, szinte természetesnek tartják, hogy állandó stresszben élnek, de nem tesznek semmit ellene – mások folyamatosan harcolnak a nyugalmukért. Egyesek inkább feladják, mások elmagányosodnak, mert még a baráti kapcsolataikban is diszkomfort-érzéseket élnek át.

A hétköznapok mindennapos szorongásai közé tartozhatnak az egzisztenciával kapcsolatos félelmek az elért szint megtartása vagy épp egy újabb elérése kapcsán. Riesman a Magányos tömeg című művében három típusba sorolta az embereket:

  1. A tradícióktól irányított személy – amennyiben nem képes az elvárt viselkedésre – komoly félelmet él át a megszégyenítéstől.
  2. A másik típus a belülről irányított egyén, aki szüleitől érzelmi biztonságot kapott, ennek megfelelően rendelkezik saját iránytűvel az életvezetésében, tehát körülményeitől viszonylag függetlenül nagyfokú stabilitásra képes. A kapott elvek alapján él, és bűntudatot él át, ha nem ennek megfelelően cselekszik.
  3. A harmadik típus – lehetne a fogyasztói társadalom tipikus karaktere – a kívülről irányított ember, aki ugyan kozmopolita, de szemben a belső iránytűvel inkább folyamatosan működtetett radarral rendelkezik, ismereteit,   vélekedését, viselkedését sok esetben másokhoz méri, vagyis állandóan a környezettől való jelzések követésére törekszik.

Az első és harmadik karaktertípusba tartozók Riesman szerint nem képesek önálló cselekvésre, mert folyamatosan valamilyen csoportnormát követnek, túl erősen hat rájuk a csoport nyomása.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A megzavart bioritmus egyik legkorábban kialakuló következménye a megzavart alvás és az inszomnia.

„Vajon miért tud valaki egy ugyanolyan jellegű traumából felépülni, amiből más nem? Miért lesz valaki egy végtag elvesztése után paraolimpián induló sportoló, nem pedig...

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Jólesik, ha megdicsérnek. Kinek nem? Elégedetten nézel végig a jól elvégzett munkán. Büszke vagy az eredményeidre.

Sokáig nem tudunk elaludni, vagy megébredés után nehezen alszunk vissza – mi a teendő ilyenkor?

Napjainkban gyakran azt éljük meg, hogy magunkra vagyunk utalva betegséget sejtető, megfejthetetlen panaszainkkal.