Jelenlegi hely

Egészségszorongás

Testünk jelzései 2.
Cyberchondriának – vagy magyarosabban kiberchondriának – nevezik azt a jelenséget, amikor valaki egy tünetre rákeresve (súlyos) betegséget diagnosztizál saját magán.

Ön mit válaszolna erre a kérdésre: milyennek tartja az egészségi állapotát? Kiváló, jó, vagy éppen átlagos, esetleg gyenge? 

Meglehetősen nagy különbségek vannak abban, ki mennyire tartja magát egészségesnek – és abban is, mi alapján dönt arról, hogy milyen az egészsége. Kiderült, ha valaki hajlamos arra, hogy nagyon aggódjon az egészsége miatt, azaz magas egészségszorongással jellemezhető, máshogyan gondolkodik az egészségről-betegségről, mint akire ez a fokozott aggodalom nem jellemző. Ugyanis akik sokat aggódnak az egészségük miatt, azok az egészséget a tünetmentességgel azonosítják, így bármely testi jelzés (pl. izomrángás) vagy panasz (pl. fejfájás) megjelenése automatikusan azt a gondolatot aktiválja bennük, hogy betegek lehetnek.  Például a hipochonderek – akikre extrém magas egészségszorongás jellemző – úgy gondolják, hogy bármilyen testi jelzés esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, mert különben késő lesz, továbbá meg vannak győződve saját személyes sérülékenységükről (pl. „a rák az egész családomon keresztülmegy”)...

Az egészséggel kapcsolatos aggodalmak természetesen normálisnak tekinthetők, bár elég sok eszköz létezik arra, hogy a normál szintet – remélhetőleg a legtöbb esetben csak átmenetileg – oly mértékig fokozzuk, hogy erős szorongás jelenjen meg. Az internet korában minden információ – és annak az ellenkezője is – könnyen elérhető. Sokszor nehéz eligazodni, hogy mely információk hitelesek s melyek nem. Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a népszerű keresőprogramok tulajdonképpen annyira intelligensek, hogy csak a megbízható oldalakat jelenítik meg, s szinte „szakemberként” tekintünk rájuk. Az interneten egy-egy panasz (pl. hasfájás) megadásával számos betegség diagnosztizálható. Cyberchondriának – vagy magyarosabban kiberchondriának – nevezik azt a jelenséget, amikor valaki egy tünetre rákeresve (súlyos) betegséget diagnosztizál saját magán. Az öndiagnózis során a személy általában a tünet lehetséges okai közül a legrosszabb lehetőséget választja ki: a keresés egy egyszerű tünettel (pl. fejfájás) kezdődik, s nemritkán egy súlyos, specifikus betegséggel folytatódik (pl. agydaganat).

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 4. számában olvasható

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. április–május

  • „Ebből kell kihoznom a maximumot”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Miért nem járt pszichoterápiába Harry Potter?

    Ha valaki nem ismeri Harry Potter világát, ha nem olvasta s nem látta filmen sem, valószínű, hogy egy-két dolgot mégis tud róla. A történetből Harry olyan kapcsolatait emelem ki, melyek azt mutatják meg, hogyan tudta megőrizni elméjének integritását, épségét, miért nem tört össze és miért nem szorult mentális segítségre az évek során.

  • Filozofáló gyerekek?

    Lehetnek-e bölcsek, szerethetik-e a bölcsességet a gyerekek? A filozófia ugyanis eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette… A filozófia nem olyan, mint például a matematika, ahol gyakran hallunk zseniális csodagyerekekről. Matematikai gyerekzsenik vannak, filozófiai gyerekzsenik nincsenek.

  • „Na, most menjek vagy maradjak?”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Érzem, ha várom – A test az elmében

    Amikor este mezítláb a hálószobába menet véletlenül belerúgunk a küszöbbe és csillagokat látunk a fájdalomtól, teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a fájdalom a lábujjunkban van. Ám egészen konkrétan lokalizálható fájdalmat, viszketést amputáció után is sokan éreznek rövidebb-hosszabb ideig az eltávolított végtagban, ami egyértelműen mutatja azt, hogy a fájdalom az elmében (ha úgy tetszik, az agyban) születik.

  • /ul>

ÉS MÉG: A legreziliensebb ember – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Az önbizalomról – kicsit másképp„Naponta elforintosítjuk a hálánkat” – Interjú Oláh Attila professzorral • Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség Erkölcsi dilemmákA leválásról és az elengedésrőlSzilikon, szeretlek!A végzet asszonyaiMit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika 2. • Metabolikus memóriaTANTUdSZ – egészségnevelés kortárs-oktatássalA tiltott gyümölcs tudományaA mesterséges intelligencia és a pszichológia • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akik a harmincas és negyvenes éveikben keveset mozognak, kisebb aggyal rendelkeznek két évtizeddel később.

Ott, ahol nincs háziorvos, többen halnak meg idő előtt, mint azokon a településeken, ahol van.

Egyre több olyan gyerek kerül a gyermekpszichológusok látóterébe, akik lelki okokból szenvednek visszatérő fejfájástó

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...

„A hatvanasok az új negyvenesek” – ezt az egyre világosabban kirajzolódó képet járja körül tudományünnepi előadásában

Sokáig nem tudunk elaludni, vagy megébredés után nehezen alszunk vissza – mi a teendő ilyenkor?