Jelenlegi hely

Egészségszorongás

Testünk jelzései 2.
Cyberchondriának – vagy magyarosabban kiberchondriának – nevezik azt a jelenséget, amikor valaki egy tünetre rákeresve (súlyos) betegséget diagnosztizál saját magán.

Ön mit válaszolna erre a kérdésre: milyennek tartja az egészségi állapotát? Kiváló, jó, vagy éppen átlagos, esetleg gyenge? 

Meglehetősen nagy különbségek vannak abban, ki mennyire tartja magát egészségesnek – és abban is, mi alapján dönt arról, hogy milyen az egészsége. Kiderült, ha valaki hajlamos arra, hogy nagyon aggódjon az egészsége miatt, azaz magas egészségszorongással jellemezhető, máshogyan gondolkodik az egészségről-betegségről, mint akire ez a fokozott aggodalom nem jellemző. Ugyanis akik sokat aggódnak az egészségük miatt, azok az egészséget a tünetmentességgel azonosítják, így bármely testi jelzés (pl. izomrángás) vagy panasz (pl. fejfájás) megjelenése automatikusan azt a gondolatot aktiválja bennük, hogy betegek lehetnek.  Például a hipochonderek – akikre extrém magas egészségszorongás jellemző – úgy gondolják, hogy bármilyen testi jelzés esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, mert különben késő lesz, továbbá meg vannak győződve saját személyes sérülékenységükről (pl. „a rák az egész családomon keresztülmegy”)...

Az egészséggel kapcsolatos aggodalmak természetesen normálisnak tekinthetők, bár elég sok eszköz létezik arra, hogy a normál szintet – remélhetőleg a legtöbb esetben csak átmenetileg – oly mértékig fokozzuk, hogy erős szorongás jelenjen meg. Az internet korában minden információ – és annak az ellenkezője is – könnyen elérhető. Sokszor nehéz eligazodni, hogy mely információk hitelesek s melyek nem. Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a népszerű keresőprogramok tulajdonképpen annyira intelligensek, hogy csak a megbízható oldalakat jelenítik meg, s szinte „szakemberként” tekintünk rájuk. Az interneten egy-egy panasz (pl. hasfájás) megadásával számos betegség diagnosztizálható. Cyberchondriának – vagy magyarosabban kiberchondriának – nevezik azt a jelenséget, amikor valaki egy tünetre rákeresve (súlyos) betegséget diagnosztizál saját magán. Az öndiagnózis során a személy általában a tünet lehetséges okai közül a legrosszabb lehetőséget választja ki: a keresés egy egyszerű tünettel (pl. fejfájás) kezdődik, s nemritkán egy súlyos, specifikus betegséggel folytatódik (pl. agydaganat).

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 4. számában olvasható

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2017 februári számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. február

  • Ki vagy az álarc mögött? A hamis szelf

    A hamis szelf nem valódi arcunk, sokkal inkább egy álarc vagy pajzs, mely az egyén valós énjét védi. Eközben az álarc mögött lévő személy érzi, hogy érzéseiben, életvezetésében, annak eldöntésében, ki is ő valójában, nem tud valódi lenni… A hamis szelf, mint „védőálarc” elengedése sokszor nagyon nehéz feladat. Hosszú folyamat, melyben az első és alapvető lépés annak kialakítása, hogy az egyén legalább egy fontos kapcsolatában szeretve és érzelmi biztonságban érezhesse magát. Szükséges az is, hogy nyitott legyen saját belső élményei, érzései megfigyelésére, beazonosítására, azaz egyfajta befelé figyelésre, ami sokak számára nem könnyű feladat

  • Önbizalmunk (ál)arcai

    Akinek van önbizalma, annak nincsenek álarcai, csak arcai. Ezekből persze lehet több, elvégre nem vagyunk ugyanolyanok minden egyes helyzetben, amivel az élet megkínál. Akinek azonban nincs önbizalma, tele van és lesz álarcokkal. Nem vállalja az arcát, különféle maszkok, jelmezek, álcák mögé rejtőzik, elkendőzve az igazságot: senki sem tudja, ki ő valójában – önmagát is beleértve. Szerepeket játszik, jobb esetben persze megkap az élettől egy főszerepet, rosszabb esetben azonban csak statiszta a saját mindennapjaiban.

  • A lázadás kora(i)

    „Amikor megéreztem az irodaház-szagot, és megpillantottam az öntudatosan járkáló, ambiciózus 30-as fiúkat és lányokat, konkrétan elkapott egy pánikroham. Úgy éreztem, belehalnék, ha nekem még egyszer egy ilyen helyen kellene dolgoznom. Elég volt.” Kisgyörgy Éva ül velem szemben. Ezen a néven talán nem sokan ismerik, de ha azt mondom: Travellina, máris ismerősebben cseng a név. Travellina az ország egyik legismertebb utazós bloggere, aki főállása szerint utazik, majd beszámol a tapasztalatairól. Éva, azaz Travellina 51 éves, és mindössze öt éve hivatásos blogger. Igen, jól számolják. 46 évesen kezdett új életet.

  • Lejtőn

    Nyilvánvalónak látom, hogy bennem van az, ami ennyire hullámzik, ami mindig visszatér, és szinte egész életemben lebénított, legalábbis, akadályozott gyakorlatilag mindenben – ha nem nyomtam el időlegesen valamivel. Ez a valami lehetett az életerő, az alkohol, a bulik, a lányok/nők – akikkel hiába volt annyi sikerem, valódi kielégülést, öt percnél hosszabb, félelem nélküli örömet, magabiztosságot, szeretetet soha nem éltem át velük. (Őrült szerelmet, önfeladó rajongást, igen.) És, lehetett még ez a valami a kudarc utáni újrakezdés lendülete is, egy-egy sikeres munka, lehetett a pénz, a ház építése, a gyerekeim születése, a velük töltött reményteli idők – de aztán mindig minden kipukkadt, és én zuhantam a mélybe, a sötétbe, a rémületbe.

  • Tömeglélektani folyamatok a virtuális közösségekben

    Az internetes közösségekhez hasonlatos egyéniségvesztést hagyományos, „offline” környezetben – vagyis a való életben – leggyakrabban ún. „nagycsoport-helyzetben”, egy tömeg tagjaként élhetünk meg. Ilyenkor a fentiekhez hasonlóan drámaian csökken az egyén észlelt egyéni felelőssége, mint ahogyan az az érzése is, hogy hatással tud lenni a körülötte zajló dolgokra. A kommunikáció általában szaggatottá válik, elenyészik az egymás szavaira adott visszacsatolás. Általában azok a csoporttagok vannak a leginkább kitéve a csoport irányából feléjük érkező támadásoknak, akik megpróbálják valamelyest fenntartani individualitásuknak legalább egy részét – vagyis valamelyest képviselni saját különbözőségüket, meggyőződéseiket.

ÉS MÉG: Bluggyk – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaKüzdelem a hamis én ellenA felfújt önértékelés – Hamis és törékeny, de legalább pozitív • Elégedett vagy a párkapcsolatoddal? Az attól függ… • Közösségi média és valóság: filterek mögött •A dizájner drogok új világa„Akkor legalább a fájdalmat érzem…” – Önsértés kamaszkorban • A derékfájás mítoszrombolásaFelnőtt színezők tündöklése…A változatosság gyönyörködtet (?) – Tucatnyi költözés és munkahely vár ránk • Mi a közös Garfieldban, a „bogárhátúban” és a kisbabákban? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Többnyire azt hisszük, hogy el kell gondolnunk az elérendő célt, majd végre kell hajtanunk a döntést egyszer s minde

Az emberekben van egy alapvető késztetés arra, hogy olyanokkal vegyék körül magukat, akik egyetértenek velük.

Így az idős ember egyrészt kimozdul, emberek közé megy, másrészt viszont az elméjét is használnia kell, hogy kövesse és értelmezze a darabot.

Fontos, hogy bizonyos időközönként az apánál is aludjon az anyával élő kisgyerek.

Alapjaiban kell átrendezni a háziorvosi ellátást, hogy a praxisok eleget tudjanak tenni előírt feladataiknak.

A legtöbb ember retteg, hogy idegenek hozzáférnek a közösségi médián megosztott tartalmaihoz, pedig a valóságban inkább a barátoktól kell tartanunk.