Jelenlegi hely

Brokkoli

„Tudom, hogy szereted!”
Sokkal előbb képes lehet egy baba valamire, megérthet valamit, mielőtt be tudna arról számolni, hogy mit is csinál vagy gondol

Sári lányom kétéves kora óra profi bevásárló. Lelkesen szaladgál a polcok között, és csalhatatlan érzékkel kutatja fel az őt érdeklő innivalót és tejszeletet, bárhol is járunk. Mikor hosszabb bevásárlásra indulunk, s a hatékonyság jegyében listát készítünk otthon, mindig hozzáteszi, mindenképp írjuk fel, hogy innivaló és tejszelet... Ezért is lepődtem meg nemrég, mikor Sári a boltban szokásos kóborlása után hozzám visszacsellengve nem az említett áruk valamelyikét fogta a kezében, hanem egy doboz koktélparadicsomot szorongatott. Hát ezt miért hoztad? – kérdeztem, – nem is szereted a paradicsomot! Ezt neked hoztam, mert te szereted, és örülni fogsz majd neki – válaszolta Sári.

Szerző: 

Az utóbbi húsz-harminc év fejlődéspszichológiai kutatásainak legfontosabb jellemzője az, hogy olyan szellemes kísérleti helyzeteket találnak ki a kutatók, amelyek tényleg csak az adott, vizsgálandó képesség meglétét derítik fel – vagyis azt, hogy egy-egy specifikus helyzetben hogyan gondolkozik egy kisgyerek. Így egy képesség megvizsgálásához nem szükséges például a beszéd, vagy az egészen kicsi babáknál az akaratlagosan végrehajtott mozdulat. Ezek ugyanis hamis következtetésekhez vezethetnek. Sokkal előbb képes lehet egy baba valamire, megérthet valamit, mielőtt be tudna arról számolni, hogy mit is csinál vagy gondol. Ez a kutatói hozzáállás forradalmasította elképzeléseinket arról, hogy milyen a kisbabák gondolkodása. Ma már látható, hogy gyerekeink sokkal korábban és sokkal több mindennel vannak tisztában a világ, a körülöttük élő emberek és saját maguk működéséről, mint azt korábban gondoltuk. Így van ez a vágyak tulajdonításával is – azaz annak megértésével, hogy minden embernek saját vágyai, késztetései és szándékai vannak. A hetvenes években, Piaget követőiként a pszichológusok azt állították, hogy a gyerekek kettőtől hétéves korukig, az úgynevezett műveletek előtti fejlődési szakaszban egocentrikus gondolkodásúak, s keveset törődnek azzal, hogy mások mit gondolnak vagy mit szeretnének. Azóta tudjuk, hogy a gyerekek négyéves koruk körül már tisztában vannak azzal, hogy mások mást gondolnak a világról, mint ők maguk, vagy akár mást, mint ami a valóság – azaz az emberek éppenséggel be is csaphatók. Alison Gopnik és Betty Repacholi egy híres kísérletükben azt is kimutatták, hogy a kicsik már egészen korán képesek annak megértésére: teljesen szubjektív dolog, hogy mit szeret vagy mire vágyik valaki. Egy embernek a vágyai csakis őrá jellemzők, és függetlenek attól, hogy a kisgyereknek magának mi a véleménye az adott dologról.

14 és 18 hónapos babákkal végezték a kísérletet. A baba szemben ült a kísérletvezetővel, közöttük asztal, rajta két tálka. Az egyikben nyers brokkoli volt, a másikban a nálunk is ismert halacska alakú rágcsálnivaló. Igaz, hogy a kísérletet a Berkeleyn végezték, ahol a részt vevő kisbabákat okos szüleik nyilván nagyon egészségesen táplálják, mégsem volt kérdés egyik baba számára sem – legyen 14 vagy 18 hónapos –, hogy a rágcsálnivaló finom, a brokkoli pedig rossz. A kísérletvezető evett a tálkákból egy-egy falatot. Az esetek felében úgy viselkedett, ahogy a babák is tették volna: hangosan nyámmogott a rágcsálnivalón, jelezve, hogy mennyire ízlik neki, s erős arckifejezéssel és hanghatással undorát fejezte ki a brokkolival szemben. Az esetek másik felében azonban pont fordítva viselkedett, mint ahogy a babák is éreznek: a brokkoli ízlett neki, a rágcsálnivalóra pedig fújolt. Ezután odatolta a két tálat a baba elé. Kinyújtotta a kezét és azt kérdezte: kaphatok egy kicsit belőle? A 14 hónaposok örömmel adtak neki egy kis rágcsálnivalót, függetlenül attól, hogy korábban mit tett. A 18 hónaposok viszont másképp reagáltak. Ha a kísérletvezető korábban a rágcsálnivalót kedvelte, habozás nélkül odaadtak neki egy-két halacskát.  Mikor viszont úgy tűnt, hogy a brokkolit szereti, a babák a kérés hallatán elgondolkodtak. Mintha azon járt volna az eszük, hogy most komolyan, egész biztos ez a néni abban, hogy a csúnya, zöld brokkoli kell neki? Végül döntésre jutottak és adtak neki. A brokkoliból. A 14. és a 18. hónap közti időszakban történt tehát a változás, a kisbabák megtanulták az emberekről, hogy szubjektív szempontrendszereik vannak.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. október–november

  • A játék szabaddá tesz

    A játék olyannyira természetes velejárója az életünknek, hogy ritkán gondolkodunk el gazdagságán és mélységein – pedig csodálatos birodalomra látunk rá, ha górcső alá vesszük! Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül. Lehet, hogy különböző módokon, de mindenki játszik. És az állatok is, nemcsak az emberek.

  • Sikeres párkapcsolatok

    Mi a siker? Nézetem szerint az, ha olyan életet élhetünk, amit élni szeretnénk. Ez a definíció kellően konkrét, de mégis tág teret ad valamennyiünknek, hogy ki merjük mondani, milyen az az élet, amit élni szeretnénk a mezei hétköznapokon. A párkapcsolati siker ugyanis sosem az ünnepnapok eposzi nagyságában keresendő – az legfeljebb apró tükör lehet –, hanem a mindennapok szürke forgatagában, amit a legdrágább kincsünkkel mérünk: a közösen megélt és nem csupán leélt idővel.

  • A művi abortusz hatása a párkapcsolatra

    Párkapcsolatunkban optimálisan azt éljük meg, hogy a másik támogatást, érzelmi támaszt nyújt a nehézségek megoldásához – de mi van akkor, ha a probléma magából a kapcsolatból fakad, és annak jövőjét érinti? Ha elfogadjuk, hogy egy párkapcsolatba a partnerek különböző személyes preferenciákkal, hiedelmekkel, erkölcsi megfontolásokkal, vágyakkal és elvárásokkal érkeznek, érthető, hogy egy nem várt várandósságról hozott döntés a konfliktusok forrása lehet, hisz ez az érzelmileg rendkívül telített téma egyszerre érinti a két fél egymáshoz való viszonyát és a fejlődő magzathoz való kötődésüket.

  • Jóga – út az egyéni szabadság és jóllét legmagasabb foka felé

    A jóga segítségével gyakorolható, hogy az „automata vezérlés” álmából hogyan lehet felébredni, hogyan lehet tudatosítani hétköznapi helyzetekben is az érzelmeket, gondolatokat, és ezáltal hogyan lehet szabadabb döntést hozni… Az öntudatosság és önszabályozás preventív (és terápiás) hatását aknázza ki a manapság annyira divatos mindfulness is, ami szintén az indiai filozófiából származik, és a meditáció mellett jógás testgyakorlatok is szerves részét képezik programjának…. Az öntudatosság melletti másik fontos mentális fejlesztő hatása az önismeret.

  • Betegség-e a pszichopátia?

    Az antiszociális megnyilvánulások legsúlyosabb formája a pszichopátia, amire a legújabb idegtudományi kutatások alapján úgy is tekinthetünk, mint egy súlyos mentális zavarra, ami genetikailag erősen meghatározott biológiai adottságok és hátrányos környezeti tényezők összjátékaként alakul ki. Tudományos vizsgálata jelentősen gazdagítja tudásunkat az érzelmek szocializációban betöltött szerepéről és az empátia működéséről.

ÉS MÉG: Egy félrecsúszott pulóver – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Igazságosabb gazdaság? A félelem és szorongás VR-re megy?Mit tesz velünk a szerelem?Randi a technoszexuális űrkorbanHogyan szeret a kutya?A policisztás-ovárium szindróma (PCOS) lelki terheiStresszevés, új megvilágításban Vélemények az alternatív medicináról – Reflexiók egy kutatás eredményeire • Hiszem, ha látom? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Mindez azt jelenti, hogy ezek a gyerekek fokozott mértékben ki vannak téve a szívbetegség, a rák vagy a cukorbetegség

A nőkhöz képest nagyon kevés kutatás foglalkozik a férfiak oldaláról a terhességmegszakításra adott érzelmi reakciókkal, annak pszichés következményeivel.

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.