Jelenlegi hely

Brokkoli

„Tudom, hogy szereted!”
Sokkal előbb képes lehet egy baba valamire, megérthet valamit, mielőtt be tudna arról számolni, hogy mit is csinál vagy gondol

Sári lányom kétéves kora óra profi bevásárló. Lelkesen szaladgál a polcok között, és csalhatatlan érzékkel kutatja fel az őt érdeklő innivalót és tejszeletet, bárhol is járunk. Mikor hosszabb bevásárlásra indulunk, s a hatékonyság jegyében listát készítünk otthon, mindig hozzáteszi, mindenképp írjuk fel, hogy innivaló és tejszelet... Ezért is lepődtem meg nemrég, mikor Sári a boltban szokásos kóborlása után hozzám visszacsellengve nem az említett áruk valamelyikét fogta a kezében, hanem egy doboz koktélparadicsomot szorongatott. Hát ezt miért hoztad? – kérdeztem, – nem is szereted a paradicsomot! Ezt neked hoztam, mert te szereted, és örülni fogsz majd neki – válaszolta Sári.

Szerző: 

Az utóbbi húsz-harminc év fejlődéspszichológiai kutatásainak legfontosabb jellemzője az, hogy olyan szellemes kísérleti helyzeteket találnak ki a kutatók, amelyek tényleg csak az adott, vizsgálandó képesség meglétét derítik fel – vagyis azt, hogy egy-egy specifikus helyzetben hogyan gondolkozik egy kisgyerek. Így egy képesség megvizsgálásához nem szükséges például a beszéd, vagy az egészen kicsi babáknál az akaratlagosan végrehajtott mozdulat. Ezek ugyanis hamis következtetésekhez vezethetnek. Sokkal előbb képes lehet egy baba valamire, megérthet valamit, mielőtt be tudna arról számolni, hogy mit is csinál vagy gondol. Ez a kutatói hozzáállás forradalmasította elképzeléseinket arról, hogy milyen a kisbabák gondolkodása. Ma már látható, hogy gyerekeink sokkal korábban és sokkal több mindennel vannak tisztában a világ, a körülöttük élő emberek és saját maguk működéséről, mint azt korábban gondoltuk. Így van ez a vágyak tulajdonításával is – azaz annak megértésével, hogy minden embernek saját vágyai, késztetései és szándékai vannak. A hetvenes években, Piaget követőiként a pszichológusok azt állították, hogy a gyerekek kettőtől hétéves korukig, az úgynevezett műveletek előtti fejlődési szakaszban egocentrikus gondolkodásúak, s keveset törődnek azzal, hogy mások mit gondolnak vagy mit szeretnének. Azóta tudjuk, hogy a gyerekek négyéves koruk körül már tisztában vannak azzal, hogy mások mást gondolnak a világról, mint ők maguk, vagy akár mást, mint ami a valóság – azaz az emberek éppenséggel be is csaphatók. Alison Gopnik és Betty Repacholi egy híres kísérletükben azt is kimutatták, hogy a kicsik már egészen korán képesek annak megértésére: teljesen szubjektív dolog, hogy mit szeret vagy mire vágyik valaki. Egy embernek a vágyai csakis őrá jellemzők, és függetlenek attól, hogy a kisgyereknek magának mi a véleménye az adott dologról.

14 és 18 hónapos babákkal végezték a kísérletet. A baba szemben ült a kísérletvezetővel, közöttük asztal, rajta két tálka. Az egyikben nyers brokkoli volt, a másikban a nálunk is ismert halacska alakú rágcsálnivaló. Igaz, hogy a kísérletet a Berkeleyn végezték, ahol a részt vevő kisbabákat okos szüleik nyilván nagyon egészségesen táplálják, mégsem volt kérdés egyik baba számára sem – legyen 14 vagy 18 hónapos –, hogy a rágcsálnivaló finom, a brokkoli pedig rossz. A kísérletvezető evett a tálkákból egy-egy falatot. Az esetek felében úgy viselkedett, ahogy a babák is tették volna: hangosan nyámmogott a rágcsálnivalón, jelezve, hogy mennyire ízlik neki, s erős arckifejezéssel és hanghatással undorát fejezte ki a brokkolival szemben. Az esetek másik felében azonban pont fordítva viselkedett, mint ahogy a babák is éreznek: a brokkoli ízlett neki, a rágcsálnivalóra pedig fújolt. Ezután odatolta a két tálat a baba elé. Kinyújtotta a kezét és azt kérdezte: kaphatok egy kicsit belőle? A 14 hónaposok örömmel adtak neki egy kis rágcsálnivalót, függetlenül attól, hogy korábban mit tett. A 18 hónaposok viszont másképp reagáltak. Ha a kísérletvezető korábban a rágcsálnivalót kedvelte, habozás nélkül odaadtak neki egy-két halacskát.  Mikor viszont úgy tűnt, hogy a brokkolit szereti, a babák a kérés hallatán elgondolkodtak. Mintha azon járt volna az eszük, hogy most komolyan, egész biztos ez a néni abban, hogy a csúnya, zöld brokkoli kell neki? Végül döntésre jutottak és adtak neki. A brokkoliból. A 14. és a 18. hónap közti időszakban történt tehát a változás, a kisbabák megtanulták az emberekről, hogy szubjektív szempontrendszereik vannak.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. április–május

  • „Ebből kell kihoznom a maximumot”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Miért nem járt pszichoterápiába Harry Potter?

    Ha valaki nem ismeri Harry Potter világát, ha nem olvasta s nem látta filmen sem, valószínű, hogy egy-két dolgot mégis tud róla. A történetből Harry olyan kapcsolatait emelem ki, melyek azt mutatják meg, hogyan tudta megőrizni elméjének integritását, épségét, miért nem tört össze és miért nem szorult mentális segítségre az évek során.

  • Filozofáló gyerekek?

    Lehetnek-e bölcsek, szerethetik-e a bölcsességet a gyerekek? A filozófia ugyanis eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette… A filozófia nem olyan, mint például a matematika, ahol gyakran hallunk zseniális csodagyerekekről. Matematikai gyerekzsenik vannak, filozófiai gyerekzsenik nincsenek.

  • „Na, most menjek vagy maradjak?”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Érzem, ha várom – A test az elmében

    Amikor este mezítláb a hálószobába menet véletlenül belerúgunk a küszöbbe és csillagokat látunk a fájdalomtól, teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a fájdalom a lábujjunkban van. Ám egészen konkrétan lokalizálható fájdalmat, viszketést amputáció után is sokan éreznek rövidebb-hosszabb ideig az eltávolított végtagban, ami egyértelműen mutatja azt, hogy a fájdalom az elmében (ha úgy tetszik, az agyban) születik.

  • /ul>

ÉS MÉG: A legreziliensebb ember – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Az önbizalomról – kicsit másképp„Naponta elforintosítjuk a hálánkat” – Interjú Oláh Attila professzorral • Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség Erkölcsi dilemmákA leválásról és az elengedésrőlSzilikon, szeretlek!A végzet asszonyaiMit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika 2. • Metabolikus memóriaTANTUdSZ – egészségnevelés kortárs-oktatássalA tiltott gyümölcs tudományaA mesterséges intelligencia és a pszichológia • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A férfiak kezdetben a jóval fiatalabb feleség mellett a leginkább elégedettek, ugyanez a nőkre is jellemző: a legjobban a jóval fiatalabb férjnek örülnek.

Egy friss kutatás szerint az amerikai gyerekek mintegy felének van tévéje a szobájában hétéves korára, de a 24 órás tévéhasználatot a szülő képtelen ellenőrizni.

Úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze.