Jelenlegi hely

„Melyiket válasszam?”

A kutya személyiségkutatása
Az igazán gondos leendő gazda hosszasan tájékozódik, mielőtt kutyát vinne a házhoz. Mérlegeli, mik az elvárásai és mi az, amit ő nyújtani tud.

A kutyát manapság annyira emberszámba vesszük, hogy barát- és párválasztási stratégiáinkat alkalmazzuk leendő kutyánk kiválasztásánál. Vizsgálataink alapján a szorongó, neurotikus ember kutyája nyugtalan, könnyen „kiborul”, a társaságot kedvelő, a külvilág iránt érdeklődő gazda társa pedig lelkes, örökmozgó példány. 

Szerző: 

Már a néhány hetes kölyköknél megmutatkozik, hogy mit hoztak magukkal, vagyis milyen tulajdonságok jellemzik őket. A kiskutya veleszületett temperamentumát később jelentősen formálhatja a nevelés és más környezeti hatások, így alakul ki felnőttkorára a személyisége. Személyiségvonásai azután élete végéig stabilak maradnak, csak az öregség vagy jelentősebb trauma módosít rajtuk némiképp – ahogy az embereknél is.

A kutyáknál persze kicsit másképp definiáljuk a személyiség fogalmát, mégpedig azért, mert nem tudhatjuk, hogyan érez és gondolkodik egy állat. Míg egy ember személyiségének leírásakor a viselkedés mellett az érzelmeket és gondolkodásmódot is jellemezzük, a kutyáknál megmaradunk a viselkedés elemzésénél. Olyan viselkedési mintázatokat keresünk, amelyek időben és különböző helyzetekben is állandóak. Egy barátságos kutya szívélyesen fogadja a gyerekek simogatását a parkban, majd otthon is farkcsóválva köszönti a postást – nemcsak egyéves korában, hanem tíz év múltán is…

Az agresszivitásra való hajlam öröklődik, így abban a fajtában, amelyet direkt erre szelektáltak, gyakrabban találkozhatunk vele. Ezzel az egyszerűnek tűnő jelenséggel fájdalmasan sokan nincsenek tisztában, és kizárólag a küllem alapján választanak kutyafajtát. Később aztán meglepődnek, hogy a bikafogásra, rókavadászatra, kutyaviadalra, medveölésre, stb. szelektált kutyájukat milyen nehéz megtanítani a harmonikus együttélés szabályaira…

Kutatásaink során meglepett bennünket, hogy a kutyák merészsége összefüggésben áll azzal, férfi vagy nő a gazdájuk. Azon persze már nem csodálkoztunk, hogy a férfiak vallották bátrabbnak kutyáikat. Vajon tényleg bátrabbak a férfiak kutyái vagy egy férfinak ciki lenne bevallania, ha a kedvence kicsit félénk? Viselkedéses adatunk egyelőre nincs arról, hogy a férfiak kutyái bátrabbak lennének a nőkénél, de könnyen lehet, hogy a férfiak nem túloztak. A helyzet ugyanis az, hogy a kutyák személyisége nagyon hasonlít a gazdáéra, így amennyiben a férfiak merészebbek, mint a nők – márpedig többnyire azok – akkor a kutyájuk is az…

A kutyát manapság annyira emberszámba vesszük, hogy barát- és párválasztási stratégiáinkat alkalmazzuk leendő kutyánk kiválasztásánál. Vizsgálataink alapján a szorongó, neurotikus ember kutyája nyugtalan, könnyen „kiborul”, a társaságot kedvelő, a külvilág iránt érdeklődő gazda társa pedig lelkes, örökmozgó példány…

Az egyszerű gazdának az a fontos, hogy kutyája jól illeszkedjen az életébe, örömmel vegyen részt azokban a tevékenységekben, amiket gazdája kedvel, viselkedjen úgy idegen emberekkel, kutyákkal, ahogy azt gazdája elvárja tőle, azt és csak azt tanulja meg, amire szükség van, legyen nyugodt, ha nincs hová sietni és nincs miért aggódni. A munkakutyások pedig nyilvánvalóan nem szeretnének pénzt és időt ölni olyan kutya felnevelésébe, amelyik utána nem lesz alkalmas a feladatra. Hogyan fogja le a kukát borogató futballhuligánt egy gyáva rendőrkutya, miként vezesse gazdáját egy hiperaktív vakvezető-kutya? Aligha kell tehát hangsúlyozni a kölyöktesztelés fontosságát…

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Saját tapasztalataim szerint leginkább a számítógépezés, Playstation- illetve mobiltelefon-használat kérdéskörét érin

A csendtől való menekülés végül azt eredményezi, hogy elidegenedünk önmagunktól. Frázisokkal, népszerű szlogenekkel, idézetekkel töltjük meg azt az űrt, amit saját lelkünk nem-...

A tartós stressz olyan „diszharmónia”, amelyben felborulnak a biológiai rendszereink - hormon- és immunrendszerünk egyszerűen „kicsúszik” az egészséges idegrendszeri...

E tekintetben megosztott a közvélekedés, van, aki állítja, a vonzalom kölcsönös, míg mások úgy vélik, a macskák nagyo

Az angolul co-livingnek vagy co-housingnak nevezett megoldás lényege, hogy egy lakóközösség tagjai egy lakásban – vag

Próbálunk elaludni, és hirtelen nem tudunk másra gondolni, mint a legnagyobb baklövéseinkre.