Jelenlegi hely

Menekülés a kapcsolatokba

Könnyebb egy újat kezdeni, mint a problémákat megoldani

Sokan vannak, akik ezekre a lelki töréseikre, félelmeikre „pillanatragasztóként” használják új kapcsolataikat, hogy elfelejthessék volt társukat, szerelmüket, és minél hamarabb továbbléphessenek. Vannak olyanok is, akik a megoldandó, küzdelmes kapcsolatokból menekülnek egy látszólag üde partner mellé, még mielőtt lezárnák a korábbi viszonyt. Elvégre könnyebb egy újat kezdeni, mint a problémákat megoldani, könnyebb a hirtelen jött nagyszerűben elveszni, mint egy küzdelmesbe erőt fektetni!

Szerző: 
Cikkek: 

Az egyik legfájdalmasabb, legmegrázóbb esemény életünkben az, amikor szerelmünkkel vagy házastársunkkal olyan konfliktusaink adódnak, melyeket nem tudunk megoldani, és szakításba vagy válásba torkollik a kapcsolatunk. Mennyi szeretet, mennyi egymásba fektetett energia kérdőjeleződik meg ilyenkor! Kételkedünk a múltban, a szeretetben, az élményeinkben, volt párunkban és önmagunkban. A fájdalom néha elviselhetetlennek tűnhet, így keressük a megoldást, a megkönnyebbülést – vagy éppen a bizonyítást, hogy nem bennünk volt a hiba, hogy szerethetőek vagyunk.

Ebben a keresésben gyakran tűnhet úgy, hogy semmi nem csillapítja úgy a fájdalmat, mint egy másik ember ölelése, szeretgetése, becézgetése, rajongása. És sokan, még mielőtt kihevernék az előző nagy őt, már rohannak is a következő kapcsolatba.

„De ez most más, mint a többi! Ő fantasztikus! Olyan gördülékenyen, gyorsan és hevesen halad előre a kapcsolat, szinte hihetetlen!” – lelkendezünk, miközben a barátainkban is megfogalmazódik az a bizonyos „hihetetlen”, de ellentétes előjellel. Aggódnak értünk, mert nemrég még egy másik kapcsolatban égett a szívünk valakiért. Hiszen röviddel ezelőtt még jegyben jártunk. Még csak pár hónapja, hogy elváltunk. Még csak most költözött ki a korábbi párunk.

Az új kapcsolatba menekülő úgy érzi, senki nem érti meg, mindenki óvja az új partnertől, pedig ez most másnak tűnik, mint a többi. Mindemellett vannak olyanok is, akik sürgetik, bátorítják, hogy megérdemli az igazi szerelmet, itt az ideje, hogy valaki úgy szeresse, mint a frissen felbukkant nagy ő. Néhány barátnő jó leckének tartja, hogy az ex végre meglátja, mit is veszített, mikor vele szakított. Ilyen és ehhez hasonló biztatásokba kapaszkodva táplálja érzelmeit és rohan előre a váratlan csodába. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker

Nem filmismertető és nem is kritika vár az olvasóra, hanem a barátság extrákkal rövid hazai körképe.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...