Jelenlegi hely

Mellbedobással győz?

a jelenlegi női testideál nem egyeztethető össze a nők többségének testalkatával, mert egyszerűen eltér attól.

Fontos és pozitív változást remélnek attól, ha megjelenésüket a médiában szereplő ideális nők képére formálják. Elvárásaik között a társas kapcsolatok terén való ügyesség, a boldogabb élet, a munkalehetőségek javítása és a sikeresebb szerelmi kapcsolatok  szerepeltek. 

Néhány kultúrában a női mell különösen fontos része a szexuális vonzerőnek. Méretére olyan nagy hangsúly helyeződött a nyugati társadalmakban, hogy általános gyakorlattá vált a sebészeti úton történő mellnagyobbítás, mint a vonzerő növelésének egy lehetséges módja. Az amerikai plasztikai sebészek társaságának adatai szerint az Egyesült Államokban a mellnagyobbítás egyre népszerűbb: míg 1992-ben 32 607 ilyen műtétet végeztek, addig 2007-ben már 347 500-at...

A nyugati társadalmakban a szépségideállal kapcsolatos médiaüzenetek azt eredményezték, hogy az ideál belsővé válása és tárgyiasító hatása miatt a nők különösen veszélyeztetettek. A szépségipar alapvető üzenete ugyanis az, hogy a természetes női test nem megfelelő, nem elég szép, és különböző praktikákkal – fogyókúrával, testedzéssel és műtéti beavatkozással – meg kell változtatni. A veszély abban rejlik, hogy a nők nem látják át a szépségideálok működésének mechanizmusát, viszonylagosságát (természetesen a férfiak sem), és a médiaüzenetek nyomásának hatására szorongással élik meg saját testük ideáltól való eltérését. Aláásott önértékelésük éppen arra sarkallja őket, hogy szépségipari szolgáltatásokat és termékeket vegyenek (igénybe), amely azonban nem képes helyreállítani a megtépázott énképet, ellenben tartósan fent tudja tartani a saját magukkal kapcsolatos elégedetlenség érzését, és folyamatos vásárlásra késztet.

Napjaink női (testtel kapcsolatos) szépségeszményével kapcsolatban felmerül egy alapvető ellentmondás: úgy tűnik, hogy valamilyen fizikailag lehetetlen tulajdonság megszerzésére irányul. Az aktuális női szépségideál jól szemlélteti ennek a folyamatnak a valótlan aspektusát: a hatalmas mell és az extrém soványság együtt olyan természetellenes hatást kelt, amit szinte lehetetlen elérni műtéti beavatkozás nélkül.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 3. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A tartósan nagy pocak mögé többnyire vastag zsírréteget képzelünk el. Pedig van ott más is: vizenyő, vastag kötőszövet és a kitágult belek halmaza. Vissza lehet fordítani ezt a...

Ez persze alapvetően igaz, még ha nem is érezzük úgy, hogy az újabban sokat hangoztatott „egész életen át tanulás” a

„A legújabb kutatások alátámasztották”, „vitathatatlan tény”, „háromszor dúsabbnak hat” és hasonló kijelentésekkel megannyiszor találkozunk például reklámokban, de...

Örökmozgó gyermeke lomha tinédzserré vált, aki hétvégén délben kel, iskolaidőben pedig alig lehet reggelente kirimánkodni az ágyból? Higgye el, nem lusta ő, csak kialvatlan....

Becslések szerint az egyesült államokbeli felnőttek több, mint 10 százaléka – bő 26 millió ember – szenved ételallergiában.

A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.