Jelenlegi hely

Mellbedobással győz?

a jelenlegi női testideál nem egyeztethető össze a nők többségének testalkatával, mert egyszerűen eltér attól.

Fontos és pozitív változást remélnek attól, ha megjelenésüket a médiában szereplő ideális nők képére formálják. Elvárásaik között a társas kapcsolatok terén való ügyesség, a boldogabb élet, a munkalehetőségek javítása és a sikeresebb szerelmi kapcsolatok  szerepeltek. 

Néhány kultúrában a női mell különösen fontos része a szexuális vonzerőnek. Méretére olyan nagy hangsúly helyeződött a nyugati társadalmakban, hogy általános gyakorlattá vált a sebészeti úton történő mellnagyobbítás, mint a vonzerő növelésének egy lehetséges módja. Az amerikai plasztikai sebészek társaságának adatai szerint az Egyesült Államokban a mellnagyobbítás egyre népszerűbb: míg 1992-ben 32 607 ilyen műtétet végeztek, addig 2007-ben már 347 500-at...

A nyugati társadalmakban a szépségideállal kapcsolatos médiaüzenetek azt eredményezték, hogy az ideál belsővé válása és tárgyiasító hatása miatt a nők különösen veszélyeztetettek. A szépségipar alapvető üzenete ugyanis az, hogy a természetes női test nem megfelelő, nem elég szép, és különböző praktikákkal – fogyókúrával, testedzéssel és műtéti beavatkozással – meg kell változtatni. A veszély abban rejlik, hogy a nők nem látják át a szépségideálok működésének mechanizmusát, viszonylagosságát (természetesen a férfiak sem), és a médiaüzenetek nyomásának hatására szorongással élik meg saját testük ideáltól való eltérését. Aláásott önértékelésük éppen arra sarkallja őket, hogy szépségipari szolgáltatásokat és termékeket vegyenek (igénybe), amely azonban nem képes helyreállítani a megtépázott énképet, ellenben tartósan fent tudja tartani a saját magukkal kapcsolatos elégedetlenség érzését, és folyamatos vásárlásra késztet.

Napjaink női (testtel kapcsolatos) szépségeszményével kapcsolatban felmerül egy alapvető ellentmondás: úgy tűnik, hogy valamilyen fizikailag lehetetlen tulajdonság megszerzésére irányul. Az aktuális női szépségideál jól szemlélteti ennek a folyamatnak a valótlan aspektusát: a hatalmas mell és az extrém soványság együtt olyan természetellenes hatást kelt, amit szinte lehetetlen elérni műtéti beavatkozás nélkül.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 3. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Számos korábbi hiedelem  megdőlt, például, hogy ne együnk semmit este 8 után, vagy, hogy mindenképpen kell reggelizni, ennek ellenére aki vigyázni kíván a szívére, annak...

A hasi panaszok, bőrproblémák, ízületi fájdalmak és egyéb ritka elváltozások okai között napjainkban elsőként a glutén- és laktózérzékenységre gondolunk.

Ez a dominancia fogalmának teljes félreértelmezéséről árulkodik.

Hír a magyar sajtóban 2019-ben: „Hetvenezer forinttal tömött pénztárcát adott vissza egy borozó pultosa múlt héten feledékeny tulajdonosának.”

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

A legerősebb motiváció az, ha a tevékenység önmagában olyan vonzó, hogy semmiféle további belső vagy külső nógatásra nincsen szükség.