Jelenlegi hely

Kritikus pont: ha valami nem megy…

Önbizalom a mindenhatóság érzésének tükrében
Minél fiatalabb egy gyerek, annál inkább képes magára úgy tekinteni, mint aki mindenre képes.

Egy egészséges önbizalommal telt személyiségnek nem kell nagyon-nagyon különlegessé, nagyon-nagyon rendkívülivé válnia ahhoz, hogy elégedett legyen önmagával és a környezetében élőkkel.

A pszichoanalitikus gondolkodás szerint a személyiség saját mindenhatóságába vetett – többnyire tudattalan – hite alapvetően járul hozzá az egészséges önbizalom hiányához. Egészséges önbizalmon értve azt, hogy az egyén olyan reális célokat, elvárásokat képes maga elé állítani, amiket kisebb-nagyobb erőfeszítések árán el is tud érni, az elért eredmény pedig elégedettséggel tölti el, ami erősíti önmaga értékességének az érzését, és építi reálisan megalapozott pozitív önértékelését, önbizalmát. A mindenhatóság, mindentudás érzése a személyiség fejlődése során kedvező esetben fokozatosan gyengül, helyét a reális önismeret, a saját képességek reális megítélése, az egyén önmagával és másokkal szemben támasztott reális elvárásai veszik át. Minél fiatalabb egy gyerek, annál inkább képes magára úgy tekinteni, mint aki mindenre képes. Az ebben való csalódás kiemelt időszaka a 2-3 évesekre jellemző dackorszak. Szeretnék a cipőt befűzni, a zoknit felvenni, levenni, a kabátot begombolni, a magasan lévő polcról a játékot levenni – de nem megy, pedig igazán szeretnék, de nem tudják. A korábbiakhoz képest ebben az életszakaszban sokkal sűrűbben tapasztalják meg saját korlátaikat, az akarom, szeretném és tudom közti különbséget. Feszültségekkel teli korszak ez! Ugyanakkor a születés pillanatától gyűlnek a tapasztalatok arról, hogy valami a kívánt szándék ellenére nem valósul meg. A csörgőt nem mindig lehet elérni, az anya nem válik azonnal elérhetővé a finom tejjel és így tovább… aztán kezdődik a nyöszörgés, ami hamarosan sírásba hajlik… Hogy mi a folytatás? Ez jelentős részben múlik a felnőtt környezeten: ha képesek felismerni a kellemetlenség okát és elfogadni, hogy ez valóban az a gyerek számára, akkor ezen a talajon meg is lehet nyugtatni őt. Ha a szülők, az anyák, apák, akik ilyen-olyan aktuális érzéseik miatt az adott helyzetben síró, kétségbeesett, kudarcot vallott gyerekükkel nem tudnak együttérezni, nem tudják őt megérteni és ennek eredményeként megnyugtatni – és ha az ilyen helyzetekben többnyire ez a jellemző –, akkor korlátozott lesz a gyerek önmegnyugtatásra való képessége, védtelenebb lesz a kudarcokkal való megbirkózásban. Önbizalma sérülékennyé válik, önbecsülése fenntartásában a mindenhatóság, mindentudás hamis illúziójába kapaszkodik. Ezért idővel azok a helyzetek, amelyek megkérdőjelezhetik ezt az illúziót, haraggal töltik el és saját értékességének érzésétől fosztják meg. Ez a folyamat többnyire tudattalanul zajlik. Ami a viselkedésben látható, az általában vagy a gátoltság, háttérbe húzódás, panaszkodás, vagy ennek épp az ellenkezője: mindenáron való törekvés a mások figyelmének megszerzésére, erőszakoskodás, hangoskodás, mások igényének feltűnő semmibevétele, dühkitörések.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ezt a legtöbb család katasztrófaként éli meg, és azonnal elindul a bűnbakkeresés.

Az iskolai bántalmazás nem új keletű probléma, bár vannak olyan formái, amelyek az utóbbi időben terjedtek el.

Az iskolán belüli erőszak vagy zaklatás nagyon sok esetben fellelhető az  intézményekben, gyakran azonban mind a szülők, mind a pedagógusok alábecsülik a helyzet súlyosságát....

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek

A tinik agyát szokták egy olyan új autóhoz hasonlítani, amelyben alacsonyabb állást mutat a kilométeróra.