Jelenlegi hely

Kritikus pont: ha valami nem megy…

Önbizalom a mindenhatóság érzésének tükrében
Minél fiatalabb egy gyerek, annál inkább képes magára úgy tekinteni, mint aki mindenre képes.

Egy egészséges önbizalommal telt személyiségnek nem kell nagyon-nagyon különlegessé, nagyon-nagyon rendkívülivé válnia ahhoz, hogy elégedett legyen önmagával és a környezetében élőkkel.

A pszichoanalitikus gondolkodás szerint a személyiség saját mindenhatóságába vetett – többnyire tudattalan – hite alapvetően járul hozzá az egészséges önbizalom hiányához. Egészséges önbizalmon értve azt, hogy az egyén olyan reális célokat, elvárásokat képes maga elé állítani, amiket kisebb-nagyobb erőfeszítések árán el is tud érni, az elért eredmény pedig elégedettséggel tölti el, ami erősíti önmaga értékességének az érzését, és építi reálisan megalapozott pozitív önértékelését, önbizalmát. A mindenhatóság, mindentudás érzése a személyiség fejlődése során kedvező esetben fokozatosan gyengül, helyét a reális önismeret, a saját képességek reális megítélése, az egyén önmagával és másokkal szemben támasztott reális elvárásai veszik át. Minél fiatalabb egy gyerek, annál inkább képes magára úgy tekinteni, mint aki mindenre képes. Az ebben való csalódás kiemelt időszaka a 2-3 évesekre jellemző dackorszak. Szeretnék a cipőt befűzni, a zoknit felvenni, levenni, a kabátot begombolni, a magasan lévő polcról a játékot levenni – de nem megy, pedig igazán szeretnék, de nem tudják. A korábbiakhoz képest ebben az életszakaszban sokkal sűrűbben tapasztalják meg saját korlátaikat, az akarom, szeretném és tudom közti különbséget. Feszültségekkel teli korszak ez! Ugyanakkor a születés pillanatától gyűlnek a tapasztalatok arról, hogy valami a kívánt szándék ellenére nem valósul meg. A csörgőt nem mindig lehet elérni, az anya nem válik azonnal elérhetővé a finom tejjel és így tovább… aztán kezdődik a nyöszörgés, ami hamarosan sírásba hajlik… Hogy mi a folytatás? Ez jelentős részben múlik a felnőtt környezeten: ha képesek felismerni a kellemetlenség okát és elfogadni, hogy ez valóban az a gyerek számára, akkor ezen a talajon meg is lehet nyugtatni őt. Ha a szülők, az anyák, apák, akik ilyen-olyan aktuális érzéseik miatt az adott helyzetben síró, kétségbeesett, kudarcot vallott gyerekükkel nem tudnak együttérezni, nem tudják őt megérteni és ennek eredményeként megnyugtatni – és ha az ilyen helyzetekben többnyire ez a jellemző –, akkor korlátozott lesz a gyerek önmegnyugtatásra való képessége, védtelenebb lesz a kudarcokkal való megbirkózásban. Önbizalma sérülékennyé válik, önbecsülése fenntartásában a mindenhatóság, mindentudás hamis illúziójába kapaszkodik. Ezért idővel azok a helyzetek, amelyek megkérdőjelezhetik ezt az illúziót, haraggal töltik el és saját értékességének érzésétől fosztják meg. Ez a folyamat többnyire tudattalanul zajlik. Ami a viselkedésben látható, az általában vagy a gátoltság, háttérbe húzódás, panaszkodás, vagy ennek épp az ellenkezője: mindenáron való törekvés a mások figyelmének megszerzésére, erőszakoskodás, hangoskodás, mások igényének feltűnő semmibevétele, dühkitörések.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Saját tapasztalataim szerint leginkább a számítógépezés, Playstation- illetve mobiltelefon-használat kérdéskörét érin

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A kitartás az egyik legtöbbre tartott emberi tulajdonság, de korántsem csak a mi fajunkra jellemző.

A folyamatos distresszt átélő gyermek túlérzékeny, impulzív, egocentrikus lesz, akit állandó vészreakciók, tehetetlen düh jellemeznek – olyan, mintha folyamatos...

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

„Felnőttkorodban majd hálás leszel nekem ezért” – hangzik gyakran a válasz, amikor a serdülő kiböki, hogy nem szeretne zeneórára, edzésre vagy különtanárhoz járni.