Jelenlegi hely

Szeretkezés: testtel vagy lélekkel?

A nők egy része valóban nem érzi, ami vele „odalent” történik.

Milyen egyszerű lenne  azt válaszolni, hogy „Micsoda kérdés! Nem választható el egymástól a test és a lélek!”  Ez valahol így is van, én mégis arról akarok most írni, hogy milyen fontos először külön vizsgálni a kettőt, és csak utána elemezni az egymásra hatásukat. Ezt akkor tehetjük meg leginkább, amikor valami megváltozik vagy elromlik egy pár szexuális életében.

Van egy szituáció, amit rendkívül fontos időben felismerni: nagyon könnyen el lehet szokni a testi kapcsolattól. Először csak egy kis probléma kell: átmeneti merevedési zavar, amitől hirtelen megijednek, vagy az egyikük nagyon fáradt és visszautasítja a másikat. A következmény, hogy rövidesen egyikük sem mer kezdeményezni. Érzik azt a bizonyos vágyat, már csak a lépést kellene megtenni a másik felé… de inkább mégse. Most nem. Aztán már holnap sem.

A pár összecsiszolódása komoly próbatétel. Vajon mi is kell ahhoz, hogy a folyamatos változások közepette időről időre megújuljon a megszokott kapcsolat?  Úgy tűnik, kell hozzá sok-sok jó tapasztalat az elején, mert ezek az emlékek mindig aktiválódnak, amikor a párunkkal testi kapcsolatba kerülünk. Haverságnak hívnám azt, amikor a partnerek ezt-azt kipróbálnak – és jót tudnak nevetni az esetleges felsüléseken. Kell valami tudatosság is, hogy a munka és a család mellett időnként szakítsanak egymásra időt.. Vannak persze külső kísértések is – ezeket minden pár máshogy dolgozza fel. De talán legfontosabb az elkötelezettség, hogy valahogy átvergődjenek a nagyon nehéz időszakokon: munkahelyi nehézségek vagy munkanélküliség esetén, a szülők ápolása, valamelyikük betegsége, akár depressziós epizódja közepette is. A jó szexuális kapcsolat persze önmagában nem garantálja a hosszú távú jó kapcsolatot, de nagyon fontos részét képezi.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 2. számában olvasható

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

Kétségbeesésében kiállhatatlanná válik, „eltolja magától” a másikat, miközben létfontosságú számára, hogy tartozzék valakihez...

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...

A párválasztással kapcsolatban rengeteg íratlan szabályunk van, mely „előírja”, mi illendő és elfogadható környezetünk számára – ilyen például az idősebb férfi, fiatalabb nő...