Jelenlegi hely

Új ember a munkahelyen

A belépő munkatárs számára alapvetően fontos megismerni a vele szemben támasztott elvárásokat

Szembe kell néznünk önmagunkkal és meg kell tudnunk határozni: pontosan mit is várok el magamtól és a környezetemtől az új munkával kapcsolatban? Mit szeretnék tanulni, elérni? Milyen feltételekhez, értékekhez ragaszkodom körömszakadtáig?

Szerző: 

Várva várják, hírnevétől rettegve néznek elébe, vagy közönyösen veszik tudomásul egy újabb munkatárs érkezését... Sokféle fogadtatásban lehet része az újdonsült kollégának. Akár így, akár úgy, ilyenkor mind a belépő személy, mind a fogadó szervezet oldaláról vannak előzetes elvárások. A beilleszkedés sikerét nagyban meghatározza, hogy ezek az elvárások mennyire reálisak, mennyire esnek közel vagy közelíthetőek egymáshoz. Az új kollégát nyilván azért választották ki és vették fel, mert a felvételi eljárás során képesnek mutatkozott arra, hogy szakmailag és emberileg is megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak. Vagy azért került ebbe az új pozícióba, mert már máshol bizonyított és itt is ezt várják tőle, vagy azért, mert látják benne a potenciált, hogy megfeleljen az új környezetben. A belépő munkatárs számára alapvetően fontos megismerni a vele szemben támasztott elvárásokat, hiszen ez lesz beilleszkedése,, illetve későbbi munkája sikerének a kulcsa. Természetesen a közvetlen felettes elvárásai a legfontosabbak, de nem szabad megfeledkezni a többi kulcsemberről sem: érdemes megkérdezni a főnök főnökét, a beosztottakat (ha vannak), az azonos szinten dolgozó munkatársakat...

Az első hetekben-hónapban érdemes aktívan „menedzselni” a szervezetből érkező elvárásokat: fel kell ismerni, s lehetőség szerint tompítani vagy mederbe terelni a túlzott követelményeket, és megtartható ígéreteket tenni.  Ez a későbbiekben sok csalódástól, felesleges stressztől vagy konfliktustól menti meg az új dolgozót.

A szervezet elvárásainak megismerésével és kezelésével párhuzamosan új belépőként érdemes megfogalmazni és hangot adni saját személyes elvárásainknak is. Ehhez először szembe kell néznünk önmagunkkal és meg kell tudnunk határozni: pontosan mit is várok el magamtól és a környezetemtől az új munkával kapcsolatban? Mit szeretnék tanulni, elérni? Milyen feltételekhez, értékekhez ragaszkodom körömszakadtáig? Mely területeken vagyok hajlandó kompromisszumot kötni, lejjebb adni az elvárásaimat? Mik a „válóokok”: minek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy biztosan azt mondjam, ez a munkakör vagy szervezet nekem nem megfelelő? Mikor mondom azt, hogy az új munkahely elfogadhatatlan számomra? A kérdésekre adott válaszok nemcsak egyéntől, hanem élethelyzettől is nagyon függenek: ha valakinek alapvető megélhetési gondjai vannak, sokkal alacsonyabb elvárásokkal és magasabb kompromisszumkészséggel vagy elfogadási hajlandósággal lép be egy munkakörbe, mint akkor, ha kimondottan karrierépítési, önmegvalósítási célból váltana állást. Minden helyzetre igaz: csak addig és annyi kompromisszumot szabad vállalni az új munkahellyel kapcsolatban, amíg az még nem ütközik a személyes értékrenddel. Az értékválságba kerülő dolgozó olyan komoly pszichikai megterhelésnek van kitéve, ami akár  testi-lelki egészségét veszélyeztetheti.

Az új munkával kapcsolatos személyes elvárások feltárására, az alapos önvizsgálatra ideális esetben még a felvételi folyamat során – vagy legkésőbb az új munkaszerződés aláírása előtt – sor kerül. Gyakori helyzet azonban, hogy ekkor még nem áll rendelkezésre elegendő információ az új lehetőség egyértelmű megítéléséhez, vagy a belépést követően, a napi munka során derül fény olyan körülményekre, amelyek hosszú távon mégsem elfogadhatók az új belépő számára.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2019 október–november

  • Mi kell ahhoz, hogy szépen írjon egy fiú?

    Ötezer ismétlést is igényelhet egy helytelenül elsajátított mozdulatsor kijavítása a kutatások szerint. Ennek ellenére alap-mozgásformákat egyáltalán nem, vagy nem szakértőktől tanulnak a gyerekek, illetve gyakran nincs elég idejük a tökéletesítésre. Serdülőkről szóló cikksorozatunkban most a finommozgások fejlődésével kapcsolatos praktikus tudnivalókat mutatjuk be: kiderül például, hogy miért írnak szebben a lányok, miként érdemes felkészülni egy zeneórára és mit ér egy edzés, ha fejben végezzük.

  • Éljünk az élet napos oldalán! Az életközépi válság újragondolása – 1.

    „Mi az életem értelme?”, „Mitől vagyok én hasznos ebben a világban?”, „Mit tettem le eddig az asztalra?” A választól függően akár 180 fokos fordulatot is vehet az életünk... A magunknak adott válaszok alapján vagy azt a következtetést vonjuk le, hogy úgy alakult az életünk, ahogy elvártuk, megálmodtuk vagy szerettük volna, vagy éppen nem. Ha a végső következtetés nem kedvező, akkor elégedetlenséget, elkeseredettséget, céltalanságot érezhetünk, melyek mentális, de akár fizikai problémákat is okozhatnak.

  • Elektromágneses túlérzékenység

    Az utóbbi időben növekszik az aggodalom a különféle technológiai újításokkal és az újabbnál újabb mesterséges anyagokkal kapcsolatban. Valószínűleg mindannyian jó pár ilyen aggályt fel tudnánk sorolni: az élelmiszeradalékok, a növényvédőszerek túlzott használata, vagy az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok megjelenése. Ezek közé tartoznak az elektromágneses terekkel (vagy konkrétabban a mobiltelefonokkal, bázisállomásaikkal, a magasfeszültségű távvezetékekkel vagy a közeljövőben bevezetésre kerülő 5G hálózatokkal stb.) kapcsolatos félelmek.

  • A meggyőzés kiskapui

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • Ha eljön Damoklész...

    A gyógyult kifejezést csak azoknál a pácienseknél használják, akik elérkeztek az ötéves remisszió, azaz a betegség tünetmentességének mérföldkövéhez. Ha arról kérdeznénk őket, mi volt a legnehezebb számukra az elmúlt 5 év alatt, akkor szinte kivétel nélkül a kontrollvizsgálatokat kísérő szorongást említenék, vagy a daganat esetleges kiújulásával kapcsolatos rettegést.

ÉS MÉG: Polihisztor születik – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Komoly kapcsolatra férfi kerestetik...Isten rabságbanMiért nehéz megváltozni?Megbocsássunk-e az ellenünk vétkezőknek? • A tik, a jéghegy csúcsa – Tik-zavarok és társuló problémák gyermekkorban • „Együtt dolgozunk a családtagokkal” – A családterápia • A gyengék ereje – A kisebbségi befolyásolás pszichológiája • A magzat létrejötte és megmaradása: a természet csodájaMit mutat a pupilla? – avagy hogyan segíthet megérteni az emberi döntéshozatal sajátosságait? • „A fizetésemelésnek szaga van” – Beszélgetés Zólyomi Zsolttal • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A kapuzárási pánikról már mindenki hallott, rengeteg film, cikk foglalkozott a témával, ám nem ez az egyetlen válság,

Akár tudatos, akár spontán a szocializáció folyamata, mindig a munkahelyi beilleszkedést szolgálja

Az „új felnőttkorhoz”, ahogyan Zuboff nevezi az ötvenen túli életszakaszt, nincsen térkép, útmutató, forgatókönyv. Az embereknek maguknak kell azt megtalálniuk.

A megvalósítás során valaki mulasztást követ el – és az egész terv bukik…

Hiába teljesen egészséges valaki, ha a munkájában a „menedzserbetegségnek” is nevezett burnout veszélye fenyegeti, nála is könnyen kialakulhat szívbetegség.

Néhány hete egy tízéves szegedi diáklány, Szin Jázmin nagyszerű helyezést ért el a Németországban megrendezett mentális matematika junior-Európa-bajnokságon,...