Jelenlegi hely

Új ember a munkahelyen

A belépő munkatárs számára alapvetően fontos megismerni a vele szemben támasztott elvárásokat

Szembe kell néznünk önmagunkkal és meg kell tudnunk határozni: pontosan mit is várok el magamtól és a környezetemtől az új munkával kapcsolatban? Mit szeretnék tanulni, elérni? Milyen feltételekhez, értékekhez ragaszkodom körömszakadtáig?

Szerző: 

Várva várják, hírnevétől rettegve néznek elébe, vagy közönyösen veszik tudomásul egy újabb munkatárs érkezését... Sokféle fogadtatásban lehet része az újdonsült kollégának. Akár így, akár úgy, ilyenkor mind a belépő személy, mind a fogadó szervezet oldaláról vannak előzetes elvárások. A beilleszkedés sikerét nagyban meghatározza, hogy ezek az elvárások mennyire reálisak, mennyire esnek közel vagy közelíthetőek egymáshoz. Az új kollégát nyilván azért választották ki és vették fel, mert a felvételi eljárás során képesnek mutatkozott arra, hogy szakmailag és emberileg is megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak. Vagy azért került ebbe az új pozícióba, mert már máshol bizonyított és itt is ezt várják tőle, vagy azért, mert látják benne a potenciált, hogy megfeleljen az új környezetben. A belépő munkatárs számára alapvetően fontos megismerni a vele szemben támasztott elvárásokat, hiszen ez lesz beilleszkedése,, illetve későbbi munkája sikerének a kulcsa. Természetesen a közvetlen felettes elvárásai a legfontosabbak, de nem szabad megfeledkezni a többi kulcsemberről sem: érdemes megkérdezni a főnök főnökét, a beosztottakat (ha vannak), az azonos szinten dolgozó munkatársakat...

Az első hetekben-hónapban érdemes aktívan „menedzselni” a szervezetből érkező elvárásokat: fel kell ismerni, s lehetőség szerint tompítani vagy mederbe terelni a túlzott követelményeket, és megtartható ígéreteket tenni.  Ez a későbbiekben sok csalódástól, felesleges stressztől vagy konfliktustól menti meg az új dolgozót.

A szervezet elvárásainak megismerésével és kezelésével párhuzamosan új belépőként érdemes megfogalmazni és hangot adni saját személyes elvárásainknak is. Ehhez először szembe kell néznünk önmagunkkal és meg kell tudnunk határozni: pontosan mit is várok el magamtól és a környezetemtől az új munkával kapcsolatban? Mit szeretnék tanulni, elérni? Milyen feltételekhez, értékekhez ragaszkodom körömszakadtáig? Mely területeken vagyok hajlandó kompromisszumot kötni, lejjebb adni az elvárásaimat? Mik a „válóokok”: minek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy biztosan azt mondjam, ez a munkakör vagy szervezet nekem nem megfelelő? Mikor mondom azt, hogy az új munkahely elfogadhatatlan számomra? A kérdésekre adott válaszok nemcsak egyéntől, hanem élethelyzettől is nagyon függenek: ha valakinek alapvető megélhetési gondjai vannak, sokkal alacsonyabb elvárásokkal és magasabb kompromisszumkészséggel vagy elfogadási hajlandósággal lép be egy munkakörbe, mint akkor, ha kimondottan karrierépítési, önmegvalósítási célból váltana állást. Minden helyzetre igaz: csak addig és annyi kompromisszumot szabad vállalni az új munkahellyel kapcsolatban, amíg az még nem ütközik a személyes értékrenddel. Az értékválságba kerülő dolgozó olyan komoly pszichikai megterhelésnek van kitéve, ami akár  testi-lelki egészségét veszélyeztetheti.

Az új munkával kapcsolatos személyes elvárások feltárására, az alapos önvizsgálatra ideális esetben még a felvételi folyamat során – vagy legkésőbb az új munkaszerződés aláírása előtt – sor kerül. Gyakori helyzet azonban, hogy ekkor még nem áll rendelkezésre elegendő információ az új lehetőség egyértelmű megítéléséhez, vagy a belépést követően, a napi munka során derül fény olyan körülményekre, amelyek hosszú távon mégsem elfogadhatók az új belépő számára.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Hiába teljesen egészséges valaki, ha a munkájában a „menedzserbetegségnek” is nevezett burnout veszélye fenyegeti, nála is könnyen kialakulhat szívbetegség.

Néhány hete egy tízéves szegedi diáklány, Szin Jázmin nagyszerű helyezést ért el a Németországban megrendezett mentális matematika junior-Európa-bajnokságon,...

A másik ember szenvedése vagy a másikkal szembeni igazságtalanság nem nagyon érint meg mélyen. Látjuk ugyan a szenvedést, értjük az igazságtalanságot, de az első gondolatunk az...

A legerősebb motiváció az, ha a tevékenység önmagában olyan vonzó, hogy semmiféle további belső vagy külső nógatásra nincsen szükség.

A kérdés nem az, hogy igaz-e a teljesítés elmaradását magyarázó indok, hanem az, hogy van-e helye magyarázkodásnak.

„Itt nem lehet hülyéskedni, mi félkatonai szervezet vagyunk” – mantrázzák némely cégnél a vezetők, aztán megpróbálkoz