Jelenlegi hely

Mikor jó az anyós?

Az anyósnak jelentős hatása lehet a házasság alakulására

Csak a pszichiátereket és a kövér embereket kezeli a szóbeszéd olyan mostohán, mint az anyósokat – jegyzi meg tréfásan  az első jelentős anyóskutatást összegző könyvről írt ismertetőjében Sussman. Magyarországon valószínűleg alig van olyan ember, aki életében ne hallott volna legalább egy anyósviccet. Sőt nemcsak Magyarországon, de a világ számos országában hasonló a helyzet. Ha egy könyvtár katalógusában rákeresünk az „anyós” szóra, a  találatok többsége (ha nem az összes) jó eséllyel anyósvicc-gyűjtemény, anyósokról szóló anekdotázó könyv vagy egyéb humoros írás lesz. Ennek tükrében tehát ha igaz a mondás, hogy „minden viccnek a fele igaz”, az anyósoknak mitológiai szörnyekkel vetekedően rettenetes lényeknek kellene lenniük.

Szerző: 

Egy ennyire szélsőséges – és széles körben elterjedt – közhiedelem általában felkelti a tudomány érdeklődését. Gyakran ugyanis a többség – vagy a „nép” – vélekedése attól még, hogy sokan vallják, nem feltétlenül igaz. Kiderült, hogy a Föld gömbölyű, pedig korábban azt hitték, lapos; kiderült, hogy az érvágás nem gyógyítja meg a legtöbb betegséget; és kiderült, hogy boszorkányok nincsenek – habár az anyósviccek a laikus szemlélőt ebben akár el is bizonytalaníthatják… Éppen ezért tűnik érdekesnek a jelenség: egyrészről ennyi vicc és vélekedés ritkán jön létre mindenféle valós alap nélkül, másrészről viszont pszichológiai szempontból nehezen  képzelhető el, hogy ennyire éles megkülönböztetés érje éppen ezt az egy családtagot.

Óhatatlanul felmerülnek a kérdések: hogyan lesz ugyanaz a személy, akit eddig a „jó és  szeretetreméltó édesanya” szerepben könyveltek el, egyszer csak egy minden rossz tulajdonsággal megvert „anyós”, csupán egy házasság által? Ha az anyósát annyi ember  nem kedveli, az apósuk iránt miért éreznek másként? Mégis mik lehetnek azok a tényezők, amik ennyire sajátossá teszik az anyós helyzetét a családszerkezetben?

Mielőtt választ keresnénk a fenti kérdésekre, érdemes egy kicsit nagyobb perspektívából végiggondolnunk, mi is a jelentségük. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján ugyanis Magyarországon 2011-ben 35 750 házasság köttetett, és 23 200 házaspár vált el. Ez azt jelenti, hogy a válások száma a házasságok számának csaknem 65 százaléka. Természetesen igen sok tényező befolyásolja azt, hogy egy házaspár együtt marad-e vagy sem, ugyanakkor hiba lenne azt feltételezni, hogy egy házasság sikeressége csakis és kizárólag a férjen és a feleségen múlik. A házaspár ugyanis rokoni kapcsolatok többé vagy kevésbé kiterjedt hálójába ágyazódik be. A rokonok – és ezáltal véleményük is – fontos lehet a házaspár egyik, másik, vagy mindkét tagjának, vagyis képesek lehetnek befolyásolni magát a házasságot is. Az anyós a házaspár másik tagjának az (édes)anyja, vagyis az elsődleges tárgykapcsolata, ami rendszerint igen erős kötődéssel jár. Jó okunk van tehát feltételezni, hogy az anyósnak jelentős hatása lehet a házasság alakulására. Amennyiben vejével/menyével rossz a kapcsolata, úgy jó eséllyel a házasságra sem tekint jó szemmel, vagy ellenzi azt. Természetesen mindez nem állítható biztosan, ám ismerőseinktől olykor hallhatjuk, hogy anyósokat tesznek felelőssé egy házasság megromlásáért – ahogy az is előfordul, hogy anyák arról panaszkodnak, lányukkal/fiukkal való kapcsolatukat annak házastársa rontotta meg...

Máig rejtély, hogy vajon miért éppen az anyósokkal szemben született annyi vicc. Nem tudni, vajon az apósokról miért nem születnek hasonlóan csípős anekdoták, holott egyes kutatások azt találták, hogy az embereknek nem rosszabb a kapcsolata anyósukkal, mint apósukkal.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 2. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek