Jelenlegi hely

Mosogat-e egy macsó?

Férfi szerepek, férfi értékek a családban
Néha egymást teljesen kizáró dolgokat várnak a férfiaktól

Az Igazi Férfi macsó. Az Igazi Férfi érzékeny. Az Igazi Férfi határozott. Az Igazi Férfi gyengéd. Az Igazi Férfi szenvedélyes. Az Igazi Férfi rámenős. Az Igazi Férfi figyelmes. Az Igazi Férfi önálló. Az Igazi Férfi megfontolt. Az Igazi Férfi jól keres és sikeres a szakmájában. Az Igazi Férfi segítőtárs a ház körüli teendőkben. Az Igazi Férfi csak a családjának él. Az Igazi Férfi ápolt és elegáns. Az Igazi Férfi laza és lezser. Az Igazi Férfi felelősségteljes. Az Igazi Férfi gáláns. Az Igazi Férfi takarékos. Az Igazi Férfi megszereli az autót. Az Igazi Férfi altatódalt dúdol a gyermekének. Az Igazi Férfi keresi a kalandot és ellenállhatatlan. Az Igazi Férfi megbízható és hűséges.

A családon – így a kultúrán – belül az egyes szerepek, így a nemi szerepek is egymást kölcsönösen teszik lehetővé. Ha egy családban van egy rendes, akkor kell lennie rendetlennek is – hiszen hozzá képest határozhatja meg önmagát. Ha van egy hangos – és mindenki egyetért abban, hogy milyen ciki, hogy ő hangos –, akkor kell lennie csendeseknek is, akik mellett hangos lehet; és természetesen a csendesek lesznek azok, aki egyetértenek a hangos személy cikiségében, holott részben ők teszik számára lehetővé a hangos szerep betöltését. 

És mindkét, egymást kiegészítő szerepre szükség van. Következésképp, nem szerencsés, ha a komplementer szerepet betöltő személyt – hosszú évek fáradságos erőfeszítéseivel – megváltoztatjuk, átneveljük az ellentétes szerepre. Még pontosabban a „szerencsés” szó sem helyénvaló, hiszen a rendszerszemléletű családterápia kerüli az értékítéleteket: bármit tehetünk, csak ne lepődjünk meg a következményein. Megtaníthatjuk a férfiakat, hogy árnyaltan fejezzék ki az érzelmeiket, osszák meg belső tartalmaikat – hiszen ez leginkább a kulturális nevelés eredménye.

A kisfiúkra rászólunk (pardon: korábban rászóltunk), ha sírdogáltak vagy „lelkiztek”, a lányokat pedig egy buksisimogatással megjutalmaztuk ilyenkor – de akkor ne lepődjünk meg, ha a család férfitagja egy parkolóhelyért folytatott vitában szemét dörzsölgetve visszavonulót fúj. Kulturális értékké tehetjük a férfiak ápoltságát és igényességét, iparágakat is építhetünk rá – csak ne lepődjünk meg, hogy a fürdőszobapolcon a férfikozmetikumok kiszorítják a család nőtagjainak piperekellékeit. 

Ránevelhetjük a férfiakat arra, hogy a nők is kezdeményezhetnek és fizethetik a vacsoraszámlát – de aztán ne csodálkozzunk, ha a kiszemelt pasi vonakodik telefonálni és csak a saját fogyasztását rendezi. Egy „cuki” pasitól pedig ne várjuk, hogy határozott döntést hoz és asszertíven kezel egy konfliktust. Ha pedig rászoktatjuk a férfiakat, hogy minden dátumra emlékezzenek, és ilyenkor tegyék is meg a szükséges intézkedéseket – akkor nem lesz szükségük a párjukra, hogy ilyenkor figyelmeztesse őket: hívd fel Édesanyádat, mert születésnapja van! És válaszul a címben feltett kérdésre: nem, egy macsó nem mosogat. Ha egy macsót választottunk, aztán megtanítjuk mosogatni, ne lepődjünk meg, hogy már nem is macsó. És ilyen formájában talán már nem is lesz vonzó. Lehet, hogy nagyon vonzó férfi lesz – de nem az a macsó, akit választottunk.

A cikk teljes terjedelemben a Mindennapi Pszichológia 2013. 01 számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek

Az új vizuális megjelenés igazodik a hagyományos márkaértékekhez, ugyanakkor kifejezően ábrázolja a mai kor gyermekei

Mindenki hisz az általa alkalmazott nevelési módszerekben, és annak előnyeit hangoztatva próbál a szülők segítségére lenni.

Csak játszanak, majd úgyis kinövik? A testvérek közötti erőszak sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.