Jelenlegi hely

Aludni vagy nem aludni: ez itt a kérdés!

…mintha elménk, a fáradt uralkodó egy időre nem akarná elhagyni várának biztonságos falait

Az ember képes alvás közben a tudatos élmény teljes hiányában is észlelni a külvilág egyes ingereit, és egyfajta nem tudatos döntést hozni arról, hogy az adott inger fontos-e számára vagy sem… Amennyiben az alvó agy úgy „ítéli”, hogy odaát, az ébrenlét partjainál nincs semmi érdekes, akkor az alvás elmélyül.

Szerző: 
Cikkek: 

Számos vizsgálat igazolta, hogy az alvás létfontosságú tevékenység, hosszú távon vélhetően elpusztulnánk nélküle. Már a megszokottnál egy-két órával rövidebb éjszakai alvás is észlelhető hanyatlást eredményez – elsősorban a szellemi erőfeszítést igénylő feladatok terén, hosszabb távú alváskimaradás pedig a szervezet más területeire, többek között az immunfunkciókra, az anyagcsere-folyamatokra, illetve a szív- és érrendszer működésére is rendkívül káros hatást gyakorol.

Az egészséges alvás tehát a túlélést szolgálja – ugyanakkor az alvó élőlény kiszolgáltatottá válik a környezet fenyegetéseivel szemben, ami viszont csökkenti a túlélés esélyeit. Mindez egyértelműnek tűnhet az állatvilágban, ahol a külvilág folyamatos fenyegetést jelent, de néhány ezer évvel ezelőtt – ami az evolúció számára csupán egy pillanat – az ember sem hunyhatta le nyugodtan a szemét. Napjaink kényelmes hálószobáival szemben az emberiség hajnalán őseink álmát éjszakai ragadozók, kígyók, pókok, vagy éppen rivális törzsek támadásai fenyegették. Ami a modern társadalmakban már csak rémálmok formájában jelenhet meg, akkor még valós veszély volt. Ahhoz, hogy az alvás hatékonyan elvégezze a rá háruló feladatokat, biztosítva a szervezet és az idegrendszer megfelelő működését, az agynak „vissza kell vonulnia” a környezet éberséget követelő ingerei elől. Valamelyest azonban mégis be kell eresztenünk a „valóság zaját”, és ha az lényeges információt közvetít, a túlélés érdekében ki kell bújnunk az alvás barlangjából.

Úgy tűnik, hogy az alvó agy pontosan így működik. Ha szüksége van az alvásra, igyekszik elmélyíteni az alvást és biztosítani annak ciklikusan ismétlődő szakaszait, ugyanakkor az alvó agy szabályos időközönként spontán módon egyfajta instabil állapotba kerül, amikor egyszerre érvényesülnek az alvást védő és az éberséget fokozó hatások – mintha az agy ilyenkor szabadon sodródna az alvás és ébrenlét partjai közt. Ezekben az átmeneti állapotokban néhány másodpercig, anélkül, hogy felébrednénk, fogékonnyá válunk a külvilág ingereire. Amennyiben az alvó agy úgy „ítéli”, hogy odaát, az ébrenlét partjainál nincs semmi érdekes, akkor az alvás elmélyül. Ilyenkor az idegrendszer nagy amplitúdójú, lassú hullámokat produkál, melyek az agyi aktivitás csökkenését jelzik. Ha azonban a külvilág ingerei fontosnak tűnnek, az agy állapota az ébredés felé tolódik, és ekkor a lassú hullámokat kis amplitúdójú, gyors hullámok váltják fel. Habár az ébredés többnyire ilyenkor sem követezik be, alvásunk éberré válik, s az agy felkészíti magát az esetleges felébredésre.

Olyan ez, mintha elménk, a fáradt uralkodó egy időre nem akarná elhagyni várának biztonságos falait, de néha azért fogadná a birodalma helyzetéről tudósító követeket. Ha a követek pusztán érdektelen hírekről számolnak be, csak legyint és pihen tovább, ám ha valami jelentős, esetleg a birodalmát fenyegető információ birtokába jut, figyelme éberebbé válik, és felkészül arra, hogy katonáinak bármikor riadót fújhasson.

„A tanulmány az Európai Uniós és Magyarország támogatásával a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosítószámú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.”

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Acsády László, Mátyás Ferenc, Komlósi Gergely és munkatársaik (MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, illetve MT

Rossz alvási szokások mellett az egyébként egészséges embereknél is nagyobb a szívbetegségek kockázata.

A megzavart bioritmus egyik legkorábban kialakuló következménye a megzavart alvás és az inszomnia.

Sokáig nem tudunk elaludni, vagy megébredés után nehezen alszunk vissza – mi a teendő ilyenkor?