Jelenlegi hely

Aludni vagy nem aludni: ez itt a kérdés!

…mintha elménk, a fáradt uralkodó egy időre nem akarná elhagyni várának biztonságos falait

Az ember képes alvás közben a tudatos élmény teljes hiányában is észlelni a külvilág egyes ingereit, és egyfajta nem tudatos döntést hozni arról, hogy az adott inger fontos-e számára vagy sem… Amennyiben az alvó agy úgy „ítéli”, hogy odaát, az ébrenlét partjainál nincs semmi érdekes, akkor az alvás elmélyül.

Szerző: 
Cikkek: 

Számos vizsgálat igazolta, hogy az alvás létfontosságú tevékenység, hosszú távon vélhetően elpusztulnánk nélküle. Már a megszokottnál egy-két órával rövidebb éjszakai alvás is észlelhető hanyatlást eredményez – elsősorban a szellemi erőfeszítést igénylő feladatok terén, hosszabb távú alváskimaradás pedig a szervezet más területeire, többek között az immunfunkciókra, az anyagcsere-folyamatokra, illetve a szív- és érrendszer működésére is rendkívül káros hatást gyakorol.

Az egészséges alvás tehát a túlélést szolgálja – ugyanakkor az alvó élőlény kiszolgáltatottá válik a környezet fenyegetéseivel szemben, ami viszont csökkenti a túlélés esélyeit. Mindez egyértelműnek tűnhet az állatvilágban, ahol a külvilág folyamatos fenyegetést jelent, de néhány ezer évvel ezelőtt – ami az evolúció számára csupán egy pillanat – az ember sem hunyhatta le nyugodtan a szemét. Napjaink kényelmes hálószobáival szemben az emberiség hajnalán őseink álmát éjszakai ragadozók, kígyók, pókok, vagy éppen rivális törzsek támadásai fenyegették. Ami a modern társadalmakban már csak rémálmok formájában jelenhet meg, akkor még valós veszély volt. Ahhoz, hogy az alvás hatékonyan elvégezze a rá háruló feladatokat, biztosítva a szervezet és az idegrendszer megfelelő működését, az agynak „vissza kell vonulnia” a környezet éberséget követelő ingerei elől. Valamelyest azonban mégis be kell eresztenünk a „valóság zaját”, és ha az lényeges információt közvetít, a túlélés érdekében ki kell bújnunk az alvás barlangjából.

Úgy tűnik, hogy az alvó agy pontosan így működik. Ha szüksége van az alvásra, igyekszik elmélyíteni az alvást és biztosítani annak ciklikusan ismétlődő szakaszait, ugyanakkor az alvó agy szabályos időközönként spontán módon egyfajta instabil állapotba kerül, amikor egyszerre érvényesülnek az alvást védő és az éberséget fokozó hatások – mintha az agy ilyenkor szabadon sodródna az alvás és ébrenlét partjai közt. Ezekben az átmeneti állapotokban néhány másodpercig, anélkül, hogy felébrednénk, fogékonnyá válunk a külvilág ingereire. Amennyiben az alvó agy úgy „ítéli”, hogy odaát, az ébrenlét partjainál nincs semmi érdekes, akkor az alvás elmélyül. Ilyenkor az idegrendszer nagy amplitúdójú, lassú hullámokat produkál, melyek az agyi aktivitás csökkenését jelzik. Ha azonban a külvilág ingerei fontosnak tűnnek, az agy állapota az ébredés felé tolódik, és ekkor a lassú hullámokat kis amplitúdójú, gyors hullámok váltják fel. Habár az ébredés többnyire ilyenkor sem követezik be, alvásunk éberré válik, s az agy felkészíti magát az esetleges felébredésre.

Olyan ez, mintha elménk, a fáradt uralkodó egy időre nem akarná elhagyni várának biztonságos falait, de néha azért fogadná a birodalma helyzetéről tudósító követeket. Ha a követek pusztán érdektelen hírekről számolnak be, csak legyint és pihen tovább, ám ha valami jelentős, esetleg a birodalmát fenyegető információ birtokába jut, figyelme éberebbé válik, és felkészül arra, hogy katonáinak bármikor riadót fújhasson.

„A tanulmány az Európai Uniós és Magyarország támogatásával a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosítószámú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.”

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Örökmozgó gyermeke lomha tinédzserré vált, aki hétvégén délben kel, iskolaidőben pedig alig lehet reggelente kirimánkodni az ágyból? Higgye el, nem lusta ő, csak kialvatlan....

Fáradtság, fejfájás, ingerlékenység, koncentrációs zavar, izzadás – amennyiben valaki kellő mennyiségű alvás ellenére is ilyen tünetekkel ébred, annak hátterében éjszakai...

Acsády László, Mátyás Ferenc, Komlósi Gergely és munkatársaik (MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, illetve MT

Rossz alvási szokások mellett az egyébként egészséges embereknél is nagyobb a szívbetegségek kockázata.

A megzavart bioritmus egyik legkorábban kialakuló következménye a megzavart alvás és az inszomnia.