Jelenlegi hely

A magzat üzenete - Kommunikáció és kapcsolat

A magzat minden érzékszervével képes a környezetéből származó ingerek észlelésére – és a megfelelő válaszra

Az anya, az apa és más közeli családtagok számára az első magzatmozgások észlelése határkő a közöttük fejlődő kapcsolat szempontjából, és hosszú távon meghatározó jelentőségű a magzathoz való kötődés megszilárdulásában. A magzat mozgása/mozdulatlansága a méhen belüli interakció egyik legfontosabb csatornája. A szűkebb és tágabb környezetből érkező ingerekre, hangos zajokra, beszédre, zenére, énekre, az anya testhelyzetének változtatására, mozgására, ringatására a magzat összerezzenéssel, heves mozdulatokkal, védekező gesztusokkal, néha megdermedéssel reagál. 

Szerző: 
Cikkek: 

Az interaktivitás kezdete

Mit is értünk anya/apa-magzat kommunikáción? Ki az „adó” és ki a „vevő” ebben a rendszerben? Valóban lehet „beszélgetni” a magzattal? Igaz az, hogy akár ő maga is kezdeményez, jelez, „üzen”? Mi a szerepe, jelentősége e korai kapcsolatnak?

Bár több tudományterület is kínál válaszokat e kérdésekre, még mindig vannak feltáratlan területei, ismeretlen összefüggései a méhen belüli fejlődésnek. Neuropszichológiai eredmények például azt támasztják alá, hogy a velünk született genetikai programot kezdetektől az interakcióinkból származó tapasztalataink működtetik. A babát körülvevő méhen belüli – és méhen kívülről érkező – környezeti hatások, valamint az anya magatartása kölcsönhatásba lép az embrió/magzat veleszületett temperamentumával, adottságaival, ez befolyásolja fejlődésének irányát, miközben ő maga is aktívan kapcsolatot kezdeményez és alakít ki szűkebb és tágabb környezetével. Egy állatkísérletben pl. az egér-embriókat fogantatásuk után néhány nappal műtéti beavatkozással „megcserélték” a speciálisan kitenyésztett anyák között: a bátor, felfedező, jól tájékozódó egéranyák utódait olyan nőstények méhébe ültették, akik új környezetben elővigyázatosak, nehezen tájékozódók, félénkek voltak – és fordítva. Az „embrió-transzfer” eredménye megdöbbentő volt: az utódok a vemhességet kihordó anyák viselkedését mutatták, nem pedig genetikai törzsük utódainak sajátosságait. A születés utáni csere ugyanakkor nem járt ilyen hatással A méhen belüli környezet és az anya magatartása a várandósság során tehát meghatározó jelentőségű az utód későbbi viselkedése szempontjából. Ez egyben „ablak”, nyitott lehetőség a korai prevenciós és terápiás programok számára.

Terápiára csak abban az esetben van szükség, ha a szülők (anya) kapcsolata valamilyen okból nem tud megvalósulni, vagy megszakad a várandósság során. Egy váratlan haláleset például, amelyben az anya elveszíti egy számára fontos személy támogatását (pl. férjét, szülőjét), olyan mély gyászba „húzhat” be, amelyben az anya nem tud kapcsolatban maradni magzatával.  Nehézséget okozhat a nem tervezett magzat elfogadása és a vele való kapcsolat kialakítása is.  Az anya súlyos testi vagy pszichés betegsége (pl. depresszió) ugyancsak lehet akadályozó tényezője a magzattal való intenzív, sokcsatornás kommunikációnak. Ezekben az esetekben, ill. minden olyan helyzetben, amikor az anya/apa azt érzik, egyedül nem boldogulnak egy probléma megoldásában, érdemes szakemberhez fordulni.

 

A magzat, mint „beszélgetőpartner”

Az elmúlt évtizedek kutatásai bebizonyították, hogy a magzat minden érzékszervével képes a környezetéből származó ingerek észlelésére, az információk feldolgozására – és a megfelelő válaszra. Az ún. „magzati viselkedés” legfontosabb elemei a testmozgások, a légző-, száj- és szemmozgások, valamint a szívritmus-mintázatok, amelyek megjelenése, gyakorisága számottevő különbséget mutat a fejlődés különböző fázisaiban.

Az embrió részéről kezdeményezett spontán testmozgások már a 6. hét elejétől megfigyelhetők, a 8-9. hét körül összerezzenés-szerű és lassú mozgások is elkülöníthetők. A 10. hét körül jelentkeznek a végtagok mozgató és érintő mozgásai, egy időben a légzőmozgásokkal, majd ezt követik a szopó- és nyelőmozgások. Utoljára – a 16. hétre a lassú, a 23. hétre a gyors – szemmozgások alakulnak ki. A magzati mozgásrepertoár a 14. héttől szinte tökéletesen megegyezik az újszülött mozgásformáival, ezek „begyakorlása” tehát a méhen belül (is) zajlik.

Az anya, az apa és más közeli családtagok számára az első magzatmozgások észlelése határkő a közöttük fejlődő kapcsolat szempontjából, és hosszú távon meghatározó jelentőségű a magzathoz való kötődés megszilárdulásában. A magzat mozgása/mozdulatlansága a méhen belüli interakció egyik legfontosabb csatornája.

A szűkebb és tágabb környezetből érkező ingerekre, hangos zajokra, beszédre, zenére, énekre, az anya testhelyzetének változtatására, mozgására, ringatására a magzat összerezzenéssel, heves mozdulatokkal, védekező gesztusokkal, néha megdermedéssel reagál. Huszonnégy hetes magzatoknál figyelték meg, hogy például légzőmozgásuk aránya megnőtt az anya glükóz (szőlőcukor) fogyasztására, ugyanakkor csökkent az anya dohányzásának hatására.  A magzati interaktív viselkedés egyik legalaposabban dokumentált anyagának tekinthetők Alessandra Piontelli orvos-gyermekpszichoterapeuta ikerpárok méhen belüli viselkedéséről készült ultrahangos megfigyelései, s születés utáni követésük. Az ikrek között már a méhen belül jól megfigyelhető interakciós mintázatok alakulnak ki, amelyek rendszeresen ismétlődnek, s évek múlva is tetten érhetők a kisgyermekek játékrepertoárjában.

Alice és Luca pl. egypetéjű ikrek, már magzati korukban is különböző temperamentummal. jellemezhetők. Luca, a kisfiú mozgékonyabb, figyelmét gyakran lánytestvére felé fordítja, gyakran megsimítja, arcát a kislány arcához érinti. Alice aluszékonyabb, lomhább, ám testvére közeledésére mindig reagál. Ez a játékos interakció egyéves korukban is megfigyelhető: a függöny két oldalához bújva megérintik egymást, leginkább Luca Alice-t, éppen úgy, mint magzati korukban találkoztak a membrán két oldalán. Piontelli további négy ikerpár 5 éven át tartó részletes megfigyeléseit írja le könyvében.

A méhen belül kifejlődő készségek legfontosabb szerepe, hogy előkészítsék és „gyakorlóterepet” teremtsenek az életbevágó fontosságú születés utáni készségeknek, valamint biztosítsák az anya/apa és magzata közötti kapcsolat kialakulását és elmélyülését, azaz a kötődés alapjait.

 

Az anya/apa-magzat közötti kommunikáció csatornái

Davenport szerint az anya–magzat kommunikáció biológiai, viselkedéses és intuitív csatornán történik. E három csatorna elkülönítése természetesen hipotetikus, a valóságban az anya és magzata közötti interakció mindhárom csatornán egyszerre zajlik, az apa-magzat kommunikáció pedig leginkább a viselkedéses és az intuitív csatornán keresztül történik.

 

  • Biológiai csatorna. Az anya szervezete a méhlepényen keresztül szoros összeköttetésben áll a magzat keringésével, s a véráramon keresztül nemcsak az anyai táplálék minőségi és mennyiségi sajátosságai, hanem az anyai szervezet működésére jellemző hormonok és az anyai életmódhoz tartozó kémiai anyagok is befolyásolják a magzati fejlődést. Például önmagában az, hogy mennyi vér érkezik a magzathoz, nagyban függ az anya testi-lelki állapotától: a dohányzás, az alkohol, vagy a magzat tartós elutasítása negatívan befolyásolja a magzatba jutó vér mennyiségét. Az anya ellazulása, feltöltődése, a társas támasz jelenléte ugyanakkor pozitívan hat a keringésre, az optimális fejlődésre. Mindezen hatások biológiai szintű kommunikációként értelmezhetők, amelynek további érdekessége, hogy a magzat felől is hasonlóképpen érkeznek anyagcsere-termékek az anyába, tehát a kommunikáció kölcsönös jellege itt is tetten érhető.

 

  • Viselkedéses csatorna.Améhen belüli lét korántsem telik időtlenségben – a magzat az anya életmódja, mozgási és nyugalmi fázisainak váltakozása, az alvási szokásaiból származó információk mentén számos tapasztalatot gyűjt az időről, az élet ciklikus minőségéről. A cirkadián-rendszer, azaz időérzékelő biológiai óránk lehetővé teszi a nappal/éjszaka változásaihoz való alkalmazkodást. Központja a hipotalamuszban elhelyezkedő suprachiasmaticus magcsoport (SCN), amelyet felnőttnél a retinán keresztül beérkező fényintenzitás-információ (sötétség/fény) működtet. Sötétség hatására e magcsoport a tobozmirigy aktiválása nyomán melatonint bocsát a vérplazmába, amely az egyik legjelentősebb nyugalmi fázist jelző kulcsinger a szervezet számára. Magzati és újszülött korban e feladatkört az anyai szervezet által termelt melatonin szabályozza. Az anyai melatonin a placentán átjutva aktiválja a magzati magcsoportban elhelyezkedő melatonin-specifikus receptorokat. Az újszülött számára az idői jelzéseket a születés utáni első hetekben ugyancsak az anyai melatonin biztosítja, amely ritmusosan választódik ki az anyatejbe, és szabályozza a baba cirkadián-ritmusát – amit tehát nagyban befolyásol az anyai viselkedés és életmód. Lényegét tekintve ez tehát egy finoman hangolt kommunikációs csatorna az anya, a család és az újszülött között. Minden résztvevő akkor jár jól, ha az egymásra hangolódás folyamatában a természet rendjét követi, hiszen a kiszámítható ritmusban ébredő, kiegyensúlyozott csecsemő szülei több megerősítést és önbizalmat élnek meg a korai időszakban, ez pedig visszahat a csecsemő viselkedésére is.

Az apa is megtapasztalhatja a viselkedéses kommunikációs csatorna lehetőségét, amikor megérzi magzata mozgását, és játékba hívja a babát. A várandósság utolsó harmadában már meg lehet „szólítani” a babákat, felhívni arra, hogy egyszerű szabályokat kövessenek: pl. amikor a papa finoman koppint a mama hasára, akkor a baba is kis rúgásokkal válaszol.

  • Intuitív csatorna, avagy a láthatatlan köldökzsinór. A téma szempontjából talán a legrejtélyesebb, tudományos eszközökkel a legkevésbé kutatható és megragadható az intuitív kommunikációs csatorna. Arról a mély lelki egymásra hangoltságról van szó, ami anya/apa és magzata között alakul ki a várandósság idején, s megalapozza a megszületést követő első évet. Ebben az időszakban a szülői intuíciónak s az újszülöttre való ráhangolódásának óriási jelentősége van a csecsemő jelzéseinek érzékeny észlelése és szükségleteinek megfelelő kielégítése szempontjából. Az anyák és apák ébren és álmukban is mély, intuitív kapcsolatban vannak magzatukkal – a gyermek nemével, külső kinézetével, hajával kapcsolatos fantáziáik, elképzeléseik, álmaik például magasabb találati arányt mutatnak, mintsem az a véletlen művének lenne tulajdonítható.

A méhen belüli élet során kifejlődő készségek tehát lehetővé teszik a magzat számára a külvilággal való kapcsolatteremtést, kommunikációt. Bár előfordul, hogy egyes helyzetekben nem egyértelmű, ki az adó, ki a vevő, mi az üzenet és pontosan milyen csatornán adódott át – mindig az anya és az apa az, aki értelmet ad a magzat üzeneteinek.

A jelzések értelmezése viszont nagyban függ a szülők magzatukkal kapcsolatos attitűdjétől.

 

Az ambivalens, negatív attitűdök áthangolása kedvezőbb indítást ígér a szülő-gyermek kapcsolatnak. Erre a célra több kötődést segítő programot is kidolgoztak már, közülük az egyik legismertebb a Prenatal Marschak Interaction Method, amely például az alábbi kapcsolatépítő elemeket tartalmazza:

                 Rajzold le önmagad és a babád!

                 Beszélj és játssz a babáddal!

                 Mesélj a babádnak arról, hogy milyen lesz, amikor majd felnő!

                 Közvetíts valamit a babád felé szavak nélkül, majd mondd is ki!

                 Meséld el neki, az „Amikor majd megszületsz… c. történetet!

                 Mondd el a babádnak, hogy szerinted melyik volt számára a legstresszesebb időszak!

                 Mondd el a babádnak, hogyan igyekszel csökkenteni az ő stressz-állapotait!

                Énekelj a babádnak!

                Taníts meg valamit a babádnak!

                Készítsd fel a babád a születésére!

                Mesélj a babádnak azokról az időkről, amik eddig a legboldogabbak voltak és majd lesznek!

                Mesélj a babádnak az apukájáról!

                Mesélj a babádnak azokról az emberekről, akikkel majd a külvilágban találkozik!

Ezt a feladatsort az apák is bátran elvégezhetik! Fontos hangsúlyozni, hogy kapcsolaterősítő vagy  -mélyítő programra, esetleg terápiára csak akkor van szükség, ha egy pár a várandósság idején akadályokba, nehézségekbe ütközik, és azt érzik, hogy nem, vagy csak nehezen tudnak kapcsolatba kerülni gyermekükkel. Ilyenkor nagy segítség lehet a szakember (pszichológus, perinatális szaktanácsadó) felkeresése, a nehézségek feltárása és a babával való kapcsolat újra(felvétele).

 

Nincs szükség semmiféle külön fejlesztésre, terápiára vagy kommunikációs technika elsajátítására, ha a babavárás időszaka a szülőpár számára kiegyensúlyozottan, békésen telik a hétköznapok apró bosszankodásai és örömei közepette, miközben magzatukkal saját ötleteik, érzéseik mentén vannak kapcsolatban.  Kisbabájuk így mindent megkap, amire csak szüksége van ahhoz, hogy kreatív, okos, érzelmileg kiegyensúlyozott kisgyermek váljék belőle.

A méhen belüli lét korántsem telik időtlenségben – a magzat az anya életmódja, mozgási és nyugalmi fázisainak váltakozása, az alvási szokásaiból származó információk mentén számos tapasztalatot gyűjt az időről, az élet ciklikus minőségéről. A cirkadián-rendszer, azaz időérzékelő biológiai óránk lehetővé teszi a nappal/éjszaka változásaihoz való alkalmazkodást. Központja a hipotalamuszban elhelyezkedő suprachiasmaticus magcsoport (SCN), amelyet felnőttnél a retinán keresztül beérkező fényintenzitás-információ (sötétség/fény) működtet. Sötétség hatására e magcsoport a tobozmirigy aktiválása nyomán melatonint bocsát a vérplazmába, amely az egyik legjelentősebb nyugalmi fázist jelző kulcsinger a szervezet számára. Magzati és újszülött korban e feladatkört az anyai szervezet által termelt melatonin szabályozza. Az anyai melatonin a placentán átjutva aktiválja a magzati magcsoportban elhelyezkedő melatonin-specifikus receptorokat. Az újszülött számára az idői jelzéseket a születés utáni első hetekben ugyancsak az anyai melatonin biztosítja, amely ritmusosan választódik ki az anyatejbe, és szabályozza a baba cirkadián-ritmusát – amit tehát nagyban befolyásol az anyai viselkedés és életmód. Lényegét tekintve ez tehát egy finoman hangolt kommunikációs csatorna az anya, a család és az újszülött között. Minden résztvevő akkor jár jól, ha az egymásra hangolódás folyamatában a természet rendjét követi, hiszen a kiszámítható ritmusban ébredő, kiegyensúlyozott csecsemő szülei több megerősítést és önbizalmat élnek meg a korai időszakban, ez pedig visszahat a csecsemő viselkedésére is.

Az apa is megtapasztalhatja a viselkedéses kommunikációs csatorna lehetőségét, amikor megérzi magzata mozgását, és játékba hívja a babát. A várandósság utolsó harmadában már meg lehet „szólítani” a babákat, felhívni arra, hogy egyszerű szabályokat kövessenek: pl. amikor a papa finoman koppint a mama hasára, akkor a baba is kis rúgásokkal válaszol.

A cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 6. számában jelent meg.

Ez is érdekelhet

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A férfiak kezdetben a jóval fiatalabb feleség mellett a leginkább elégedettek, ugyanez a nőkre is jellemző: a legjobban a jóval fiatalabb férjnek örülnek.