Jelenlegi hely

A tudásszomj és a „tanulógép”

A tudásvágy kielégítésével az ember önmagától fejlődik, ráadásul közben a tudás vágya fokozódik

A kisgyerek, aki örömmel firkál, alkot, egy pillanat alatt befékezhető már azzal a megjegyzéssel is, hogy „hú, milyen szép, de ugye tudod, hogy a kutyának négy lába van?”. Máris megtanulta a gyerek, hogy van megfelelően és nem megfelelően rajzolt kutya. Jó esetben számára lényegtelen ez a megjegyzés, de főleg az igényes gyerekeket földbe döngölheti.

Az ember természetes érzése a tudásvágy - az agyban igen határozott működések szolgálják ennek megalapozását. Az úgynevezett „nucleus basalis” az agy azon része, amely a figyelmet fókuszálja. Amikor ez „bekapcsolt” állapotban van, könnyedén befogadjuk a tapasztalatokat, erőfeszítés nélkül történnek az agyban a változások – vagyis a tanulás. Kicsi gyerek korunkban ez a „tanulógép” folyamatosan működik. A természet ezzel biztosítja, hogy a gyerekek megkapják a „környezeti alapcsomagot”. A kisgyerek ugyanis még nem tudja kiválogatni, hogy adott környezeti ingerek közül mi fontos, mi nem fontos a túlélésben. Ezért mindenevő. Az agya, mint a szivacs, a lelke, mint a mágnes. Minden vonzó és érdekes, amit maga körül lát, ami körülötte van. Nagyjából nyolcéves korban ez a rendszer záródik. Tapasztalatai alapján ekkor már dönteni tud a gyerek, hogy mire van szüksége... Elvben lehetetlen, hogy egy kisgyerek nem szeret rajzolni, énekelni, biciklizni, bármi tudásnövelő tevékenységet végezni. A kisgyerek agyának neurológiai alapprogramja, hogy tevékenykedjen, hogy mindent kipróbáljon – mégis számos példa hozható fel, hogy sokan már óvodáskorban elkerülik mindezt. Ezzel azonban nem cáfolhatók a „csodálatos nucleus basalis-ról” leírtak. A tevékenység gátlása, az érdeklődés hiánya ugyanis nem belülről fakad, hanem akár már a bölcső felett megjelenő túl korai teljesítményelvárás és a minősítés hozza létre. Ezek szeretettel és megértéssel cukrozva sem okoznak kevesebb kárt.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Saját tapasztalataim szerint leginkább a számítógépezés, Playstation- illetve mobiltelefon-használat kérdéskörét érin

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A kitartás az egyik legtöbbre tartott emberi tulajdonság, de korántsem csak a mi fajunkra jellemző.

A folyamatos distresszt átélő gyermek túlérzékeny, impulzív, egocentrikus lesz, akit állandó vészreakciók, tehetetlen düh jellemeznek – olyan, mintha folyamatos...

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

„Felnőttkorodban majd hálás leszel nekem ezért” – hangzik gyakran a válasz, amikor a serdülő kiböki, hogy nem szeretne zeneórára, edzésre vagy különtanárhoz járni.