Hirdetés
Mipszi
Ullmann Tamás
filozófus

A teljesség hiánya

A reklámokból, a filmekből, az internetről áradó képek sokasága irányt ad a vágyainknak is. Gyakran onnét tudjuk, hogy mire vágyunk, hogy a fantáziánkat megragadja egy kép (cigarettázó férfiak az alkonyati prérin, kisbabáját ringató anya egy derűs családi ház nappalijában, kollégáinak terveket mutató energikus mérnök). A vágy fogalmából fakadó „etikai” feladat az, hogy megtaláljuk az igazi vágyunkat a sok imaginárius vággyal szemben.

A teljesség hiánya

Mire vágyom igazán? Egy új autóra? Világ körüli útra? Az igaz szerelemre? Családra? Gyerekre? Pénzre? Elismerésre? A kérdést át is alakíthatjuk: tudhatom-e egyáltalán, hogy mire vágyom igazán? A vágy még a többi nehezen megragadható fogalomhoz (idő, öntudat, világ, stb.) képest is különleges. Ha ugyanis a vágy célhoz ér, rendszerint nem szűnik meg, hanem átalakul, és máshol bukkan fel. Ha megvan az autó, akkor egy terepjáróra kezdek vágyódni, ha beutaztam a világot, akkor elkezdek festményeket gyűjteni, ha a szeretett partner viszonozza érzéseimet, akkor más típusú elismerésre vágyom, ha van pénzem, akkor szeretetet akarok, ha szeretnek, akkor az önmegvalósítás hiányzik, és a sort hosszan folytathatnánk. A vágy dinamikájának szerves része, hogy állandóan elmozdul: ha eléri a vágyott tárgyat, akkor új vágytárgyat alkot magának. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 6. számában olvasható

Hirdetés
Hirdetés