Jelenlegi hely

Utazás a koponyán belül - Beszélgetés Janka Zoltán professzorral

Mindig a részt kutatjuk, de az egész a fontos
Régen a kutatók azt hitték: az agyban „mindenhol minden van”.

Ha egy zsúfolt villamoson utazik, nem találna a tömegben két embert, akinek például a „dopamin-háztartása” egyforma lenne. Ez jó is, meg rossz is. A gyógyszerkutatás szempontjából kétségkívül rossz, hiszen a gyógyszert egy bizonyos hatás elérésére fejlesztették ki, ám az emberek nem egyformán reagálnak rá. Itt lép be ismét az egész embert néző orvos, s keresi meg az adott személy számára leghatékonyabb terápiát.

Szerző: 
Cikkek: 

Nincsen magányos „génelkövető”, csak „szervezett bűnözés” van, vagyis mindig sok gén együtt okozza a változásokat, betegségeket. Ezért gondolhatták régen, hogy az agy mindent „csinál”. Pedig nem. Az viszont tény, hogy a szinapszisok, összeköttetések, kölcsönhatások sok mindent meghatároznak. S ami még nagyon fontos: a lelki zavarok kialakulásánál az öröklött gének mellett mindig figyelembe kell venni a környezeti hatásokat és a pszichológiai kondíciókat is. Vagyis a három dimenzió együtt ad csak pontos képet. Egy erős, stabil személyiség másképpen reagál a környezeti stresszhatásokra és életeseményekre, mint egy gyenge idegzetű. A gyenge ugyanolyan esemény (háború, földrengés stb.) hatására összeomlik, kedélybeteg lesz, depresszió, szorongás vesz erőt rajta, az erős megküzdő képességű embert eleve kevésbé érinti, „ijeszti meg” az esemény, s gyorsabban túl is jut rajta, anélkül, hogy maradandó károsodást szenvedne. A pszichés betegségek is elhelyezhetők ebben a három dimenzióban, a környezeti, a biológiai és a pszichológiai tengely mentén – aszerint, hogy melyik tengely vagy tengelyek szerepe a legmeghatározóbb. Például az Alzheimer-kór kialakulásában egyértelműen a biológia szerepe a legnagyobb, a poszttraumás stressz betegségekért (PTSD) pedig nyilvánvalóan elsősorban a környezet felel (a háború, a földrengés, a koncentrációs tábor). Ám mint mondtam, az emberek – lelki erőtől, biológiai adottságoktól függően – ezekre sem egyformán reagálnak. Még a sebészeknek is azt szoktam mondani, hogy a sebet is a három tengely szerint kell nézni. Ezt tanítja az egészleges szemlélet: az orvos ne csak a betegséggel, a sebbel foglalkozzon, hanem az egész emberrel: a genetikai, biológiai adottságaival, a környezetével, amelyben él, s a személyiségével, mert csak akkor tudja teljes mélységében megérteni a betegséget, s tudja javasolni a leghatékonyabb gyógymódot.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 5. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akik a harmincas és negyvenes éveikben keveset mozognak, kisebb aggyal rendelkeznek két évtizeddel később.

Egyre több olyan gyerek kerül a gyermekpszichológusok látóterébe, akik lelki okokból szenvednek visszatérő fejfájástó

Mi áll az utóbbi évek genomikai forradalmának hátterében?

Minél hosszabb ideig figyelünk egy arcot, annál valószínűbb, hogy rokonszenvesnek, sőt: vonzónak fog tűnni számunkra.

Azok az idősek, akik elvesztik a szaglásukat, nagyobb mértékben vannak kitéve a demencia kockázatának.

Az utóbbi években több kutatás összefüggést talált a mozgás és az idegrendszer fejlődése között – rövid összefoglalón