Jelenlegi hely

Legyünk barátok…

A legnehezebb szituációk egyike bevallani, hogy már nem szeretünk.

A kapcsolatból kilépett felek közötti valódi barátság kialakulásához azonban mindketten kellenek – vagyis közös szándék és megnyugvás a múltat illetően. Persze más a helyzet akkor, ha a „barátság” felszíne alatt indulatokat hordozó kíváncsiság rejlik – vagyis a „megnézem, mit csinál nélkülem” típusú érdeklődés, ami viszont nem teljesen tisztességes, hiszen keserűséget okozhat a másik félnek.

Szerző: 
Cikkek: 

Minden szakítás tulajdonképpen egy gyászfolyamat kezdete. Bárki is legyen a kezdeményező, mindkét félnek szembesülnie kell azzal, hogy ami volt, az lezárult, mert az érzelmek már nem teszik lehetővé a folytatást. Ám ennek a gyászfolyamatnak a lefutása sajátos képet is mutathat: vannak olyan személyiségek, akiknek nem megy az „elengedés”, bármit megtennének, hogy ne kelljen átélniük. Ilyen helyzetekben láthatjuk, hogy a szakító fél a szakítás ellenére valamilyen módosult formában ugyan, de élteti a kapcsolatot – ez azonban általában csak az ő érzelmi szükségleteinek kielégítéséről szól, és hiányzik belőle a hajdani társ tűrőképességének ismerete...

A megtartás-elengedés érzelmi folyamata olykor megakad, mert a veszteség átélése szorongást kelt. Valóban fájdalmas érzelmi élmény ez, hiszen el kell engedni a társat, a hozzá fűződő fantáziákat, vágyakat, és a reményeket. Az elengedést gátló tudattalan érzelmeink attól próbálnak megóvni, hogy átéljük a „nekem nem ment”, „én már erre képtelen vagyok” érzését, egyben segítenek, hogy ne kelljen felismerni és felvállalni saját szerepünket a számunkra oly fontos kapcsolat „halálában”... Különösen azok a helyzetek megtévesztőek, melyben a szakítás váratlanul következik be, annak ellenére, hogy általában vannak változásra utaló, megelőző jelzések. Csökken az érzelmek hőfoka, a találkozások gyakorisága, az együtt töltött idő érzelmi minősége. Ilyenkor előfordulhat, hogy a „legyünk barátok” mondat valójában egy mentőkötél, amibe – látszólag – még kapaszkodni lehet. Az elhagyott félben feléledhet a tudattalan restaurációs vágy, vagyis a remény, hogy az új típusú kapcsolatban talán még kedvező változások is lehetnek. Ha ez a helyzet, a barátság hamar működésképtelenné válhat, mert ezek a fantáziák előbb-utóbb a valóságban, a közös beszélgetések és találkozások alatt is megjelennek – s így állhat elő egy második szakítás, amely ugyanolyan fájdalmas lehet, mint az előző.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 5. számában olvasható.

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

Kétségbeesésében kiállhatatlanná válik, „eltolja magától” a másikat, miközben létfontosságú számára, hogy tartozzék valakihez...

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...