Jelenlegi hely

Barátaim, barátaink, barátaid

A párkapcsolat és a külső támogatók
A kapcsolatunkban keletkező feszültségeket csökkentem azzal, hogy átbeszélem a számomra bizalmas személyekkel, például a barátaimmal...

Felmerül a kérdés, hogyan viszonyuljunk társunk „saját” barátaihoz. A barátok ugyanis széles skálán állhatnak a támogató erőforrástól a szerelmes rajongáson át a félelmetes, romboló ellendrukkerig. Feleségünk barátnői vagy férjünk barátai akár a csábítás lehetőségét is magukban rejtik. Hiszen ismernek mindkettőnket. Részben ismerősek is. Közel vannak – de nem túl közel.

Mindenki maga dönt arról, hogy a kapcsolaton belül keletkező feszültséget a pár tagjai „hová viszik”: egymás között harcolják meg, vagy szüleiket hívják segítségül, netán testvéreiket vonják be, netán megértő idegenekkel, fodrásszal, kozmetikussal, edzőtárssal beszélik meg, esetleg a barátaiknak teregetik ki. A barátoknak ilyenkor rendkívül fontos, tükörtartó szerepük van: egy párkapcsolati vitáról beszélgetve elmondhatják, hogy „milyen hülye a párod, mennyire igazad volt, hogy így reagáltál”. De előfordulhat, hogy barátságunk mélyre nyúló gyökerei ellenére (vagy pont azért) felhívják a figyelmünket, hogy „te mennyire hülye vagy, egyáltalán nincs igazad, szegény párod meg csak tűr”.

A párok életében néhány együtt töltött év vagy évtized után eljön az az idő is, amikor mindketten igényelni kezdik az önálló tevékenységeket, és egyre gyakrabban hangzik el, hogy „Már megint a haverokkal mész sörözni / a lányokkal cipőt nézni; ahelyett, hogy velem beszélgetnél!” Nagyon nehéz ezt belülről úgy látni, hogy ez a „külső program” a kapcsolat egyfajta védelme, pedig sokszor ekként is szolgál. Nem a másikat terhelem minden gondommal, nem a társamnak dohogok mindenről, nem neki panaszkodom olyan dolgokról, amik esetleg őt nem is érintik, hanem a feszültségeimet a családon „kívülre viszem” – sőt esetleg pont a kapcsolatunkban keletkező feszültségeket csökkentem azzal, hogy mielőtt párom fejéhez vágnám az egészet, átbeszélem a számomra bizalmas személyekkel, például a barátaimmal. 

Ezenfelül a barátok biztonságos, ismerős terepet nyújtanak a kapcsolaton belüli és kívüli szerepek gyakorlásához – sőt az is lehet, hogy az otthonról hozott mintákat pont a barátok segítenek átírni. Olyan tevékenységekre buzdítanak, amelyeket addig sosem próbáltunk, mert azt nem láthattuk az azonos nemű szülőtől. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A férfiak kezdetben a jóval fiatalabb feleség mellett a leginkább elégedettek, ugyanez a nőkre is jellemző: a legjobban a jóval fiatalabb férjnek örülnek.