Jelenlegi hely

Az otthonosságtól az ígéretig

Szükségünk van otthonosságra, igyekszünk „belakni” ezt a világot.

Társ és bizalom elválaszthatatlan fogalmak. Csak az lehet a társam, akiben megbízom – és aki elnyeri a bizalmamat, az társammá válhat. A társas kapcsolatokat az érzelmek tartják össze, ám egzisztenciális értelemben a bizalom legalább olyan fontos tényező, mint a szeretet. Ugyanakkor mi sem mutatja jobban a kettő különbségét, mint az a tény, hogy meglehetősen gyakran olyan emberbe szeretünk bele, akiben nem tudunk megbízni – és nem érzünk vágyat olyanok iránt, akikben pedig feltétlenül bízunk. 

Szerző: 
Cikkek: 

Szükségünk van olyan zónákra, amelyekben jól kiismerjük magunkat, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol nem kell állandó kihívásokkal szembenéznünk. Szükségünk van otthonosságra, igyekszünk „belakni” ezt a világot.

Mit is jelent az otthonosság? Egyfelől azt, hogy a csecsemő beleszületik egy bizonyos környezetbe s egy olyan közösségbe, amely nemcsak elfogadja, hanem fenntartja és otthont nyújt számára. Másfelől pedig azt, hogy életünk minden szakaszában van egy „háttér”, ahová a munka, szórakozás, utazás stb. után visszahúzódhatunk. Az otthon ilyen értelemben természetesen nem egy „hely” a térben, nem azonos a lakásunk területével – de azokkal a terekkel sem, ahol napi tevékenységünket végezzük. Az otthonosság annak az „életvilágnak” az egészére utal, amelyben jól kiismerjük magunkat, amelynek a szabályait követjük, ahol az emberekkel közvetlen és magától értetődő kapcsolatban állunk. Ez persze nem iskolában elsajátított elméleti tudás, hanem öntudatlan bizonyosság: ismerjük és bízunk abban a kis világban, amelyet tágabb otthonunknak nevezünk. A bizalom alapvető jelentőségű a világhoz való viszonyunkban. Abban a környezetben, amelynek a tárgyait jól ismerem és használni tudom, ahol kiismerem magam, vagyis tudom, milyen utakat kell bejárnom ahhoz, hogy egy problémát megoldjak, ahol az emberek legapróbb gesztusait is nehézség nélkül értem, ott az otthonosság és a bizalom szinte azonos jelentésű fogalmak. Attól otthonos a világ, hogy kiismerem magam benne és bízom abban, hogy holnap, egy év vagy egy évtized múlva ugyanilyen lesz. Az ilyen típusú otthonosság azonban a modern nagyvárosi környezetben egyre inkább a közvetlen családi környezetre szűkül…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. április–május

  • „Ebből kell kihoznom a maximumot”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Miért nem járt pszichoterápiába Harry Potter?

    Ha valaki nem ismeri Harry Potter világát, ha nem olvasta s nem látta filmen sem, valószínű, hogy egy-két dolgot mégis tud róla. A történetből Harry olyan kapcsolatait emelem ki, melyek azt mutatják meg, hogyan tudta megőrizni elméjének integritását, épségét, miért nem tört össze és miért nem szorult mentális segítségre az évek során.

  • Filozofáló gyerekek?

    Lehetnek-e bölcsek, szerethetik-e a bölcsességet a gyerekek? A filozófia ugyanis eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette… A filozófia nem olyan, mint például a matematika, ahol gyakran hallunk zseniális csodagyerekekről. Matematikai gyerekzsenik vannak, filozófiai gyerekzsenik nincsenek.

  • „Na, most menjek vagy maradjak?”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Érzem, ha várom – A test az elmében

    Amikor este mezítláb a hálószobába menet véletlenül belerúgunk a küszöbbe és csillagokat látunk a fájdalomtól, teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a fájdalom a lábujjunkban van. Ám egészen konkrétan lokalizálható fájdalmat, viszketést amputáció után is sokan éreznek rövidebb-hosszabb ideig az eltávolított végtagban, ami egyértelműen mutatja azt, hogy a fájdalom az elmében (ha úgy tetszik, az agyban) születik.

  • /ul>

ÉS MÉG: A legreziliensebb ember – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Az önbizalomról – kicsit másképp„Naponta elforintosítjuk a hálánkat” – Interjú Oláh Attila professzorral • Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség Erkölcsi dilemmákA leválásról és az elengedésrőlSzilikon, szeretlek!A végzet asszonyaiMit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika 2. • Metabolikus memóriaTANTUdSZ – egészségnevelés kortárs-oktatássalA tiltott gyümölcs tudományaA mesterséges intelligencia és a pszichológia • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...

Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándék

Az értékek egymásra épülő rendjében a legalsó szint lesz az egyetlen és meghatározó – vagyis azok az „értékek”, amelyek a legegyszerűbb és legközvetlenebb vágyakhoz...

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.

A kép azonban bonyolult, ugyanis képesek vagyunk akár legjobb meggyőződéseink ellenére cselekedni és beszélni.