Jelenlegi hely

Az otthonosságtól az ígéretig

Szükségünk van otthonosságra, igyekszünk „belakni” ezt a világot.

Társ és bizalom elválaszthatatlan fogalmak. Csak az lehet a társam, akiben megbízom – és aki elnyeri a bizalmamat, az társammá válhat. A társas kapcsolatokat az érzelmek tartják össze, ám egzisztenciális értelemben a bizalom legalább olyan fontos tényező, mint a szeretet. Ugyanakkor mi sem mutatja jobban a kettő különbségét, mint az a tény, hogy meglehetősen gyakran olyan emberbe szeretünk bele, akiben nem tudunk megbízni – és nem érzünk vágyat olyanok iránt, akikben pedig feltétlenül bízunk. 

Szerző: 
Cikkek: 

Szükségünk van olyan zónákra, amelyekben jól kiismerjük magunkat, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol nem kell állandó kihívásokkal szembenéznünk. Szükségünk van otthonosságra, igyekszünk „belakni” ezt a világot.

Mit is jelent az otthonosság? Egyfelől azt, hogy a csecsemő beleszületik egy bizonyos környezetbe s egy olyan közösségbe, amely nemcsak elfogadja, hanem fenntartja és otthont nyújt számára. Másfelől pedig azt, hogy életünk minden szakaszában van egy „háttér”, ahová a munka, szórakozás, utazás stb. után visszahúzódhatunk. Az otthon ilyen értelemben természetesen nem egy „hely” a térben, nem azonos a lakásunk területével – de azokkal a terekkel sem, ahol napi tevékenységünket végezzük. Az otthonosság annak az „életvilágnak” az egészére utal, amelyben jól kiismerjük magunkat, amelynek a szabályait követjük, ahol az emberekkel közvetlen és magától értetődő kapcsolatban állunk. Ez persze nem iskolában elsajátított elméleti tudás, hanem öntudatlan bizonyosság: ismerjük és bízunk abban a kis világban, amelyet tágabb otthonunknak nevezünk. A bizalom alapvető jelentőségű a világhoz való viszonyunkban. Abban a környezetben, amelynek a tárgyait jól ismerem és használni tudom, ahol kiismerem magam, vagyis tudom, milyen utakat kell bejárnom ahhoz, hogy egy problémát megoldjak, ahol az emberek legapróbb gesztusait is nehézség nélkül értem, ott az otthonosság és a bizalom szinte azonos jelentésű fogalmak. Attól otthonos a világ, hogy kiismerem magam benne és bízom abban, hogy holnap, egy év vagy egy évtized múlva ugyanilyen lesz. Az ilyen típusú otthonosság azonban a modern nagyvárosi környezetben egyre inkább a közvetlen családi környezetre szűkül…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...

Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándék

Az értékek egymásra épülő rendjében a legalsó szint lesz az egyetlen és meghatározó – vagyis azok az „értékek”, amelyek a legegyszerűbb és legközvetlenebb vágyakhoz...

A szenvedélyes szerelem és a házasság, úgy látszik, lassan és egyszerre tűnik el a modern társadalom horizontjáról.