Jelenlegi hely

Én bizalmam, te bizalmad, ő bizalma – a bizalom alakulása a családban

A bizalom mindig kétoldalú. Egyszerre vesz részt benne az, aki bízik, és az, akiben bíznak.

A családi titkok területe is hasonló az óvatosság és bizalmatlanság szűk határmezsgyéjéhez. Azok a családok, ahol büszkék arra, hogy senkinek nincs titka a másik előtt, mindent meg lehet osztani – könnyen belecsúszhatnak abba, hogy mindent meg is kell osztani, és már nem tudni, hol kezdődik az Én és hol végződik a Te… A túl sok titok pedig, noha a titok őrzőit összeköti, a családban inkább elválaszt, eltávolít, mérgez – de biztosan nem építi a bizalmat.  

„Én nem bízom benned” – kiről szól ez a mondat? Rólad, aki ezek szerint megbízhatatlan? Rólam, aki ezek szerint bizalmatlan vagyok veled, és tán másokkal szemben is? Amikor ezt gondoljuk vagy kimondjuk, vajon belegondolunk ebbe a kettősségbe? A bizalom ugyanis mindig kétoldalú. Egyszerre vesz részt benne az, aki bízik, és az, akiben bíznak. Csak együtt hozható létre – és együtt játszható el… Időnként nagyon nehéz rálátni, hogy egy-egy helyzet létrehozásában mi hogyan vettünk részt – és hogy részt vettünk-e egyáltalán. A rendszerszemlélet arra hívja fel a figyelmünket, hogy magunknak segítünk azzal, ha az előbbi kérdést feltesszük magunknak.

„Nincs egy barátja sem a gyermekünknek!” – panaszolta egy szülőpár egy neves családterapeutának, aki visszakérdezett: „És maguknak?” Ez a párbeszéd jól mutatja a családterápia szemléletét: a családi és személyes minták erejét, amelyek egyszerre jelentenek lehetőséget és felelősséget. A bizalmat is mintákon keresztül kapjuk – és mintaadással adjuk tovább.

A család alapja a párkapcsolat – a család gerincét alkotó szülőpár kapcsolata. A rendszerszemléletű családterápia szerint ez a kapcsolat folyamatosan változik – alakul, fejlődik, erősödik vagy gyengül, bizalmasabbá vagy épp felszínesebbé válik. A kapcsolatot több tényezővel jellemezhetjük: az intimitással, elköteleződéssel, annak érzelmi töltetével – és a felek egymás iránti bizalmával. Ahogy a család alapja a párkapcsolat, úgy a házaspár kapcsolatában megélt bizalom a család többi kapcsolatában létrejövő bizalom mintájává válik. Abban a családban, ahol felnőttünk, megfigyelhettük, hogy szüleink – és azok, akiket szüleink beengedtek a család terébe – milyen történeteket mesélnek a bizalomról... Szüleink egymással való kapcsolata és a férfi-női szerepek kinyilvánítása meghatározta, merünk-e később bizalommal tekinteni a másik nem képviselőire... A szüleink ráadásul megmutatták nekünk, hogy ők mennyire bíznak egymásban. Ellenőrizték-e egymást? Megkérdőjelezték-e olykor egymást? (Manapság sokszor számolnak be arról terápiába járó párok, hogy egyikőjük – vagy mindkettejük – bele-belenéz a másik telefonjába, elolvassa üzeneteit, megnézi a híváslistát, elolvassa az e-mailjeit. Ez olyan határátlépés, aminek a hozadéka nehezen igazolható...)

Ezenfelül szüleink velünk való kapcsolata is a bizalom elsajátításának terepe volt. Mivel lehetett elnyerni szüleink bizalmát és elismerését? Mi történt akkor, amikor például füllentettünk vagy rossz fát tettünk a tűzre? Szüleink hosszú időre megvonták a bizalmukat? Vagy épp ellenkezőleg: nem történt semmi, nem volt következménye a tetteinknek?  Ezek az események valószínűleg sokkal mélyebben belénk ivódtak, mint szüleink vagy az idősek bölcs tanácsai a bizalomról és bizalmatlanságról.

Ezekkel a mintákkal léptünk be – valamennyire felnőtt fejjel – egy kapcsolatba, ahol azután a két fél gyakran eltérő mintáiból kezdünk kialakítani egy közös, a bizalomról szóló történetet.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 4. számában olvasható

A szerző szeptember 30-án 10,00-18,00 óráig „Mindenki változik – miért pont a szeretteink maradnának változatlanok?” Fejlődés a párkapcsolatokban és a családban címmel műhelyfoglalkozást tart. (Részletek aktuális lapszámunkban, illetve weboldalunkon olvashatók)

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A nőkhöz képest nagyon kevés kutatás foglalkozik a férfiak oldaláról a terhességmegszakításra adott érzelmi reakciókkal, annak pszichés következményeivel.

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!