Jelenlegi hely

Megtartó apák

A kisgyerek számára egy olyan kerettörténetet ad elő, amely egy kalandjáték helyszínévé teszi a haláltábort

Az egyik gyönyörű és szívszorító, ugyanakkor szinte paradigmatikusan vegytiszta példa a filobatikus konténerre Roberto Benigni filmje, „Az élet szép”. A film egy romantikus bevezető után a haláltáborban játszódik, ahol egy apa igyekszik megóvni kisfiát a borzalmaktól. Ezt nem oknofil módon teszi – ami ugyebár az lenne, hogy „ha kell, testéből táplálja és óvja, és végig nyugtatja, hogy semmi baj nem érheti, amíg ő létezik”, hanem klasszikus filobatikus módon. A kisgyerek számára egy olyan kerettörténetet ad elő, amely egy kalandjáték helyszínévé teszi a haláltábort, ahol komoly fizikai és lelki erőpróbák versenyében a fődíj egy tank. A kisfiú teljes vidámságban tölti a haláltábori hónapokat, és megnyeri a fődíjat (amelyet sajnos az apuka már nem láthat): az amerikai tankot.

Cikkek: 

Oknofília és filobatizmus

Bálint Mihály, a neves magyar származású brit pszichoanalitikus az ötvenes években vezette be ezt a két fogalmat a lelki élet két alapvető tendenciájának leírására. Az „oknofília” azt a megoldást jelenti, amikor egy fontos tárgyhoz, személyhez, az „otthon érzéséhez” horgonyozzuk le lelki harmóniánkat. Ahogy Tamási Áron írta: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Az otthon érzésének ez a biztonsága alapvető a lelki élet ökonómiája szempontjából. Akinek ez az otthon-érzése alapvetően hiányzik, az súlyos pszichiátriai kategóriákkal is leírható lehet – például a hiány az alapvető jellemzője a borderline zavaroknak. Ezt az otthon-érzést sokan mindenáron meg akarják szerezni, pótolni szeretnék – ha kell, az ópiát drogok adta „végtelen otthonérzéssel” megtámogatva.

Ugyanakkor bizonyára mindenki emlékszik olyan helyzetre, amikor szívesen lett volna „otthontalan”, szabad, mint a madár, csak vándorolt volna földön-vízen-levegőben, mint Nemo kapitány vagy a kalandozó Jelky András, vagy repült volna a végtelen ismeretlenségében, mint a Voyager űrhajó a Star Trekben, kalandozott volna űrkalózként, mint Solo kapitány. Ez a másik létállapot, amelyet Bálint Mihály a vidámparkok, élmény-sportok között is megtalálni vélt, a „filobatizmus” – a műszót az „akrobata” és a filo- szóösszetételből állította össze. Ez a létállapot az úton levés, elpusztíthatatlanság, végtelenség érzéséhez köthető, s éppúgy szolgálhat konténerül, mint az „oknofília”.

Anyai és apai, oknofil és filobatikus konténerek

A vigasztalásnak ezen formáit oknofil (anyai) és filobatikus (apai) konténernek nevezik. Az előbbi rejtett üzenete az, hogy „Nem lesz semmi baj, nem történhet tragédia, bármi történik is, mindig a világban/a családban/, velem maradsz, én vigyázni fogok rád”. A filobatikus konténer ezzel szemben egy könnyed utazásnak tartja az életet, s ha valami elviselhetetlen történik, akkor ezt az „elpusztíthatatlanság, kalandvágy, harc és küzdelem” illúzióival támogatja meg. Ezek természetesen pozitív illúziók: ezek teszik elviselhetővé az életet, amely „mint egy lehelet, annyit ér” a Biblia szerint, és amelyre ezer veszély leselkedik. Ez a két erő tud megvédeni – ez a két erő, amely az anyai és az apai ősképe a megtartó kommunikációban, s amely a gyermekkorból kilépve örökségként él a lelkünkben.

Az élet szép

Természetesen nem szükségszerűen az apa gyakorolja a „filobatikus konténert”, és nem az anya az oknofil: ezek olyan alapvető pszichés funkciók, amelyeket bármelyik szülő vagy nevelő, később fontos barátok, társak, egyéb személyek gyakorolhatják, de manapság mintha egyre kevesebb lenne a „filobatikus konténer”…

Az egyik gyönyörű és szívszorító, ugyanakkor szinte paradigmatikusan vegytiszta példa a filobatikus konténerre Roberto Benigni filmje, „Az élet szép”. A film egy romantikus bevezető után a haláltáborban játszódik, ahol egy apa igyekszik megóvni kisfiát a borzalmaktól.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.