Jelenlegi hely

Megtartó apák

A kisgyerek számára egy olyan kerettörténetet ad elő, amely egy kalandjáték helyszínévé teszi a haláltábort

Az egyik gyönyörű és szívszorító, ugyanakkor szinte paradigmatikusan vegytiszta példa a filobatikus konténerre Roberto Benigni filmje, „Az élet szép”. A film egy romantikus bevezető után a haláltáborban játszódik, ahol egy apa igyekszik megóvni kisfiát a borzalmaktól. Ezt nem oknofil módon teszi – ami ugyebár az lenne, hogy „ha kell, testéből táplálja és óvja, és végig nyugtatja, hogy semmi baj nem érheti, amíg ő létezik”, hanem klasszikus filobatikus módon. A kisgyerek számára egy olyan kerettörténetet ad elő, amely egy kalandjáték helyszínévé teszi a haláltábort, ahol komoly fizikai és lelki erőpróbák versenyében a fődíj egy tank. A kisfiú teljes vidámságban tölti a haláltábori hónapokat, és megnyeri a fődíjat (amelyet sajnos az apuka már nem láthat): az amerikai tankot.

Cikkek: 

Oknofília és filobatizmus

Bálint Mihály, a neves magyar származású brit pszichoanalitikus az ötvenes években vezette be ezt a két fogalmat a lelki élet két alapvető tendenciájának leírására. Az „oknofília” azt a megoldást jelenti, amikor egy fontos tárgyhoz, személyhez, az „otthon érzéséhez” horgonyozzuk le lelki harmóniánkat. Ahogy Tamási Áron írta: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Az otthon érzésének ez a biztonsága alapvető a lelki élet ökonómiája szempontjából. Akinek ez az otthon-érzése alapvetően hiányzik, az súlyos pszichiátriai kategóriákkal is leírható lehet – például a hiány az alapvető jellemzője a borderline zavaroknak. Ezt az otthon-érzést sokan mindenáron meg akarják szerezni, pótolni szeretnék – ha kell, az ópiát drogok adta „végtelen otthonérzéssel” megtámogatva.

Ugyanakkor bizonyára mindenki emlékszik olyan helyzetre, amikor szívesen lett volna „otthontalan”, szabad, mint a madár, csak vándorolt volna földön-vízen-levegőben, mint Nemo kapitány vagy a kalandozó Jelky András, vagy repült volna a végtelen ismeretlenségében, mint a Voyager űrhajó a Star Trekben, kalandozott volna űrkalózként, mint Solo kapitány. Ez a másik létállapot, amelyet Bálint Mihály a vidámparkok, élmény-sportok között is megtalálni vélt, a „filobatizmus” – a műszót az „akrobata” és a filo- szóösszetételből állította össze. Ez a létállapot az úton levés, elpusztíthatatlanság, végtelenség érzéséhez köthető, s éppúgy szolgálhat konténerül, mint az „oknofília”.

Anyai és apai, oknofil és filobatikus konténerek

A vigasztalásnak ezen formáit oknofil (anyai) és filobatikus (apai) konténernek nevezik. Az előbbi rejtett üzenete az, hogy „Nem lesz semmi baj, nem történhet tragédia, bármi történik is, mindig a világban/a családban/, velem maradsz, én vigyázni fogok rád”. A filobatikus konténer ezzel szemben egy könnyed utazásnak tartja az életet, s ha valami elviselhetetlen történik, akkor ezt az „elpusztíthatatlanság, kalandvágy, harc és küzdelem” illúzióival támogatja meg. Ezek természetesen pozitív illúziók: ezek teszik elviselhetővé az életet, amely „mint egy lehelet, annyit ér” a Biblia szerint, és amelyre ezer veszély leselkedik. Ez a két erő tud megvédeni – ez a két erő, amely az anyai és az apai ősképe a megtartó kommunikációban, s amely a gyermekkorból kilépve örökségként él a lelkünkben.

Az élet szép

Természetesen nem szükségszerűen az apa gyakorolja a „filobatikus konténert”, és nem az anya az oknofil: ezek olyan alapvető pszichés funkciók, amelyeket bármelyik szülő vagy nevelő, később fontos barátok, társak, egyéb személyek gyakorolhatják, de manapság mintha egyre kevesebb lenne a „filobatikus konténer”…

Az egyik gyönyörű és szívszorító, ugyanakkor szinte paradigmatikusan vegytiszta példa a filobatikus konténerre Roberto Benigni filmje, „Az élet szép”. A film egy romantikus bevezető után a haláltáborban játszódik, ahol egy apa igyekszik megóvni kisfiát a borzalmaktól.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Amikor ugyanis eszik, ő győzi le a világot, ellenkező esetben a világ győzi le őt. És ez hatalmas különbség.

A különböző interaktív alkalmazások között is a videojátékok a legvonzóbbak, s egyre több szülő fél attól, hogy gyermeke függővé válhat, vagy esetleg már azzá is vált.

2014 decemberében szívmelengető interjú ismertette meg olvasóinkat a Honvéd Kórház Koraszülött Centrumának  munkájával, a pici babák életének megmentéséért folytatott...

Mindez azt jelenti, hogy ezek a gyerekek fokozott mértékben ki vannak téve a szívbetegség, a rák vagy a cukorbetegség

A nőkhöz képest nagyon kevés kutatás foglalkozik a férfiak oldaláról a terhességmegszakításra adott érzelmi reakciókkal, annak pszichés következményeivel.

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.