Jelenlegi hely

Velem vagy nélküled?

Duett egy hangra. A nő.
Vajon miért kell keresni az idealizált kép tökéletes, valódi megfelelőjét?

Egyre többen vannak, akik fogamzásképes korukban sem választanak párt maguknak. Tényleg egyre többen vannak? Látszólag jól érzik magukat a bőrükben. Vagy sem. Talán azt mondják, jó nekik egyedül is. Vagy sem. Nem is különösen csúnyák vagy buták, ami megmagyarázhatná, miért nem vonzóak. Vagy igen. Egyedül akarnak élni. Vagy sem. Szóval…?

Szerző: 
Cikkek: 

Nincs két egyforma ember és nincs két egyforma párkapcsolat, bizonyos jellemzők mégis szinte kortárs problémaként jelentkeznek századunk nőinek életében. Riasztó statisztikákat olvasunk, miszerint sokkal több a párját kereső nő, mint a magányos férfi. A kiábrándító hírek láttán sokan gondolhatják: ez valamilyen sorscsapás, az pedig, hogy összetalálkozik-e valaki azzal az emberrel, akivel hosszú éveket, akár évtizedeket is leélhet, szerencse kérdése. Vannak, akik úgy hiszik, a mázlistáknak minden sikerül, de aki az elején elrontott valamit, az már „rossz pályán fut”. Bizonyos szempontból ez igaz is – de persze nem olyan értelemben, mint egy társasjátékban, ahol kiesőként már csak lemaradók lehetünk. A társas érintkezés – s azon belül a párkapcsolatok – érzelmi működését a kora gyermekkori tapasztalatok, azon élmények (is) szabályozzák, melyekre felnőttként sokan már nem is gondolnak. Épp csak azt veszik észre, hogy nem jó az irány, hogy nincs egy „rendes férfi” – hogy sehol az a boldogság, amire minden nő vágyna. De ha ezek a problémák újra és újra megjelennek, érdemes elgondolkodni azon, mi a nő felelőssége abban, hogy kapcsolatai rendszeresen véget érnek? És bár könnyebb bűnbakot keresni a történtekért, jóval bölcsebb szembenézünk érzelmi döntéseinkkel – ez elindíthat a konstruktív változások felé.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?