Jelenlegi hely

A munkanélküliség munkarendje

Újrakezdés a munka elvesztése után
Minél hosszabb idő telik el a munkanélküli létben, annál gyakoribb a reménytelenség és a kétségbeesés.

1967-ben Thomas Holmes és Richard Rahe amerikai pszichiáterek fejlesztették ki a skálát az életesemények és a betegségek kapcsolatának vizsgálatára. Már első alkalommal (5000 különböző betegségben szenvedő embert vizsgáltak) sikerült kapcsolatot kimutatniuk a különböző betegségek megjelenése és a negatív életesemények között. A skála 39 eseményéből a 8. legjelentősebb a munkahely elvesztése.

A munkanélküliség folyamatának négy szakaszát – s ezek pszichológiai jellemzőit – először 1982-ben írta le Harold G. Kaufman amerikai munkapszichológus. Az első szakasz a fenyegető állásvesztés helyzete. A munkavállalók tisztában vannak azzal, hogy leépítés lesz, de nem tudják pontosan, kiket és hogyan érint majd. Pszichológiai szempontból ekkor a fokozott munkahelyi stressz átélése jellemző (a bizonytalanság az egyik legkomolyabb stresszforrás).  Az ilyen helyzetekre adott legoptimálisabb pszichológiai reakció, ha az érintett kihívásnak tekinti az új helyzetet s megpróbálja magát a munkahelyén bebiztosítani, vagy már ebben az időszakban megpróbál új munkalehetőségeket találni. A másik típusú reakció az, amikor az egyén úgy érzi, nincs befolyással a saját sorsára, és nem tudja azt irányítani – ilyenkor nagyobb a hétköznapi szorongás szintje, és a megoldási kísérletek is kevésbé hatékonyak. Utóbbi reakció gyakoribb azok között, akik korábban sem voltak túlságosan sikeresek a nehéz élethelyzetek megoldásában – ezt a jelenséget hívjuk tanult tehetetlenségnek. Az általában kevésbé sikeres emberek tehát sokkal több odafigyelést és külső támogatást igényelnek egy gondoskodó elbocsátási program keretében.

A második szakasz maga az elbocsátás, amelynek pszichológiai élménye általában a veszteség (éppúgy, mint válás vagy gyász esetén). Jellemzője a rossz hangulat, az önértékelés csökkenése („kevés voltam…”), a hiba önmagunkban keresése („biztos nem csináltam elég jól valamit”). Ezek az érzések elbizonytalanítanak és gátolhatják az újbóli elhelyezkedést, ezért fontos tudatosítani, hogy nem az elbocsátottról szólnak, hanem a helyzet velejárói. Akárcsak a gyász esetében, a passzivitás, a megszokott napi rutin felborulása önmagában rontja ezeket az érzéseket, ezért nagyon fontos a munkanélküli időszakban is a hétköznapi rutin, „munkarend” kiépítése.

A harmadik szakaszban a munkanélküli lét még relatív anyagi biztonságban és a gyors munkahely-találás reményében telik. Sokan ilyenkor úgy döntenek, pihennek egy keveset, csalódottságukat valamilyen régen vágyott élménnyel, utazással vagy nagyobb vásárlással próbálják enyhíteni (melyet sokszor a nagyobb összegben megkapott végkielégítésből finanszíroznak) – egyes nyugat-európai szakemberek némi túlzással a „munkanélküliség mézesheteinek” nevezik ezt az időszakot. A nagyobb összegű költekezés különösen jellemző azokra az országokra, ahol a lakosság pénzügyi kultúrája alacsony – így Magyarországra is. A hangulat azonban ilyenkor sem felhőtlen: az optimista időszakokat szorongásos szakaszok váltogatják.

A negyedik szakaszra – amennyiben a munkanélküli nem talál addig munkát – a sikertelen álláspályázatok szaporodása, a fenyegető anyagi gondok és a fokozódó kétségbeesés jellemző – ebben nagyobb a depresszió kialakulásának veszélye.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 1. és 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.

Vajon egy drágább önvezető autó megvásárlásával privilégiumot is lehet majd vásárolni? Bizonyos márkák vagy autóosztályok szoftvere úgy lesz már finomhangolva, hogy az adott...

A 65 év felettiek táplálkozása külön odafigyelést igényel, fontos számukra a fehérjebevitel, a rendszeres folyadékfogyasztás.  Három, változatosan összeállított főétkezést...

Hiába teljesen egészséges valaki, ha a munkájában a „menedzserbetegségnek” is nevezett burnout veszélye fenyegeti, nála is könnyen kialakulhat szívbetegség.

Számos korábbi hiedelem  megdőlt, például, hogy ne együnk semmit este 8 után, vagy, hogy mindenképpen kell reggelizni, ennek ellenére aki vigyázni kíván a szívére, annak...

A hasi panaszok, bőrproblémák, ízületi fájdalmak és egyéb ritka elváltozások okai között napjainkban elsőként a glutén- és laktózérzékenységre gondolunk.