Jelenlegi hely

Időjáték

A mi időnk a mi időnk?
Az idő fontos egészségi tényező is lehet, irányítja, alkalmasint meg is szabja viselkedésünket.

Nyilvánvaló, hogy a bonyolultabb mentális folyamatok az előzőekhez hasonló elemi lépésekből állnak össze, bár azt még nem tudjuk, hogy ezek láncszerűen csatlakoznak-e egymáshoz (és idejük összeadódik-e), vagy átfedően is kapcsolódhatnak? Ha az utóbbi eset áll fenn, akkor az összidő rövidebb, mint az elemi lépések idejének összege. Intuitíve – legalábbis gyakorlottabb elméknél – az utóbbi látszik valószínűbbnek.

Szerző: 
Cikkek: 

„Mennyi? - „Harminc” - „Mi harminc? - „Mi mennyi?” A kapitány és a gépész humoros párbeszéde a most következő gondolatok mottója is lehet. Azzal ugyan mindenki tisztában van, hogy bennünk a folyamatok időben zajlanak – abba viszont nemigen szoktunk belegondolni, mekkorák is ezek az idők. Pedig az idő fontos egészségi tényező is lehet, irányítja, alkalmasint meg is szabja viselkedésünket.

Nézzük hát, hogy mi mennyi!

Két amerikai kutató (Clark és Chase) a 70-es években végzett vizsgálatukban egy-egy mentális folyamat időtartamát próbálták megállapítani . Azt ugyan előzőleg is gondolták, hogy rövid időkről lehet szó, ám az eredmények meglepően gyors folyamatokra derítettek fényt. Egy olyan típusú kérdés eldöntéshez mint például, „a szék az asztal alatt van-e?”, s ha alatta, tehát a válasz igenlő, akkor ahhoz 95-105 ms szükséges (csak hogy érzékeljük: ez a másodperc egytized része!), de ha a feladat annak eldöntése, hogy A és B tárgy ugyanaz-e vagy sem, ehhez már jóval több idő, azaz 120-180 ms kell (ez még mindig egy másodperc ötöde!) Ha a kérdésre adott válasz tagadás (vagyis „a szék nem az asztal alatt van”), ehhez kb. 650-700 ms szükséges.

A mentális működést gyakran vizsgáljuk számműveletek segítségével. Az idők itt is meglehetősen rövidek, de még egy nagyon fontos dolog tetten érhető: jelesül az, hogy a mentális folyamatok időigénye a gyakorlottságtól is függ, s a különbség jelentős lehet. Egy egyszerű összeadást egy elsős gyermek 710 ms, egy másodikos kb. 400 ms, egy harmadikos 350 ms alatt old meg, míg ez egy felnőttnek lényegesen rövidebb ideig tart, 20 ms alatt megvan vele (ez utóbbi valószínűtlenül rövid idő: egy/ötvened másodperc!). A kivonás sem igényel sok időt: egy másodikos 450 ms, egy harmadikos már 270 ms körül kész van vele. Valamivel nehezebbek az úgynevezett „nyitott mondat” feladatok, ahol egy állítást vagy mondatot be kell fejezni egy szóval. Ez egy elsősnek kb. 1400 ms-ig, egy másodikosnak már csak kb. 410 ms-ig tart. Bizonyára létezik valamiféle „padló-hatás”, vagyis lehet egy olyan alsó határ, aminél gyorsabban nem megy a gondolkodás, erről az értékről azonban egyelőre fogalmunk sincs. Ha az ember némely fejszámoló művész teljesítményére gondol, akkor ez az elvi időhatár nagyon alacsony.

Egyszerűbb, főleg érzékelési feladatok időigénye még alacsonyabb. Két hang megkülönböztetéséhez (tehát annak eldöntéséhez, hogy egy vagy két hangról van-e szó) egy felnőttnek mindössze 2-3 ms-ra van szüksége, ám ha azt is el kell döntenie, hogy a második magasabb-e vagy alacsonyabb, ehhez már 50 ms kell.

Nyilvánvaló, hogy a bonyolultabb mentális folyamatok az előzőekhez hasonló elemi lépésekből állnak össze, bár azt még nem tudjuk, hogy ezek láncszerűen csatlakoznak-e egymáshoz (és idejük összeadódik-e, azaz additívak), vagy átfedően is kapcsolódhatnak? Ha az utóbbi eset áll fenn, akkor az összidő rövidebb, mint az elemi lépések idejének összege. Intuitíve – legalábbis gyakorlottabb elméknél – az utóbbi látszik valószínűbbnek.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 2. számában olvasható.
Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ugyanakkor ez is el tud romlani, és előfordul, hogy valójában semmi oka nincs a fájdalomnak, mégis jelentkezik, és po

Még ma sem értjük teljesen, mi történik ilyenkor a szervezetünkben, sőt az sem egészen világos, hogy miért van egyált

A Nemzeti Agykutatási Program 2.0 támogatásával született eredmény a világ egyik legjelentősebb tudományos folyóirata

„Olyan vakság, amin egyáltalán nem lehet segíteni, nem létezik.

Helyes Zsuzsanna a Pécsi Tudományegyetemről és Dénes Ádám az MTA KOKI-ból a Liverpooli Egyetem kutatóival együttműköd

Van egy kiskamasz gyermeke, akinek folyton kiesnek a kezéből a dolgok és a legértékesebb tárgyakat is képes leverni a lakásban? Higgye el, nem azért csinálja, mert nem hallgat...