Jelenlegi hely

Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők – utazás a párkapcsolati hullámvasúton

A párom nem egyenlő velem, és ahhoz, hogy boldoggá tudjam tenni, nekem is boldognak kell lennem

Ki ne ült volna már hullámvasúton? Talán nem túlzás, hogy a párkapcsolat is felér egy hullámvasutazással. Mikor megmásztad az előtted álló „hegyet”, hirtelen repülsz a mélybe, hogy aztán egy dupla nyolcassal ismét felülre kerülj. És hogy mi történik közben? Néha szóhoz sem jutsz, néha kiabálsz, de vannak szakaszok, amikor egyszerűen csak kivársz.

Szerző: 
Cikkek: 

A párkapcsolat az egyetlen olyan „munkahely”, ahonnan sosem lehet szabadságra menni – tréfálkozhatunk. De hát ki is akarna szabadságra menni még az elején? Óh, azok a csodálatos kezdetek! Amikor nem létezik senki más, csak a te, meg az én, vagyis a MI. Amikor megszűnnek a barátok, amikor a munkahelyi ebédidő nem az ebédet jelenti többé, hanem a nap legszebb pillanatait,  amikor Te meg Én fél órára összefuthatunk. Ilyenkor mondjuk le a nagymama 80 éves szülinapját. Ilyenkor toljuk későbbi időpontra a legjobb barátnőnkkel már rég megbeszélt mozizást. Ha pedig véletlenül mégis összefutnánk (már persze ha pár percre el bírunk szakadni TŐLE, de szigorúan csak pár percre), szóval, ha ilyenkor mégis összefutunk egy ismerősünkkel, akkor csakis RÓLA beszélünk, hogy mit szeret, hogy hogy szereti, hogy mit mondott, hogy mit csináltunk és még miket fogunk csinálni. Ami holtbiztos ilyenkor: „Vele fogom leélni az életem”. Ha tehát épp az imént bemutatott szimbiotikus párkapcsolati szakaszban vagyunk, hiába is próbálkoznak rokonaink és ismerőseink a NAGY Ő-n kívül más témát felhozni, a helyzet reménytelen… A helyzet viszont akkor lesz igazán reménytelen, ha ebbe a szakaszba beleragadunk. Nincsen általános recept, hogy meddig kell tartania. Lehet ez pár nap, lehet egy hét, lehetnek akár hónapok. Évekig persze az esetek zömében nem húzódik el, mert ha igen, akkor már baj van. A legtöbb pár általában ilyenkor tesz pontot a kapcsolat végére: amikor beáll a „se vele, se nélküle” állapot. Amikor még görcsösen üldözik a rózsaszín ködöt, de valójában már túlléptek rajta. A „beragadó” párokból lesznek aztán azok, akiknek mindig valamiért küzdeniük kell: az új kocsiért, a szép házért, a beteg gyerekért. A baj csak az, hogy a párocska továbbra is burokba zárja magát, eltűnik számukra a külvilág. Bármennyire is illúzióromboló, párkapcsolatunkban csak akkor lehetünk igazán boldogok, ha nem ragadunk le a MI-nél, hanem átlépünk az ÉN-be, ha megdolgozunk az ŐK-ért és a végén megállapodunk a TE állapotában.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker

Nem filmismertető és nem is kritika vár az olvasóra, hanem a barátság extrákkal rövid hazai körképe.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...