Jelenlegi hely

Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők – utazás a párkapcsolati hullámvasúton

A párom nem egyenlő velem, és ahhoz, hogy boldoggá tudjam tenni, nekem is boldognak kell lennem

Ki ne ült volna már hullámvasúton? Talán nem túlzás, hogy a párkapcsolat is felér egy hullámvasutazással. Mikor megmásztad az előtted álló „hegyet”, hirtelen repülsz a mélybe, hogy aztán egy dupla nyolcassal ismét felülre kerülj. És hogy mi történik közben? Néha szóhoz sem jutsz, néha kiabálsz, de vannak szakaszok, amikor egyszerűen csak kivársz.

Szerző: 
Cikkek: 

A párkapcsolat az egyetlen olyan „munkahely”, ahonnan sosem lehet szabadságra menni – tréfálkozhatunk. De hát ki is akarna szabadságra menni még az elején? Óh, azok a csodálatos kezdetek! Amikor nem létezik senki más, csak a te, meg az én, vagyis a MI. Amikor megszűnnek a barátok, amikor a munkahelyi ebédidő nem az ebédet jelenti többé, hanem a nap legszebb pillanatait,  amikor Te meg Én fél órára összefuthatunk. Ilyenkor mondjuk le a nagymama 80 éves szülinapját. Ilyenkor toljuk későbbi időpontra a legjobb barátnőnkkel már rég megbeszélt mozizást. Ha pedig véletlenül mégis összefutnánk (már persze ha pár percre el bírunk szakadni TŐLE, de szigorúan csak pár percre), szóval, ha ilyenkor mégis összefutunk egy ismerősünkkel, akkor csakis RÓLA beszélünk, hogy mit szeret, hogy hogy szereti, hogy mit mondott, hogy mit csináltunk és még miket fogunk csinálni. Ami holtbiztos ilyenkor: „Vele fogom leélni az életem”. Ha tehát épp az imént bemutatott szimbiotikus párkapcsolati szakaszban vagyunk, hiába is próbálkoznak rokonaink és ismerőseink a NAGY Ő-n kívül más témát felhozni, a helyzet reménytelen… A helyzet viszont akkor lesz igazán reménytelen, ha ebbe a szakaszba beleragadunk. Nincsen általános recept, hogy meddig kell tartania. Lehet ez pár nap, lehet egy hét, lehetnek akár hónapok. Évekig persze az esetek zömében nem húzódik el, mert ha igen, akkor már baj van. A legtöbb pár általában ilyenkor tesz pontot a kapcsolat végére: amikor beáll a „se vele, se nélküle” állapot. Amikor még görcsösen üldözik a rózsaszín ködöt, de valójában már túlléptek rajta. A „beragadó” párokból lesznek aztán azok, akiknek mindig valamiért küzdeniük kell: az új kocsiért, a szép házért, a beteg gyerekért. A baj csak az, hogy a párocska továbbra is burokba zárja magát, eltűnik számukra a külvilág. Bármennyire is illúzióromboló, párkapcsolatunkban csak akkor lehetünk igazán boldogok, ha nem ragadunk le a MI-nél, hanem átlépünk az ÉN-be, ha megdolgozunk az ŐK-ért és a végén megállapodunk a TE állapotában.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Nem jön se elbocsátó szép üzenet, sem elköszönés, sem magyarázat...

Kétségbeesésében kiállhatatlanná válik, „eltolja magától” a másikat, miközben létfontosságú számára, hogy tartozzék valakihez...

A függő ember elsődleges törekvése, hogy szoros kapcsolatban lehessen a számára fontos személlyel, legyen az szülő vagy barát, a párja vagy akár a gyermeke. Ennek érdekében...