Jelenlegi hely

Machiavellizmus - A cél szentesíti…?

„Az emberek olyan egyszerűek és oly mértékben vágynak közvetlen szükségleteik kielégítésére, hogy a csaló mindig talál magának áldozatot”.

...a többiekhez képest rosszabb teljesítményt nyújtottak az érzelmi intelligenciát felmérő tesztekben. Ezek a váratlan eredmények elemi erővel hoztak felszínre egy alapvető problémát. Amennyiben a machiavellisták bizonyos kognitív hiányosságokat mutatnak, hogy képesek túljárni mások eszén? Ha nem látják át másoknál  könnyebben és gyorsabban a személyközi kapcsolatokat, hogyan lehetnek sikeresek a manipulációk és félrevezetések során?

Cikkek: 

A machiavellistát olyan embernek tartják, aki másokat eszközként használ fel saját céljai elérésére. E mögött számos pszichológiai beállítódás, gondolkodási séma és személyiségjegy található, ezek együttállása hozza létre a tipikusan Machiavelli viselkedési stratégiát. Mindenekelőtt cinikus világnézet jellemzi őket: az emberek alapvetően rosszak – ha nem használjuk ki őket, majd ők fognak kihasználni bennünket. Ez párosul egy alapvetően etikátlan magatartással, amelynek során önző, manipulatív és félrevezető taktikáikat a „cél szentesíti az eszközt” értelmében alkalmazzák. Opportunisták, amennyiben minden helyzetben csakis a célravezető, azaz előnyökkel járó stratégiákat választják. Ezzel függ össze, hogy általában hideg fejjel döntenek, és távol tartják magukat a társas kapcsolatokkal járó érzelmektől. 

Ennek megfelelően az volt a feltevésünk, hogy a machiavellisták kifejezetten okos emberek, akik hűvös, sőt rideg racionalitásukkal túljárnak mindenki eszén, remekül kiismerik magukat a személyközi viszonyokban, és bárkit képesek félrevezetni. Azt gondoltuk, hogy kifejezetten jó elmeolvasók, akik átlag fölötti képességgel rendelkeznek arra, hogy belelássanak mások gondolataiba, átvegyék a nézőpontjaikat, kitalálják legféltettebb szándékaikat és célkitűzéseiket. Azért hittük ezt, mert máskülönben nehéz lett volna megérteni, hogy a machiavellisták miért sikeresek mások félrevezetésében és becsapásában. 
Kísérleteink során azonban kiderült, hogy a tények nem támasztják alá elvárásainkat. Fiatal felnőttek elmeolvasó képességét egy olyan teszt segítségével mértük, amelyben különböző történeteket kellett megérteniük az alapján, hogy belehelyezkednek a szereplők feltételezhető  gondolataiba és szándékaiba. Arra az eredményre jutottunk, hogy az értelmezések során kapott hibapontszámok semmilyen összefüggést nem mutattak a Mach-IV teszt pontszámaival. Sőt, ezt követően angol és amerikai kutatók negatív összefüggést találtak a két változó között, ami azt jelentette, hogy a machiavelliánus személyek az átlagosnál rosszabb elmeolvasók. Nem csupán a történetek szereplőinek rejtett szándékait és gondolatait nem sikerült kitalálniuk, hanem azt sem, hogy a látott arc vagy szempár milyen érzelmeket fejezhet ki. Ezzel együtt a többiekhez képest rosszabb teljesítményt nyújtottak az érzelmi intelligenciát felmérő tesztekben...  
 
 
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 1. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani.

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Jótett helyébe jót várj – sokak szerint ez csak a mesében érvényes.

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?

„Vajon miért tud valaki egy ugyanolyan jellegű traumából felépülni, amiből más nem? Miért lesz valaki egy végtag elvesztése után paraolimpián induló sportoló, nem pedig...