Jelenlegi hely

Életbátorság

Dr. Bagdy Emőke válságainkról és a kilábalásról
Válság és konfliktus ikerfogalmak, noha a válság sajátossága, hogy elkerülhetetlenül változást generál.

Az emberben a tehetetlenség érzése leggyakrabban elemi dühöt vált ki. Amikor azt mondjuk, „mérges vagyok”, akkor az az indulat hormonjai bennünk valóban mérgező hatásúak. Erre mondja nagyon pontosan József Attila: „még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja.” Pedig harapja: az infarktust kiváltó tényezők között a düh, a tehetetlenség bizonyítottan előkelő helyen áll.

Szerző: 

A konfliktus mindig erőrendszerek összeütközése, akár belső lelki szinten zajlik, akár az életünket meghatározó külső színtereken. Legközvetlenebbül a számunkra oly fontos szeretteink, családunk körében, barátainkkal, vagy akár az egzisztenciánkat és létfenntartásunkat biztosító hivatás, a munkahelyi kapcsolatok területén. Szándékok, vágyak, szükségletek, érzelmek, érdekek, meggyőződések csatázhatnak egymással benn, a lelkünkben, vagy kinn, a kapcsolatvilágunkban. Akár belső, akár külső a konfliktus, átérzésének, megélésének idején és a vele való megbirkózás során kedvezőtlen stresszállapotba kerülünk. Azért rossz ez a stressz, mert nincs a helyzetre megoldásunk, beszorulunk, tehetetlenné válunk. Ilyenkor szorongunk, és gyakran debilizáló, butító szorongás állapota vesz erőt rajtunk. Hiába üzeni a stressztörvény, hogy „üss vagy fuss”, éppen ezt nem tehetjük. Egyik sem volna célravezető. Nem is kell ahhoz olyan messzire mennünk, mint az ön által említett világméretű gazdasági, pénzügyi válság, hiszen ennek lecsapódása, megélése is temérdek egyéni, családi, társas környezeti, munkahelyi stb. konfliktusban érhető tetten. Válság és konfliktus ikerfogalmak, noha a válság sajátossága, hogy elkerülhetetlenül változást generál. Míg egy-egy konfliktust rossz viszonyulással az altatás, szőnyeg alá söprés, elodázás sorsára juttathatunk, addig a válság éppen arról szól, hogy a régi módon már nem lehet folytatni az életet, muszáj valahogyan másként viszonyulni, mást tenni, mint eddig. Csakhogy a krízis idején még nincsenek új lehetőségeink a másként cselekvésre. A válságban olyannyira radikális az „így nem mehet tovább” állapota, hogy a változás – jól vagy rosszul, kedvezőtlenül vagy éppen a fejlődést szolgáló módon – mindenképpen megszületik. A kedvezőtlen, ún. distressz állapot viszont már a problémahelyzetek észlelésekor is létrejöhet, és a konfliktusos, krízises helyzetek velejárója.

Selye János nevezi distressz-élménynek ezt a rossz, kellemetlen, ártó stresszt, szemben az eustresszel, az örömteli stresszállapottal, amelynek feszültségeit élvezzük. A distresszben is szeretnénk valamit tenni, hogy a tehetetlenség kínjából kiszabaduljunk, de nem tudunk. Nincsenek hozzá sem külső, sem belső eszközeink. Ilyenkor egyszerre éljük át, hogy ami eddig bevált, az már nem hoz megoldást, új kitörési lehetőségünk pedig még nincs. Megtorpanunk, s azt kérdezzük magunktól: mi legyen? Az ilyen helyzetekre először a stressz testi és lelki tüneteivel reagál az ember. A szervezetünk okos: fölkészül, és mozgósítja energiáinkat a cselekvésre. Gyorsabban dobog a szív, feszül az izom, fölmegy a vérnyomás, stresszhormonok szabadulnak föl,  a máj cukrot és zsírt juttat a vérbe… Mintha a szervezet azt mondaná: rajta, cselekedj, akarom, hogy csinálj valamit! Ha nem vagyunk képesek valamilyen akcióra, akkor a feszültség megmarad, a szervezet csak nagy nehezen tud visszatérni nyugalmi állapotába. Ez a megnyugvást nehezen lelő stresszelt állapot nagyon megterhelő. Ha hosszasabban fennáll, mint például elhúzódó konfliktushelyzetben vagy a válság pangó állapotaiban, akkor kimerüléshez, stresszbetegségekhez vezethet: szorongásos, fóbiás, depressziós állapothoz, álmatlansághoz, magas vérnyomáshoz, gyomorpanaszokhoz stb."

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 1. számában olvasható

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!