Jelenlegi hely

Életbátorság

Dr. Bagdy Emőke válságainkról és a kilábalásról
Válság és konfliktus ikerfogalmak, noha a válság sajátossága, hogy elkerülhetetlenül változást generál.

Az emberben a tehetetlenség érzése leggyakrabban elemi dühöt vált ki. Amikor azt mondjuk, „mérges vagyok”, akkor az az indulat hormonjai bennünk valóban mérgező hatásúak. Erre mondja nagyon pontosan József Attila: „még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja.” Pedig harapja: az infarktust kiváltó tényezők között a düh, a tehetetlenség bizonyítottan előkelő helyen áll.

Szerző: 

A konfliktus mindig erőrendszerek összeütközése, akár belső lelki szinten zajlik, akár az életünket meghatározó külső színtereken. Legközvetlenebbül a számunkra oly fontos szeretteink, családunk körében, barátainkkal, vagy akár az egzisztenciánkat és létfenntartásunkat biztosító hivatás, a munkahelyi kapcsolatok területén. Szándékok, vágyak, szükségletek, érzelmek, érdekek, meggyőződések csatázhatnak egymással benn, a lelkünkben, vagy kinn, a kapcsolatvilágunkban. Akár belső, akár külső a konfliktus, átérzésének, megélésének idején és a vele való megbirkózás során kedvezőtlen stresszállapotba kerülünk. Azért rossz ez a stressz, mert nincs a helyzetre megoldásunk, beszorulunk, tehetetlenné válunk. Ilyenkor szorongunk, és gyakran debilizáló, butító szorongás állapota vesz erőt rajtunk. Hiába üzeni a stressztörvény, hogy „üss vagy fuss”, éppen ezt nem tehetjük. Egyik sem volna célravezető. Nem is kell ahhoz olyan messzire mennünk, mint az ön által említett világméretű gazdasági, pénzügyi válság, hiszen ennek lecsapódása, megélése is temérdek egyéni, családi, társas környezeti, munkahelyi stb. konfliktusban érhető tetten. Válság és konfliktus ikerfogalmak, noha a válság sajátossága, hogy elkerülhetetlenül változást generál. Míg egy-egy konfliktust rossz viszonyulással az altatás, szőnyeg alá söprés, elodázás sorsára juttathatunk, addig a válság éppen arról szól, hogy a régi módon már nem lehet folytatni az életet, muszáj valahogyan másként viszonyulni, mást tenni, mint eddig. Csakhogy a krízis idején még nincsenek új lehetőségeink a másként cselekvésre. A válságban olyannyira radikális az „így nem mehet tovább” állapota, hogy a változás – jól vagy rosszul, kedvezőtlenül vagy éppen a fejlődést szolgáló módon – mindenképpen megszületik. A kedvezőtlen, ún. distressz állapot viszont már a problémahelyzetek észlelésekor is létrejöhet, és a konfliktusos, krízises helyzetek velejárója.

Selye János nevezi distressz-élménynek ezt a rossz, kellemetlen, ártó stresszt, szemben az eustresszel, az örömteli stresszállapottal, amelynek feszültségeit élvezzük. A distresszben is szeretnénk valamit tenni, hogy a tehetetlenség kínjából kiszabaduljunk, de nem tudunk. Nincsenek hozzá sem külső, sem belső eszközeink. Ilyenkor egyszerre éljük át, hogy ami eddig bevált, az már nem hoz megoldást, új kitörési lehetőségünk pedig még nincs. Megtorpanunk, s azt kérdezzük magunktól: mi legyen? Az ilyen helyzetekre először a stressz testi és lelki tüneteivel reagál az ember. A szervezetünk okos: fölkészül, és mozgósítja energiáinkat a cselekvésre. Gyorsabban dobog a szív, feszül az izom, fölmegy a vérnyomás, stresszhormonok szabadulnak föl,  a máj cukrot és zsírt juttat a vérbe… Mintha a szervezet azt mondaná: rajta, cselekedj, akarom, hogy csinálj valamit! Ha nem vagyunk képesek valamilyen akcióra, akkor a feszültség megmarad, a szervezet csak nagy nehezen tud visszatérni nyugalmi állapotába. Ez a megnyugvást nehezen lelő stresszelt állapot nagyon megterhelő. Ha hosszasabban fennáll, mint például elhúzódó konfliktushelyzetben vagy a válság pangó állapotaiban, akkor kimerüléshez, stresszbetegségekhez vezethet: szorongásos, fóbiás, depressziós állapothoz, álmatlansághoz, magas vérnyomáshoz, gyomorpanaszokhoz stb."

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 1. számában olvasható

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!