Jelenlegi hely

Életbátorság

Dr. Bagdy Emőke válságainkról és a kilábalásról
Válság és konfliktus ikerfogalmak, noha a válság sajátossága, hogy elkerülhetetlenül változást generál.

Az emberben a tehetetlenség érzése leggyakrabban elemi dühöt vált ki. Amikor azt mondjuk, „mérges vagyok”, akkor az az indulat hormonjai bennünk valóban mérgező hatásúak. Erre mondja nagyon pontosan József Attila: „még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja.” Pedig harapja: az infarktust kiváltó tényezők között a düh, a tehetetlenség bizonyítottan előkelő helyen áll.

Szerző: 

A konfliktus mindig erőrendszerek összeütközése, akár belső lelki szinten zajlik, akár az életünket meghatározó külső színtereken. Legközvetlenebbül a számunkra oly fontos szeretteink, családunk körében, barátainkkal, vagy akár az egzisztenciánkat és létfenntartásunkat biztosító hivatás, a munkahelyi kapcsolatok területén. Szándékok, vágyak, szükségletek, érzelmek, érdekek, meggyőződések csatázhatnak egymással benn, a lelkünkben, vagy kinn, a kapcsolatvilágunkban. Akár belső, akár külső a konfliktus, átérzésének, megélésének idején és a vele való megbirkózás során kedvezőtlen stresszállapotba kerülünk. Azért rossz ez a stressz, mert nincs a helyzetre megoldásunk, beszorulunk, tehetetlenné válunk. Ilyenkor szorongunk, és gyakran debilizáló, butító szorongás állapota vesz erőt rajtunk. Hiába üzeni a stressztörvény, hogy „üss vagy fuss”, éppen ezt nem tehetjük. Egyik sem volna célravezető. Nem is kell ahhoz olyan messzire mennünk, mint az ön által említett világméretű gazdasági, pénzügyi válság, hiszen ennek lecsapódása, megélése is temérdek egyéni, családi, társas környezeti, munkahelyi stb. konfliktusban érhető tetten. Válság és konfliktus ikerfogalmak, noha a válság sajátossága, hogy elkerülhetetlenül változást generál. Míg egy-egy konfliktust rossz viszonyulással az altatás, szőnyeg alá söprés, elodázás sorsára juttathatunk, addig a válság éppen arról szól, hogy a régi módon már nem lehet folytatni az életet, muszáj valahogyan másként viszonyulni, mást tenni, mint eddig. Csakhogy a krízis idején még nincsenek új lehetőségeink a másként cselekvésre. A válságban olyannyira radikális az „így nem mehet tovább” állapota, hogy a változás – jól vagy rosszul, kedvezőtlenül vagy éppen a fejlődést szolgáló módon – mindenképpen megszületik. A kedvezőtlen, ún. distressz állapot viszont már a problémahelyzetek észlelésekor is létrejöhet, és a konfliktusos, krízises helyzetek velejárója.

Selye János nevezi distressz-élménynek ezt a rossz, kellemetlen, ártó stresszt, szemben az eustresszel, az örömteli stresszállapottal, amelynek feszültségeit élvezzük. A distresszben is szeretnénk valamit tenni, hogy a tehetetlenség kínjából kiszabaduljunk, de nem tudunk. Nincsenek hozzá sem külső, sem belső eszközeink. Ilyenkor egyszerre éljük át, hogy ami eddig bevált, az már nem hoz megoldást, új kitörési lehetőségünk pedig még nincs. Megtorpanunk, s azt kérdezzük magunktól: mi legyen? Az ilyen helyzetekre először a stressz testi és lelki tüneteivel reagál az ember. A szervezetünk okos: fölkészül, és mozgósítja energiáinkat a cselekvésre. Gyorsabban dobog a szív, feszül az izom, fölmegy a vérnyomás, stresszhormonok szabadulnak föl,  a máj cukrot és zsírt juttat a vérbe… Mintha a szervezet azt mondaná: rajta, cselekedj, akarom, hogy csinálj valamit! Ha nem vagyunk képesek valamilyen akcióra, akkor a feszültség megmarad, a szervezet csak nagy nehezen tud visszatérni nyugalmi állapotába. Ez a megnyugvást nehezen lelő stresszelt állapot nagyon megterhelő. Ha hosszasabban fennáll, mint például elhúzódó konfliktushelyzetben vagy a válság pangó állapotaiban, akkor kimerüléshez, stresszbetegségekhez vezethet: szorongásos, fóbiás, depressziós állapothoz, álmatlansághoz, magas vérnyomáshoz, gyomorpanaszokhoz stb."

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 1. számában olvasható

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!