Jelenlegi hely

Édességfüggőség – mítosz vagy valóság?

Avagy a brokkolit vajon miért nem kívánom?
fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát

Ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, s felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. 

Rémképként derengtek fel bennem azok a pillanatok, amikor vacsora után, jóllakottan megkívántam még egy kis csokit, majd fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát. Ha Önöknek is vannak ilyen emlékeik, nem feltétlenül kell pszichológust keresniük (bár ma már vannak drogfüggőknél is alkalmazott elveken alapuló, csokoládéfüggőket leszoktató terápiák, sőt, gyógyszeres készítmények is). Az állatkísérletek eredményei ugyanis jól megfigyelhetővé teszik az alapfolyamatokat, ám nem képesek figyelembe venni a bonyolultabb befolyásoló tényezők, mint például az önkontroll vagy a kulturális háttér szerepét. Az előző példánál maradva: nem valószínű, hogy előveszem a csokit, ha éppen karácsony böjtje van, és hívő katolikus vagyok.

Ugyanezt a kérdést tette fel dr. Gene-Jack Wang, amikor kórosan kövér személyek vizsgálatába kezdett. Arra a következtetésre jutott, hogy esetükben a gátlásért felelős agyi területeken csökkent aktiváció tapasztalható, ez lehet felelős azért, hogy nem képesek megfékezni a túlzott cukorfogyasztást. Ezzel párhuzamosan rájuk jóval erősebben hatottak az ízletes falatokhoz köthető tárgyak vagy azok képe, illatuk és ízük,  melyek az étkezést a élvezetes élménnyé varázsolták. Az érintettek így képesek bármit alárendelni az édességevés élvezetének.
Ebből arra következtethetnénk, hogy mindannyian cukorfüggők vagyunk – csak van, aki meg tudja állni, míg mások a túlfogyasztás bűnébe esnek. Ez az elgondolás összhangban van az evolúciós pszichológia azon elképzelésével, miszerint a mai ember vonzódása a csokoládéhoz és a hamburgerhez abból ered, hogy a cukor és a zsír az evolúciós környezetben ritka és fontos táplálék lévén fogyasztásuk elengedhetetlen volt a túléléshez. Mivel ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. Szociálpszichológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy az étkezés kapcsolattartásunk fontos része, sőt, az ünneplés elengedhetetlen pontja. Az ételekhez így olyan pozitív élmények kapcsolódnak, mint a karácsonyi vacsora, a születésnapi ajándékok, vagy a sikeres szakmai megbeszélés. Ezek a pozitív érzések később szintén képesek előhívni az evés gondolatát. Milyen születésnap az, ahol nincs torta? Eszünk, ha szomorúak vagyunk, eszünk, ha boldogok – s ezen nem tudunk egyik napról a másikra változtatni.
 
Megijedni azonban nem kell – a patologikus cukorfüggés csupán a populáció kis százalékát érinti. Arról nem is beszélve, hogy a létezését ez idáig nem sikerült bebizonyítani olyan kísérletekben, ahol az állatok más ételek mellett folyamatosan hozzáférhettek a cukorhoz. Mint mindenben, itt is az egyensúly megtalálása a cél: ne próbáljuk megvonni magunktól ezt az élvezetet, de ne egy hatalmas csokis fánkkal gyógyítsuk fájó szívünket, ne ezzel jutalmazzuk magunkat, ha jót cselekedtünk. Használjuk az ételt arra, amire való: az éhség csillapítására.
 

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

A Mindennapi Pszichológia
2016. 05. október-novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2016. október–november

  • A fertőző cinizmus

    Olyan társadalomban élünk, amelyben a cinikus beszédmód, a cinikus cselekvés és a cinikus gondolkodás nem pusztán elfogadott, hanem egyenesen „racionális” viselkedésnek tűnik. Aki a társadalom többsége vagy a hagyomány által elfogadott értékeket kigúnyolja, lebecsüli vagy kiábrándultan tagadja, az önmagát gyakran és a legkomolyabban úgy látja, hogy az egyetlen helyes életmódot folytatja. Hiszen miért is lennénk nagylelkűek, segítőkészek, önfeláldozók és törvénytisztelők egy olyan társadalomban, ahol mindenki más önző? Ez a cinizmus legfőbb logikai érve. És ez az érv hatékonyan fertőzi a gondolkodásunkat.

  • Sorsválasztások...? – Jelen lévő múlt

    Nehéz a választás, de ennél sokkal-sokkal nehezebb, és jóval gyakoribb is, ha az ember egyáltalán nincs a választás – és a választás lehetőségének – tudatában. Ez a helyzet mindenképp zavarokhoz vezet: a viselkedési és kapcsolati-párválasztási problémáktól, az életvezetési nehézségektől, elégedetlenségtől, boldogtalanságtól, a lélek bajaitól az – akár nagyon súlyos – testi bajokig, betegségekig. Igen gyakran felfedezhetjük, hogy e nehézségek, bajok magyarázata nem a személy egyéni életéből, hanem a családrendszeréből, felmenőitől ered.

  • Miért házasodunk – és miért nem?

    A hagyományok szerint azért házasodtunk, mert ez a szerződés törvényesítette a két fél szexuális kapcsolatát és az abból származó utódot. 50-60 éve még furcsának tartottak, megszóltak, sőt kigúnyoltak valakit, ha nem volt házas, vagy a gyereke nem házasságból született. A legális szexhez azonban ma már nem muszáj házasodni. És ha még gyereket sem akar az ember, akkor egyáltalán mi értelme a házasságnak?

  • Belegabalyodva – Barabási Albert-Lászlóval hálózatkutatási sikerekről – és sikerekről a hálózatokban

    Az emberek kapcsolati rendszerének feltérképezésénél megállapítható, hogy egyeseknél a kapcsolati tőke igen stabil, az idő múlásával sem változik, másoknál viszont azt tapasztalhatjuk, hogy kapcsolati hálójuk nagyon változó. Ugyanígy amikor egyének mozgási, helyváltoztatási mintázatait vizsgáltuk, a kirajzolódó mintázat elárulta, milyen típusú személyiségről van szó. Legtöbbjük viszonylag szűk körben mozgott a lakás, a munkahely és esetleg még néhány helyszín között…

  • Varázsigék a lélek rejtett tartalmaihoz

    Sigmund Freud szerint az önmagát naivan szerető emberiségnek történelme során három komolyabb csapást kellett elviselnie: az első, hogy a Föld nem az Univerzum középpontja, a második, hogy az ember nem a teremtés koronája, a harmadik, hogy részben olyan ösztönök, vágyak és félelmek irányítják az életét, amelyek számára is rejtettek… Freud szerint a lélek rejtett tartalmaihoz vezető egyik kapu a nyelvhasználat tanulmányozása. Az elszólások, elvétések, elírások és a félreolvasások mind-mind a tudattalan tartalmak felszínre kerülésének esetei.

  • Ne bántsátok a hikikomorit!

    Tamaki Saito japán pszichiáter a kilencvenes évek elején szerezte szakképesítését. Már ekkor is megdöbbentő volt számára, hogy néhány év leforgása alatt középosztálybeli japán szülők tömegei fordultak hozzá azzal a panasszal, hogy 15 év körüli, többnyire fiú gyermekük az iskolát abbahagyva éjszakai életmódra állt át, és szobáját immár hónapok, sőt évek óta nem hajlandó elhagyni. Az akár évtizedekig is elhúzódó, súlyos szociális izolációval járó állapotot, az ezzel járó sajátos viselkedést – és az ebben „szenvedőket” – a japánok hikikomorinak nevezik, melynek jelentése: „elzárva lenni”.

ÉS MÉG: Kalandtúra– A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaBárki lehet szerencsés, de nem akárkiKi vagyok én? Az identitás 21. századi csapdái • Hogyan szeressem magam, ha azt sem tudom, ki vagyok? Selfie és énkép • Szex a terhesség idején – Az első három hónap • A sírás iskolája – csecsemőkor • Jóbarát vagy technoördög? TanácsadásVezérigazgatót kecskepásztornak – Kreativitásösztönzés másként • Hurrá, pesszimista vagyok!Az igazi „messziről jött ember” – és a virtuálisGyászból megbetegedésHaláltudat gyermekkorban • Tallózó • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!

Ez is érdekelhet

Rengeteg a túlsúlyos ember az országban, mégis egyre kevesebben törekszenek arra, hogy karcsúbbak legyenek.

Lehet, hogy felnőttkorunkban sem vagyunk hajlandók egészen lemondani arról, hogy az élettelen dolgokat élőnek tekintsük?

„Japán depresszió”?

Nem a nagy izmok határozzák meg, hogy valaki mennyire erős.

A hagyományok szerint azért házasodtunk, mert ez a szerződés törvényesítette a két fél szexuális kapcsolatát és az abból származó utódot. A legális szexhez azonban ma már nem...

Noha az emberek többsége nem kedveli a mesterséges illatokat, a trend továbbra is az, hogy a legtöbb teret ilyen módon próbálják vonzóbbá tenni.