Édességfüggőség – mítosz vagy valóság?

Avagy a brokkolit vajon miért nem kívánom?
fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát

Ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, s felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. 

Szerző: 
Dombovits Renáta

Rémképként derengtek fel bennem azok a pillanatok, amikor vacsora után, jóllakottan megkívántam még egy kis csokit, majd fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát. Ha Önöknek is vannak ilyen emlékeik, nem feltétlenül kell pszichológust keresniük (bár ma már vannak drogfüggőknél is alkalmazott elveken alapuló, csokoládéfüggőket leszoktató terápiák, sőt, gyógyszeres készítmények is). Az állatkísérletek eredményei ugyanis jól megfigyelhetővé teszik az alapfolyamatokat, ám nem képesek figyelembe venni a bonyolultabb befolyásoló tényezők, mint például az önkontroll vagy a kulturális háttér szerepét. Az előző példánál maradva: nem valószínű, hogy előveszem a csokit, ha éppen karácsony böjtje van, és hívő katolikus vagyok.

Ugyanezt a kérdést tette fel dr. Gene-Jack Wang, amikor kórosan kövér személyek vizsgálatába kezdett. Arra a következtetésre jutott, hogy esetükben a gátlásért felelős agyi területeken csökkent aktiváció tapasztalható, ez lehet felelős azért, hogy nem képesek megfékezni a túlzott cukorfogyasztást. Ezzel párhuzamosan rájuk jóval erősebben hatottak az ízletes falatokhoz köthető tárgyak vagy azok képe, illatuk és ízük,  melyek az étkezést a élvezetes élménnyé varázsolták. Az érintettek így képesek bármit alárendelni az édességevés élvezetének.
Ebből arra következtethetnénk, hogy mindannyian cukorfüggők vagyunk – csak van, aki meg tudja állni, míg mások a túlfogyasztás bűnébe esnek. Ez az elgondolás összhangban van az evolúciós pszichológia azon elképzelésével, miszerint a mai ember vonzódása a csokoládéhoz és a hamburgerhez abból ered, hogy a cukor és a zsír az evolúciós környezetben ritka és fontos táplálék lévén fogyasztásuk elengedhetetlen volt a túléléshez. Mivel ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. Szociálpszichológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy az étkezés kapcsolattartásunk fontos része, sőt, az ünneplés elengedhetetlen pontja. Az ételekhez így olyan pozitív élmények kapcsolódnak, mint a karácsonyi vacsora, a születésnapi ajándékok, vagy a sikeres szakmai megbeszélés. Ezek a pozitív érzések később szintén képesek előhívni az evés gondolatát. Milyen születésnap az, ahol nincs torta? Eszünk, ha szomorúak vagyunk, eszünk, ha boldogok – s ezen nem tudunk egyik napról a másikra változtatni.
 
Megijedni azonban nem kell – a patologikus cukorfüggés csupán a populáció kis százalékát érinti. Arról nem is beszélve, hogy a létezését ez idáig nem sikerült bebizonyítani olyan kísérletekben, ahol az állatok más ételek mellett folyamatosan hozzáférhettek a cukorhoz. Mint mindenben, itt is az egyensúly megtalálása a cél: ne próbáljuk megvonni magunktól ezt az élvezetet, de ne egy hatalmas csokis fánkkal gyógyítsuk fájó szívünket, ne ezzel jutalmazzuk magunkat, ha jót cselekedtünk. Használjuk az ételt arra, amire való: az éhség csillapítására.
 

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.
Mindennapi Pszichológia 2014 június-július

A Mindennapi Pszichológia
2014. 3. június-júliusi számában
ezekről olvashat:

  • Arcvakság – egy ritka(?) neuropszichológiai zavar

    Arcvakságról akkor beszélünk, ha valaki pusztán az arcinformáció alapján nem, vagy csak nagyon nehezen tud azonosítani másokat… Ha valaki például munkájából adódóan naponta több tucat emberrel találkozik, nem probléma, ha nem emlékszik mindenki nevére, azonban az arcfelismerési folyamatok zavarára utal, ha egy-egy – akár nagyon rövid – beszélgetés után egy másik alkalommal a legtöbbjüket idegenként üdvözöli.

  • Rejtett kapcsolati szerződéseink – 2

    A tartós, érzelmileg színezett kapcsolatok életét többnyire tudattalan elvárások és a nyomukban születő egyezségek, a rejtett kapcsolati szerződések szabályozzák. A rejtett szerződések a „benne” lévők számára magától értődőek, megkérdőjelezhetetlenek… A szerződés akkor kezdi megmutatni előnytelen vonásait, amikor a kapcsolat nem teljesíti be a partnerek aktuálisan megélt, alapvető igényeit.

  • Az észlelés ezredmásodpercei

    Mindenki ismeri azokat a feladatokat, melyekben meg kell számolni, hány eltérés van két rajz között. Alaposan, szinte pontról pontra meg kell figyelni a képeket, és ide-oda nézni a képek között. Az agyi elektromos változások viszont rámutatnak, hogy idegrendszerünk automatikusan regisztrálja a változásokat, sokszor anélkül, hogy ezeket észrevennénk. Vagyis a figyelmi működésektől függetlenül működtetünk egy „primitív intelligenciát”, mely azonosítja, hogy egy esemény a szokásos, ismétlődő események közé tartozik vagy eltér azoktól.

  • Tehetséges a gyermekem?

    Az egyik kereskedelmi tévécsatorna műsorában iskoláskorú gyerekek énekversenye zajlik. Mi az, ami megbabonáz minket ezekben a kislányokban és kisfiúkban? Minden bizonnyal az, hogy a huncut mosoly mögött egy mini felnőttet látunk, akinek a képességei messze meghazudtolják az életkorát.

  • Mielőtt útra kelsz… Útravaló kivándorlóknak – 2

    Az első – talán legfontosabb –, hogy tisztában légy útrakelésed motivációival. Teljesen mindegy, hogy még csak halványan körvonalazódik a fejedben az ötlet, vagy már az első, talán kicsit szerényebb albérletedből nézed az idegen utcát: ha felteszed magadnak a kérdést, miért is indulsz útnak, mit mondasz?

ÉS MÉG: A kezdőugrás A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa Hírek • Az arc etikájaFelismersz? A normál arcfelismerés folyamatai • Arcvakság – egy ritka(?) neuropszichológiai zavar • A terapeuta arca • Hódíts szakállal! • Rejtett kapcsolati szerződéseink – 2. • Az agressziókezelés művészete Rejtett és nyílt haragjaink • A gyermektelenség hatásai a párkapcsolatra • Tehetséges a gyermekem? • Okos gyerekek, gyerekes felnőttek • Salátagyári capriccio • Mielőtt útra kelsz Útravaló kivándorlóknak – 2. • Két hét vízpart és napfény – mire elég? • Magánbuborékok • A (hő)hullámok összecsapnak… • Az észlelés ezredmásodpercei • Az agy tisztítóberendezése • A csodálatos teszt – avagy miért az emlékezeti előhívás a leghatékonyabb tanulási mechanizmus? • Mitől fájhat a kisiskolás gyermek feje? A részképesség-zavar is okozhat fejfájást • Hírek • Kongresszusok, konferenciák, események • Tallózó • Lexikon

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!