Jelenlegi hely

Édességfüggőség – mítosz vagy valóság?

Avagy a brokkolit vajon miért nem kívánom?
fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát

Ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, s felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. 

Rémképként derengtek fel bennem azok a pillanatok, amikor vacsora után, jóllakottan megkívántam még egy kis csokit, majd fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát. Ha Önöknek is vannak ilyen emlékeik, nem feltétlenül kell pszichológust keresniük (bár ma már vannak drogfüggőknél is alkalmazott elveken alapuló, csokoládéfüggőket leszoktató terápiák, sőt, gyógyszeres készítmények is). Az állatkísérletek eredményei ugyanis jól megfigyelhetővé teszik az alapfolyamatokat, ám nem képesek figyelembe venni a bonyolultabb befolyásoló tényezők, mint például az önkontroll vagy a kulturális háttér szerepét. Az előző példánál maradva: nem valószínű, hogy előveszem a csokit, ha éppen karácsony böjtje van, és hívő katolikus vagyok.

Ugyanezt a kérdést tette fel dr. Gene-Jack Wang, amikor kórosan kövér személyek vizsgálatába kezdett. Arra a következtetésre jutott, hogy esetükben a gátlásért felelős agyi területeken csökkent aktiváció tapasztalható, ez lehet felelős azért, hogy nem képesek megfékezni a túlzott cukorfogyasztást. Ezzel párhuzamosan rájuk jóval erősebben hatottak az ízletes falatokhoz köthető tárgyak vagy azok képe, illatuk és ízük,  melyek az étkezést a élvezetes élménnyé varázsolták. Az érintettek így képesek bármit alárendelni az édességevés élvezetének.
Ebből arra következtethetnénk, hogy mindannyian cukorfüggők vagyunk – csak van, aki meg tudja állni, míg mások a túlfogyasztás bűnébe esnek. Ez az elgondolás összhangban van az evolúciós pszichológia azon elképzelésével, miszerint a mai ember vonzódása a csokoládéhoz és a hamburgerhez abból ered, hogy a cukor és a zsír az evolúciós környezetben ritka és fontos táplálék lévén fogyasztásuk elengedhetetlen volt a túléléshez. Mivel ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. Szociálpszichológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy az étkezés kapcsolattartásunk fontos része, sőt, az ünneplés elengedhetetlen pontja. Az ételekhez így olyan pozitív élmények kapcsolódnak, mint a karácsonyi vacsora, a születésnapi ajándékok, vagy a sikeres szakmai megbeszélés. Ezek a pozitív érzések később szintén képesek előhívni az evés gondolatát. Milyen születésnap az, ahol nincs torta? Eszünk, ha szomorúak vagyunk, eszünk, ha boldogok – s ezen nem tudunk egyik napról a másikra változtatni.
 
Megijedni azonban nem kell – a patologikus cukorfüggés csupán a populáció kis százalékát érinti. Arról nem is beszélve, hogy a létezését ez idáig nem sikerült bebizonyítani olyan kísérletekben, ahol az állatok más ételek mellett folyamatosan hozzáférhettek a cukorhoz. Mint mindenben, itt is az egyensúly megtalálása a cél: ne próbáljuk megvonni magunktól ezt az élvezetet, de ne egy hatalmas csokis fánkkal gyógyítsuk fájó szívünket, ne ezzel jutalmazzuk magunkat, ha jót cselekedtünk. Használjuk az ételt arra, amire való: az éhség csillapítására.
 

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

A Mindennapi Pszichológia
2016. 04. augusztus-szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2016. augusztus-szeptember

  • A megértés útján – A mentalizáció fejlesztése

    Mentalizálni annyi, mint önmagunkat kívülről – mások szemével –, a másikat pedig belülről látni… A mentalizáció viszonylag új kifejezés  a pszichológiában – ám csak a szó új, maga a jelenség ősrégi: röviden az elme működésének megértését jelenti. Bizonyos fokú szellemi aktivitás szükséges hozzá, hiszen akár saját „működésünket”, akár mások viselkedését csak akkor értjük meg, ha mentális állapotokhoz – gondolatokhoz, érzésekhez, vágyakhoz – kötjük őket. Mindenkinek ismerős az az állapot, amikor egyszer csak megállunk, és megkérdezzük magunktól: Mi a bajom valójában? Mit érzek pontosan? Ezt most miért csináltam? Mit is szeretnék? El kell ezen gondolkodni, nem mindig jön spontán a válasz. Vagy ha a kapcsolatunkról gondolkodunk: Mit rontottunk el? Mi történt velünk?

  • Hamis vélekedés – Mások fejével gondolkodni?

    A főemlősök között mi, emberek vagyunk a legjáratosabbak a másik elme megértésében, és a fejlett készség mellett sajátos hajlammal is rendelkezünk arra, hogy mások fejével gondolkodjunk. A főemlőskutatás terén született eredmények arra utalnak, hogy legközelebbi rokonunk, a csimpánz hozzánk nagyon hasonló módon képes a felszíni viselkedések mögé látni. Könnyedén igazodik a másik egyed bejósolható viselkedéséhez azon keresztül, hogy felismeri a szándékait, felméri, mit lát és mit hall, és kikövetkezteti, mit tud a környezetéről. Egyetlen részképesség azonban kérdéses maradt a csimpánzok körében: ez pedig a vélekedés-olvasás egy sajátos esete, a hamis vélekedések megértése. Lehetséges, hogy csak mi, emberek vagyunk képesek arra, hogy olyan vélekedéseket tulajdonítsunk másoknak, amelyek nem felelnek meg az általunk ismert valóságnak. Így talán egyedül mi tudjuk megérteni azt, hogy mások viselkedését hamis vélekedések is irányíthatják. Tehát mások tévedhetnek.

  • A szabadság hangja: a lelkiismeret

    A lelkiismeret hangja elől nem lehet kitérni: újra és újra megszólal. Hiába próbálom elaltatni, ez csak rövid és átmeneti időszakokra sikerülhet, ugyanis a lelkiismeretet nem uralom: azonos velem, mégis egy olyan hatalom, ami nincs alávetve az akaratomnak. Szándékaimtól, sőt közvetlen érdekeimtől függetlenül szólal meg és szegül szembe velem. És azért olyan megrendítő a lelkiismeret felszólítása vagy korholása, mert tudom, hogy aki korhol, az valójában én magam vagyok – és nem feltétlenül az, aki próbál kitérni a lelkiismeret hívó szava elől… A lelkiismeret igazi énünk híradása egy másik lehetséges életről, egy olyan életről, amit jobb lenne élni. Érdemes odafigyelni a hangjára…

  • Lombikbébik – A lombik-program lelki nehézségei

    A babára hiába váró párok számára egyfajta „végső lehetőséget” kínálnak az ún. lombik-programok… Mielőtt a pár reprodukciós eljárásnak vetné alá magát, számos pszichológiai problémát kell feldolgoznia. Az első – talán legnehezebb – feladat annak elfogadása, hogy nekünk a gyermeknemzés „simán” nem megy… Fel kell vállalni önmagunk – és valamilyen szintig a külvilág előtt is, hogy igen, terméketlenek vagyunk, külső, egészségügyi segítséget kell igénybe vennünk… Ha többé-kevésbé egyértelműen kiderült, hogy a pár melyik tagjánál mutatható ki a terméketlenség oki háttere, akkor az is nagyon fontos, hogy a „termékeny fél” elfogadja: partnere problémái miatt kényszerülnek „természetellenes, mesterséges” módszerek igénybevételére a gyermekáldás elérése érdekében.

  • Mégis, kinek az érdeke?

    A társas élet egyik alapvető követelménye a többiekhez való alkalmazkodás, mivel a rendelkezésre álló „erőforrásokat” egy közösség tagjainak valamilyen módon fel kell osztaniuk egymás között. Ha az egyezkedés során olyan helyzet alakul ki, hogy bizonyos vágyott javakért versenyezni kell egymással, konfliktus alakul ki a birtoklás joga körül. Mindenkinek rendkívül fontos, hogy a szóban forgó, számára kívánatos értéket (hatalmat, vagyont, vagy akár személyt, szeretetet, kapcsolatot) megszerezze – de könnyen háttérbe szorul a kérdés, hogy miért is?! Vajon tényleg magától értetődő az ok, vagy kinek-kinek más miatt jelentős a vita tárgya?

  • Furcsa fiesta – avagy a sportsiker és a szurkoló

    Miért is szeretjük a sportot nézni? Mi kapcsolja a sporteseményeket az énképünkhöz, a csoporthoz tartozásunkhoz, vagy az azonosulásunkhoz? Azért szeretjük a játékokat – mondhatjuk Erving Goffman elemzése nyomán –, mert a nyugati típusú társadalmakban létezik egy olyan norma, miszerint „ne büszkélkedjünk”. Ugyanakkor természetesen mindenki szeretné magát megmutatni és szeretne büszkélkedni. Lehet az otthon játszott kártyajáték vagy futballozás a grundon – mindennek a célja mégiscsak egyfajta fitogtatás: mi vagyunk a jobbak, a gyorsabbak, az ügyesebbek, mi tudunk több gólt rúgni. S miközben általában nem szabad dicsekednünk, a játék keretei közt mégiscsak szabad… A sport ennek megfelelően egyfajta szentesített, társadalmilag jóváhagyott fitogtatás.

ÉS MÉG: Elmeolvasás és babafürdetés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Peacefulness – a békesség művészete • Brexit – a kiválás anatómiájaMi van a másik fejében?A megértés útján – A mentalizáció fejlesztése • Hamis vélekedés – Mások fejével gondolkodni? • A szabadság hangja – a lelkiismeretLombikbébik – A lombik-program lelki nehézségei • „Mondd, hogy igazam van!” – A gyermek érzelmi képességeinek megalapozása • Trónfosztott egykék – az elsőszülöttek 2. Kistestvérek és nagyok • Mégis, kinek az érdeke? – Tudatolvasás a konfliktuskezelésben • Lemerültem… – Akku-para és a nomofóbia • Furcsa fiesta – avagy a sportsiker és a szurkolóKi lehet próféta és hol?A divat forradalmára • Kongresszusok, konferenciák, események • Tallózó • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!

Ez is érdekelhet

Manapság egyre terjedő nézet, hogy a gyerekeket nem szabad magukra hagyni, holott a mai szülők többsége ennyi idősen már bőven eltöltött pár órát egyedül a lakásban.

A viselet által kifejezett legősibb és legnyilvánvalóbb információ a közösséghez tartozás.

Az ember életmódja drasztikusan megváltozott: több étkezés marad ki, mint valaha, sokan útközben étkeznek, gyakran egyszerűen csak bekapnak valamit, amit találnak.

A pontos, megbízható emberek szeretik a kiszámíthatóságot és azt, hogy az életük megfelelő keretek között működjék.

Ha az iskola tanulóinak nagyobb része lányokból áll, gyakoribbak az étkezési zavarok – derül ki egy friss brit-svéd kutatásból.

A középkorú demens betegek gyakran szembesülnek azzal, hogy orvosuk legyint a tünetek hallatán, mondván, csupán a egyszerű fáradtságról, túlterheltségről van szó, holott a...