Édességfüggőség – mítosz vagy valóság?

Avagy a brokkolit vajon miért nem kívánom?
fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát

Ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, s felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. 

Szerző: 
Dombovits Renáta

Rémképként derengtek fel bennem azok a pillanatok, amikor vacsora után, jóllakottan megkívántam még egy kis csokit, majd fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát. Ha Önöknek is vannak ilyen emlékeik, nem feltétlenül kell pszichológust keresniük (bár ma már vannak drogfüggőknél is alkalmazott elveken alapuló, csokoládéfüggőket leszoktató terápiák, sőt, gyógyszeres készítmények is). Az állatkísérletek eredményei ugyanis jól megfigyelhetővé teszik az alapfolyamatokat, ám nem képesek figyelembe venni a bonyolultabb befolyásoló tényezők, mint például az önkontroll vagy a kulturális háttér szerepét. Az előző példánál maradva: nem valószínű, hogy előveszem a csokit, ha éppen karácsony böjtje van, és hívő katolikus vagyok.

Ugyanezt a kérdést tette fel dr. Gene-Jack Wang, amikor kórosan kövér személyek vizsgálatába kezdett. Arra a következtetésre jutott, hogy esetükben a gátlásért felelős agyi területeken csökkent aktiváció tapasztalható, ez lehet felelős azért, hogy nem képesek megfékezni a túlzott cukorfogyasztást. Ezzel párhuzamosan rájuk jóval erősebben hatottak az ízletes falatokhoz köthető tárgyak vagy azok képe, illatuk és ízük,  melyek az étkezést a élvezetes élménnyé varázsolták. Az érintettek így képesek bármit alárendelni az édességevés élvezetének.
Ebből arra következtethetnénk, hogy mindannyian cukorfüggők vagyunk – csak van, aki meg tudja állni, míg mások a túlfogyasztás bűnébe esnek. Ez az elgondolás összhangban van az evolúciós pszichológia azon elképzelésével, miszerint a mai ember vonzódása a csokoládéhoz és a hamburgerhez abból ered, hogy a cukor és a zsír az evolúciós környezetben ritka és fontos táplálék lévén fogyasztásuk elengedhetetlen volt a túléléshez. Mivel ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. Szociálpszichológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy az étkezés kapcsolattartásunk fontos része, sőt, az ünneplés elengedhetetlen pontja. Az ételekhez így olyan pozitív élmények kapcsolódnak, mint a karácsonyi vacsora, a születésnapi ajándékok, vagy a sikeres szakmai megbeszélés. Ezek a pozitív érzések később szintén képesek előhívni az evés gondolatát. Milyen születésnap az, ahol nincs torta? Eszünk, ha szomorúak vagyunk, eszünk, ha boldogok – s ezen nem tudunk egyik napról a másikra változtatni.
 
Megijedni azonban nem kell – a patologikus cukorfüggés csupán a populáció kis százalékát érinti. Arról nem is beszélve, hogy a létezését ez idáig nem sikerült bebizonyítani olyan kísérletekben, ahol az állatok más ételek mellett folyamatosan hozzáférhettek a cukorhoz. Mint mindenben, itt is az egyensúly megtalálása a cél: ne próbáljuk megvonni magunktól ezt az élvezetet, de ne egy hatalmas csokis fánkkal gyógyítsuk fájó szívünket, ne ezzel jutalmazzuk magunkat, ha jót cselekedtünk. Használjuk az ételt arra, amire való: az éhség csillapítására.
 

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.
Mindennapi Pszichológia 2015. április–május

A Mindennapi Pszichológia
2015. 02. április–májusi számában
ezekről olvashat:

  • Kettős kötés – Örvények és csapdák a kommunikáció terében

    Úgy tűnik, hogy a személyközi kommunikáció terében vannak olyan „helyek”, ahol minden az ellentétébe fordul, ahol elakadások, örvények, csapdák keletkeznek. Ahol az én és a másik közötti kifejezések mindegyike képes mást jelenteni, mint amit jelenteni szándékozott… Kapcsolataink legtöbbjét nem az fenyegeti, hogy nem vagyunk képesek megfelelni a másik elvárásainak. Sokkal nagyobb problémát jelent, hogy valójában nem tudjuk, mire vágyik és mit vár tőlünk a másik…

  • Baba-mama párbeszéd – értem, vagy félreértem? 3. rész

    Az, hogy az anya érti-e gyermeke szándékait, vágyait, érzelmeit, alapvetően befolyásolja együttlétük minőségét, harmóniáját, a kölcsönös, megértő és szeretetteljes viszonyulás kialakulását… Fontos, hogy viselkedésük szinkronban legyen, és nem kell mindig tökéletesnek lenni az összehangolódásnak, hanem inkább az a fontos, hogy a kommunikációs hibákat, tévesztéseket, elakadásokat a felek gyorsan és jól tudják kezelni, javítani, és újraindítani a kölcsönös(en örömteli) párbeszédet.

  • Szerezd meg most! – Azonnali kielégülés és komfortzóna

    A komfortzóna lényege, hogy kialakítunk egy személyes viselkedéskészletet, ami életünk különböző helyzeteiben megadja számunkra a biztonság és a kontroll szubjektív élményét. Mindez a magunkról és a világról alkotott egyéni mentális modelljeinken alapul. Ugyanabban a konfliktushelyzetben például valakinek az jelentheti a biztonságot, ha agresszivitásával megmutatja erejét, másnak épp az ellenkezője: ha együttműködésével csillapítja a másik haragját. A komfortzóna által nyújtott énhatékonyság-érzés segít fenntartani önbizalmunkat is.

  • Kötődés és evészavarok

    Az evés több mint szimpla táplálékbevitel, számos érzés kapcsolódik hozzá. A száj pedig az a szerv, amivel a csecsemő életében először anyjához kapcsolódik. Telítődik és megnyugszik – vagy a kiköpéssel elutasít. A szülői oldalról megjelenik a törődés, a gondozás igénye. A vágy, hogy amit adok, jó legyen neked. Ha elfogadod, voltaképpen engem fogadsz el. Ha nem kell, olyan, mintha engem utasítanál el… … Érdekes az evést nemcsak a család, hanem a magány terében szemügyre venni – annak is van kötődési jelentősége. Arra is gondolhatunk, hogy saját magam táplálása voltaképpen önnyugtatás.

ÉS MÉG: Királyi út - A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa Hírek • Bekukucskálunk a fekete dobozba - Interjú Csépe Valéria professzorral • Csoportosan elkövetett zsákutca-ellenes tevékenységA fogyatékossággal élő emberek világa – a mi világunk • Mondhatsz NEM-et!Hogy mindenki nyertes legyen… Mediáció a gyermekvédelmi gyakorlatban • Boldogságot kilóban?Visszailleszkedési kultúrsokk – 2. • Ép kertben ép lélek

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!