Jelenlegi hely

Édességfüggőség – mítosz vagy valóság?

Avagy a brokkolit vajon miért nem kívánom?
fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát

Ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, s felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. 

Rémképként derengtek fel bennem azok a pillanatok, amikor vacsora után, jóllakottan megkívántam még egy kis csokit, majd fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát. Ha Önöknek is vannak ilyen emlékeik, nem feltétlenül kell pszichológust keresniük (bár ma már vannak drogfüggőknél is alkalmazott elveken alapuló, csokoládéfüggőket leszoktató terápiák, sőt, gyógyszeres készítmények is). Az állatkísérletek eredményei ugyanis jól megfigyelhetővé teszik az alapfolyamatokat, ám nem képesek figyelembe venni a bonyolultabb befolyásoló tényezők, mint például az önkontroll vagy a kulturális háttér szerepét. Az előző példánál maradva: nem valószínű, hogy előveszem a csokit, ha éppen karácsony böjtje van, és hívő katolikus vagyok.

Ugyanezt a kérdést tette fel dr. Gene-Jack Wang, amikor kórosan kövér személyek vizsgálatába kezdett. Arra a következtetésre jutott, hogy esetükben a gátlásért felelős agyi területeken csökkent aktiváció tapasztalható, ez lehet felelős azért, hogy nem képesek megfékezni a túlzott cukorfogyasztást. Ezzel párhuzamosan rájuk jóval erősebben hatottak az ízletes falatokhoz köthető tárgyak vagy azok képe, illatuk és ízük,  melyek az étkezést a élvezetes élménnyé varázsolták. Az érintettek így képesek bármit alárendelni az édességevés élvezetének.
Ebből arra következtethetnénk, hogy mindannyian cukorfüggők vagyunk – csak van, aki meg tudja állni, míg mások a túlfogyasztás bűnébe esnek. Ez az elgondolás összhangban van az evolúciós pszichológia azon elképzelésével, miszerint a mai ember vonzódása a csokoládéhoz és a hamburgerhez abból ered, hogy a cukor és a zsír az evolúciós környezetben ritka és fontos táplálék lévén fogyasztásuk elengedhetetlen volt a túléléshez. Mivel ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. Szociálpszichológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy az étkezés kapcsolattartásunk fontos része, sőt, az ünneplés elengedhetetlen pontja. Az ételekhez így olyan pozitív élmények kapcsolódnak, mint a karácsonyi vacsora, a születésnapi ajándékok, vagy a sikeres szakmai megbeszélés. Ezek a pozitív érzések később szintén képesek előhívni az evés gondolatát. Milyen születésnap az, ahol nincs torta? Eszünk, ha szomorúak vagyunk, eszünk, ha boldogok – s ezen nem tudunk egyik napról a másikra változtatni.
 
Megijedni azonban nem kell – a patologikus cukorfüggés csupán a populáció kis százalékát érinti. Arról nem is beszélve, hogy a létezését ez idáig nem sikerült bebizonyítani olyan kísérletekben, ahol az állatok más ételek mellett folyamatosan hozzáférhettek a cukorhoz. Mint mindenben, itt is az egyensúly megtalálása a cél: ne próbáljuk megvonni magunktól ezt az élvezetet, de ne egy hatalmas csokis fánkkal gyógyítsuk fájó szívünket, ne ezzel jutalmazzuk magunkat, ha jót cselekedtünk. Használjuk az ételt arra, amire való: az éhség csillapítására.
 

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.
Mindennapi Pszichológia 2015. december–2016. január

A Mindennapi Pszichológia
2015. 06. december–januári számában
ezekről olvashat:

  • Mi a szabad akarat?
    Egy pszichológus szemszögéből

    Gyakran mondják az emberek, hogy annyira szeretném ezt vagy azt, de képtelen vagyok megtenni. „Ki akarok lépni a kapcsolatomból, de nem tudom megbántani a másikat”, „Le akarok fogyni, de képtelen vagyok rá”, „Nem akartam megütni, de eljárt a kezem”… Mi történik ilyenkor? A szabad akaratról való gondolkodás pszichológusszemmel egyet jelent az énről való gondolkodással. Hiszen ha képes vagyok azt mondani egy mondaton belül, hogy én akarom és én nem akarom, akkor ki kell derítenünk, hogy ki az az én, "kiket" rejt az én? Mi vagy ki akar bennem?

  • A belső hajtóerő

    A „tehetség” címkét megkapni nagy teher – ahogy az is, amikor valakit „okosnak” neveznek. Bár első pillantásra ezek megerősítőnek tűnhetnek, de azzal, hogy nem konkrét erősségre utalnak, általános elvárássá válhatnak. Így folyton „tehetségnek” és „okosnak” kell lennie annak, akit ezekbe a kategóriákba sorolt a környezete. Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy ilyen teherrel valaki új megoldásokat kockáztasson, hogy tévedni, tanulni és hibázni merjen. A címkéknél sokkal fontosabb, hogy az ember nap mint nap megélhesse a hatékonyság érzését.

  • Állandóan bekapcsolva

    Az információs társadalomban annak van előnye, aki gyorsabban és hatékonyabban tudja az új információkat feldolgozni. Aki állandóan „online”, az hamarabb értesül a friss hírekről, és ezáltal gyorsabban tud reagálni – azaz előnyösebb helyzetbe kerül. Az „online” életmóddal azonban gyakorlatilag nullára csökken az az idő (persze az alvást kivéve), amikor megengedjük idegrendszerünknek, hogy a beáramlott ingerek között rendet tegyen, tapasztalattá rendszerezze őket.. Folyamatos információ-áradatban úszunk – ez azonban szorongást keltő inger, melynek tartós fennállása meghalad(hat)ja pszichológiai alkalmazkodóképességünket, így hosszú távon pszichés megbetegedésekhez vezethet.

  • „Mindig lesz egy B tervem!”
    Munkanélküliség – reális vagy irreális lehetőség?

    A munkanélkülivé válás abszurd lélektani helyzet lehet abban az értelemben, hogy gyakran egy gyászfolyamatot indít el, amikor visszahúzódni, befelé fordulni kíván az ember. Ugyanakkor – ezzel párhuzamosan – az eredményes álláskereséshez nagy szükség van az aktivitásra. Ki kell alakítani egy új jövőre vonatkozó tervet, és önbizalmat, reményt éleszteni, hogy belátható időn belül lesz kielégítő munka – és távol kell tartani a pánikszerű szorongást, hogy a helyzet reménytelen. Mindez nem azt jelenti, hogy valamennyi állástalanná váló személy ugyanolyan módon éli át elbocsájtását és az új munka keresésének időszakát…

  • Ha az orvos megbetegszik…

    „A kórházi dolgozók egészségi állapota rosszabb, mint a lakosság átlagáé. Paradox módon az átlagnál gyakrabban szorulnak kórházi ellátásra, ami annak tudható be, hogy korai stádiumban nem kezeltetik a betegségeiket, addig halasztják a kezelést, míg végül olyan súlyos lesz a probléma, hogy kórházi ellátást igényel” – állapította meg egy nemzetközi felmérés… Nehezíti a saját magukkal való törődést és a betegszerep felvételét, hogy általában morális kötelességnek tekintik az egészséget: esküjében az orvos azt fogadta meg, hogy segít a betegeken – így ő nem dőlhet ki! …Azoknak az orvosoknak különösen nehéz átadni a kontrollt és felvállalni az öndiagnózist és ön-gyógyszerelést, akik azonos szakmában vannak/voltak, mint a betegségük (például onkológusnak saját daganatos megbetegedése esetén).

ÉS MÉG: A bőrszoknya – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMegtegyem? Ne tegyem meg? Az akaraterő tudománya • „Ahol untatnak, onnan menekülj!”Hová tűnik az akarat? • „Zene nélkül mit érek én?”A Te hangodat ismerem… Énekkel, zenével az inkubátor mellett • Elbeszélünk egymás mellett?Megáll az ész s megáll az idő?„Nagyon figyelj erre a napra, mert ez a nap az élet!”Jól enni – jól lenni. Tudatosság az evésben • Túlzott önfeltárás a FacebookonTerrortámadás a lélek ellenKongresszusok, konferenciák, események • Tallózó • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!

Ez is érdekelhet

Negatívan hat a munkavégzésre, ha valaki a felettese közelében ül – állítja a Rotterdam School of Management kutatócsoportja.

A túl sok zsíros étel károsítja azokat a gyomoridegeket, amelyek jeleznék az agynak a teltségérzetet – állítják a szakemberek.

Már egy kéthetes szünet is elég lehet ahhoz, hogy jelentős csökkenés következzen be az izomerő szintjében – ráadásul az elveszített erő visszanyerése meglehetősen hosszú ideig tart.

Lehet, hogy Ön is gazdagabb lett két színházjeggyel vagy egy Identity társasjátékkal?

Az akaraterő egyfelől abban segít, hogy valamit megtegyünk - másfelől viszont abban, hogy valamit ne tegyünk meg.

Amint az a Cornell University kutatásából kiderült, sokkal több pizzaszeletet vesznek magukhoz, ha imponálni akarnak