Jelenlegi hely

Édességfüggőség – mítosz vagy valóság?

Avagy a brokkolit vajon miért nem kívánom?
fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát

Ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, s felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. 

Rémképként derengtek fel bennem azok a pillanatok, amikor vacsora után, jóllakottan megkívántam még egy kis csokit, majd fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát. Ha Önöknek is vannak ilyen emlékeik, nem feltétlenül kell pszichológust keresniük (bár ma már vannak drogfüggőknél is alkalmazott elveken alapuló, csokoládéfüggőket leszoktató terápiák, sőt, gyógyszeres készítmények is). Az állatkísérletek eredményei ugyanis jól megfigyelhetővé teszik az alapfolyamatokat, ám nem képesek figyelembe venni a bonyolultabb befolyásoló tényezők, mint például az önkontroll vagy a kulturális háttér szerepét. Az előző példánál maradva: nem valószínű, hogy előveszem a csokit, ha éppen karácsony böjtje van, és hívő katolikus vagyok.

Ugyanezt a kérdést tette fel dr. Gene-Jack Wang, amikor kórosan kövér személyek vizsgálatába kezdett. Arra a következtetésre jutott, hogy esetükben a gátlásért felelős agyi területeken csökkent aktiváció tapasztalható, ez lehet felelős azért, hogy nem képesek megfékezni a túlzott cukorfogyasztást. Ezzel párhuzamosan rájuk jóval erősebben hatottak az ízletes falatokhoz köthető tárgyak vagy azok képe, illatuk és ízük,  melyek az étkezést a élvezetes élménnyé varázsolták. Az érintettek így képesek bármit alárendelni az édességevés élvezetének.
Ebből arra következtethetnénk, hogy mindannyian cukorfüggők vagyunk – csak van, aki meg tudja állni, míg mások a túlfogyasztás bűnébe esnek. Ez az elgondolás összhangban van az evolúciós pszichológia azon elképzelésével, miszerint a mai ember vonzódása a csokoládéhoz és a hamburgerhez abból ered, hogy a cukor és a zsír az evolúciós környezetben ritka és fontos táplálék lévén fogyasztásuk elengedhetetlen volt a túléléshez. Mivel ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. Szociálpszichológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy az étkezés kapcsolattartásunk fontos része, sőt, az ünneplés elengedhetetlen pontja. Az ételekhez így olyan pozitív élmények kapcsolódnak, mint a karácsonyi vacsora, a születésnapi ajándékok, vagy a sikeres szakmai megbeszélés. Ezek a pozitív érzések később szintén képesek előhívni az evés gondolatát. Milyen születésnap az, ahol nincs torta? Eszünk, ha szomorúak vagyunk, eszünk, ha boldogok – s ezen nem tudunk egyik napról a másikra változtatni.
 
Megijedni azonban nem kell – a patologikus cukorfüggés csupán a populáció kis százalékát érinti. Arról nem is beszélve, hogy a létezését ez idáig nem sikerült bebizonyítani olyan kísérletekben, ahol az állatok más ételek mellett folyamatosan hozzáférhettek a cukorhoz. Mint mindenben, itt is az egyensúly megtalálása a cél: ne próbáljuk megvonni magunktól ezt az élvezetet, de ne egy hatalmas csokis fánkkal gyógyítsuk fájó szívünket, ne ezzel jutalmazzuk magunkat, ha jót cselekedtünk. Használjuk az ételt arra, amire való: az éhség csillapítására.
 

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.
Mindennapi Pszichológia 2016. április-május

A Mindennapi Pszichológia
2016. 02. április–májusi számában
ezekről olvashat:

  • Szenvedély: rajongás vagy függőség?

    Mi jut eszedbe a szenvedélyről: pozitív vagy negatív érzelem? Sok tudományterülethez hasonlóan a szenvedélykutatás úttörői is a korabeli filozófusok voltak – munkásságuk eredményeként két egymással ellentétes nézőpont fogalmazódott meg. Az első álláspont szerint a szenvedély a kontroll elvesztését jelenti, a másik azonban sokkal pozitívabb képet fest a szenvedélyről… Bár a szenvedély mindig ismert és fontos jelenség volt, lélektani elemzésével meglehetősen kevés kutatás foglalkozott – megértésével, leírásával, jelentőségével kapcsolatban a filozófusokhoz képest igen elenyésző pszichológiai koncepció látott napvilágot.

  • Szex a baby-projekt idején

    Most induló sorozatunkban a gyermekvállalás és a szexualitás összefüggéseit tekintjük át. Első cikkünk felvázolja, milyen hatással van egy pár szexuális életére, ha elhatározzák, hogy gyermeket vállalnak. Milyen pozitív és/vagy negatív érzésekkel, eseményekkel számolhatnak a baby-projekten „munkálkodó”reménybeli szülők… Természetesen törekedni kell arra, hogy a gyermekvárás időszaka az élet örömteli időszaka legyen – a szorongás, a hangulati problémák azonban sokszor negatívan hatnak a szexuális életre.

  • Szerződéses boldogság

    Nagyon valószínű, hogy a CSOK felvevői is a vállalkozói eufória állapotában írják alá a szerződést, noha jóval többről van szó, mint üzletről, hiszen a családalapítás, a sikeres, boldog házasság és a születendő gyermekek sorsa a tét. Ennek ellenére az irreális optimizmus működése itt is ugyanolyan. Néhány évvel ezelőtt egy agykutató csoport arra keresett választ, hogyan lehet fenntartani az irreális mértékben optimista nézetet, amikor az ember annyi negatív információval találkozik, amelynek csökkentenie kellene a túlzott derűlátást.

  • Versengő férfiak, együttműködő nők

    Öt egyetemista ül egy kis szemináriumi teremben a Pécsi Tudományegyetemen. Önként jelentkeztek egy kísérletre, érdeklődésük hozta ide őket – és annak reménye, hogy némi pénzt kereshetnek egy pszichológiai vizsgálatban. Nem ismerik egymást, a kísérlet vezetői pedig szigorúan a lelkükre kötötték, hogy nem beszélhetnek egymással a kísérlet ideje alatt. Annyit tudnak csak, hogy döntéseket kell majd hozniuk, és attól függően, mennyire döntenek jól, különböző összegekhez juthatnak, amelyet a játék végén, a helyszínen ki is fizetnek számukra.

  • Kétszer halunk meg? Gyász a közösségi médiában

    A közvélemény-kutatások szerint egyre több embert foglalkoztat, vajon halála után mi történik digitális identitásával, feltöltött képeivel, megkezdett blogjával vagy a Facebook-profiljával. Bizonyára vannak, akiknek nevetségesnek tűnik ez a probléma, de sokkal többen vannak, akik kényelmetlenül éreznék magukat, ha digitális nyomaik csak úgy „hátramaradnának”. A különböző közösségi platformok eltérő ütemben válaszolnak erre a kihívásra…

ÉS MÉG: Doktorhouse-ok a guglin – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaBizonytalanságaink ÉndoktorDoktor Google és a cyberchondriaBöngésszünk-e a neten orvosi információkat?Új orvosunk?Jusson hiteles információkhoz!A felnőtt, ha egykeBarátok??Mitől (és miért) függünk? Ha nem jön válasz… • Kongresszusok, konferenciák, események • Tallózó • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!

Ez is érdekelhet

“Reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár, vacsorázz, mint egy koldus” – tartja a régi mondás, és valóban: sokáig hitték a szakemberek, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése.

Akár kétszer is többet eszünk, ha rendetlenség van körülöttünk a konyhában, mivel ilyenkor stressz hatása alatt állunk – derül ki a Cornell Food and Brand Lab friss kutatásából, melynek eredményeit az Environment and Behaviour című szaklapban publikálták.

A passzív, áldozati léttel szemben aktív, irányító szerepet is választhatunk, hiszen képesek vagyunk arra, hogy saját életünk nagyszínpadának főszereplői, s ne csupán annak kellékesei legyünk!

Csak a megkérdezettek 45 százaléka döntött az alma mellett, ha az „egészséges” szó is szerepelt a csomagoláson.

Minél több emberrel van valaki szívélyes, baráti, jó ismerősi viszonyban, annál jobb az önértékelése, és annál kisebb a valószínűsége, hogy szomorú legyen, magányosnak érezze magát, alvási problémák gyötörjék vagy evészavara alakuljon ki. Nem csoda, hogy szenvedünk, ha másoktól elszigetelten, kapcsolatok nélkül kell élnünk.

A magányosan élő, elszigetelt emberek egészségi állapota minden helyzetben rosszabb volt – dacára annak, hogy sokan közülük káros szenvedélyektől mentesen éltek.