Édességfüggőség – mítosz vagy valóság?

Avagy a brokkolit vajon miért nem kívánom?
fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát

Ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, s felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. 

Szerző: 
Dombovits Renáta

Rémképként derengtek fel bennem azok a pillanatok, amikor vacsora után, jóllakottan megkívántam még egy kis csokit, majd fogadalmam ellenére nemcsak egy sort ettem meg, befaltam az egész táblát. Ha Önöknek is vannak ilyen emlékeik, nem feltétlenül kell pszichológust keresniük (bár ma már vannak drogfüggőknél is alkalmazott elveken alapuló, csokoládéfüggőket leszoktató terápiák, sőt, gyógyszeres készítmények is). Az állatkísérletek eredményei ugyanis jól megfigyelhetővé teszik az alapfolyamatokat, ám nem képesek figyelembe venni a bonyolultabb befolyásoló tényezők, mint például az önkontroll vagy a kulturális háttér szerepét. Az előző példánál maradva: nem valószínű, hogy előveszem a csokit, ha éppen karácsony böjtje van, és hívő katolikus vagyok.

Ugyanezt a kérdést tette fel dr. Gene-Jack Wang, amikor kórosan kövér személyek vizsgálatába kezdett. Arra a következtetésre jutott, hogy esetükben a gátlásért felelős agyi területeken csökkent aktiváció tapasztalható, ez lehet felelős azért, hogy nem képesek megfékezni a túlzott cukorfogyasztást. Ezzel párhuzamosan rájuk jóval erősebben hatottak az ízletes falatokhoz köthető tárgyak vagy azok képe, illatuk és ízük,  melyek az étkezést a élvezetes élménnyé varázsolták. Az érintettek így képesek bármit alárendelni az édességevés élvezetének.
Ebből arra következtethetnénk, hogy mindannyian cukorfüggők vagyunk – csak van, aki meg tudja állni, míg mások a túlfogyasztás bűnébe esnek. Ez az elgondolás összhangban van az evolúciós pszichológia azon elképzelésével, miszerint a mai ember vonzódása a csokoládéhoz és a hamburgerhez abból ered, hogy a cukor és a zsír az evolúciós környezetben ritka és fontos táplálék lévén fogyasztásuk elengedhetetlen volt a túléléshez. Mivel ezek az ételek a jóléti társadalmakban könnyen hozzáférhetővé váltak, felelőssé tehetők a tömeges elhízásért. Arról nem is beszélve, hogy a környezetünk telis-tele van ételekhez köthető logókkal, képekkel és illatokkal, melyek triggerként aktiválják a dopaminközpontokat, mindaddig, míg az agyunk fel nem szólít bennünket, hogy vegyük meg és fogyasszuk el őket. Olyan ez, mintha egy volt alkoholistának a kocsmában kellene élnie. Szociálpszichológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy az étkezés kapcsolattartásunk fontos része, sőt, az ünneplés elengedhetetlen pontja. Az ételekhez így olyan pozitív élmények kapcsolódnak, mint a karácsonyi vacsora, a születésnapi ajándékok, vagy a sikeres szakmai megbeszélés. Ezek a pozitív érzések később szintén képesek előhívni az evés gondolatát. Milyen születésnap az, ahol nincs torta? Eszünk, ha szomorúak vagyunk, eszünk, ha boldogok – s ezen nem tudunk egyik napról a másikra változtatni.
 
Megijedni azonban nem kell – a patologikus cukorfüggés csupán a populáció kis százalékát érinti. Arról nem is beszélve, hogy a létezését ez idáig nem sikerült bebizonyítani olyan kísérletekben, ahol az állatok más ételek mellett folyamatosan hozzáférhettek a cukorhoz. Mint mindenben, itt is az egyensúly megtalálása a cél: ne próbáljuk megvonni magunktól ezt az élvezetet, de ne egy hatalmas csokis fánkkal gyógyítsuk fájó szívünket, ne ezzel jutalmazzuk magunkat, ha jót cselekedtünk. Használjuk az ételt arra, amire való: az éhség csillapítására.
 

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.
Mindennapi Pszichológia 2015. június–július

A Mindennapi Pszichológia
2015. 03. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

  • Tudatos-e a tudatos gondolkodás? A gondolkodási stílusok

    Mikor valakit megkérdezünk, mit gondol egy adott kérdéssel kapcsolatban, általában el is tudja mondani nekünk. Ha megkérdezzük, miért gondolja így, azt is meg tudja indokolni. Ha viszont feltesszük azt a kérdést, hogyan gondolod ezt? – a legtöbben talán nem is értenék, mire gondolunk. Az emberi gondolkodás feltárását célzó kutatók erre a kérdésre összpontosítanak: hogyan gondolkodnak az emberek? Milyen folyamatok határozzák meg, mi jár a fejünkben? Vajon tényleg tudatos-e a gondolkodásunk, vagy nem tudatos folyamatok irányítják döntéseinket?

  • Szerek, módszerek

    „Az emóciók színesebbé teszik az életet – de meg is nehezítik. Pusztán a racionalitással is lehet boldogulni, viszont aki csak racionális, a gyógyításban csupán részsikereket tud felmutatni. Ha jobb eredményt akarok elérni, akkor emocionálisnak, empatikusnak is kell lennem. A kizárólag racionális orvos lényegében magasan képzett egészségügyi technikus” –  mondja dr. Frecska Ede pszichiáter, aki szerint a pszichológia számára különösen izgalmas kutatási terület az olyan módszerek és szerek vizsgálata, amelyek képesek kikapcsolni agyunk megküzdő apparátusát, az egónkat – a módosult tudatállapot ugyanis segít, hogy berögzült kognitív sémáink feltöredezzenek.

  • Érzéseink tükre: az otthonunk

    Érzelmeink alakulásának és alakításának egyik legfontosabb eszköze az otthonunk – sokszor bele sem gondolunk, de érzéseink, ezeken keresztül pedig egész életünk tükrévé válik… Gondoljuk át: hol vannak azok a helyek, ahol önmagunkra találhatunk, ahol jól érezzük magunkat? És hol vannak a feszültség élményét hordozók? Lehet, hogy ezek az érzelmi tapasztalatok térben és időben elkülönülnek egymástól – de az is lehet, hogy ugyanahhoz a helyhez kapcsolódnak.

  • Láthatatlan zene

    Stevie Wonder, Andrea Bocelli, Érdi Tamás – bizonyára ismerősen csengő nevek. Mi a közös bennük? Az, hogy mindannyian kiváló muzsikusok... és vakok. Vajon a vakság ellenére lettek nagyszerű művészek, vagy zsenialitásuk éppen ennek számlájára írható? Egyáltalán: „mindössze” ennyiben hasonlítanak egymásra, vagy van még valami, ami összeköti őket?

  • Mikor válunk becsaphatóvá?

    Nemrégiben a médiában több helyen is hírt adtak az úgynevezett unokázós csalásról. Az egyik áldozat egy 77 éves néni – őt például úgy hívta föl valaki telefonon, hogy a lányának adta ki magát, azt állítva, hogy életveszélyben van, és ha a néni nem adja át azonnal minden megtakarított pénzét a lány állítólagos barátnőjének, aki mindjárt ott lesz a környéken, őt megölik. A hölgy mindent elhitt, és 1 600 000 forintot adott át egy ismeretlennek.

ÉS MÉG: A bulli perspektíva - A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa - Hírek • Egzisztenciális elszigeteltség • A (jó vagy rossz) előérzetA szerelem csapdájábanSzex, szerelem, vágyakDigitális jegygyűrű?Fél – félt – féltékeny„Nőies” és „férfias” orvoslás?Zene és gyógyításA hipszterszakáll kvantummodellje • Hírek • Kongresszusok, konferenciák, események • Tallózó • Lexikon

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!