Jelenlegi hely

Műkedvelő színház – közösségkedvelő élet

Örülnek, ha vastapsba fordul a tetszésnyilvánítás, de nem ezért csinálják.

Hogy mit is keresnek a színjátszók, erre a kérdésre a második leggyakoribb válasz az volt, hogy önmagukat. Hiszen a színjátszásnak talán legnagyobb trükkje, hogy miközben elváltoztatod a hangod, és próbálsz más lenni, megismerheted magad: milyen vagy. Kipróbálhatod a határaidat: mire vagy képes. Ráadásul ez nem egyéni feladat. Önmaga megtalálása legalább annyira a csoport szemével történik.

Szerző: 
Cikkek: 

November utolsó hétvégéjét Adácson töltöttem, a Magyar Művelődési Intézet közreműködésével szervezett 15. Országos Falusi Színjátszó Találkozón. Aligha volt az egész idei évemben ennél tartalmasabb, magával ragadóbb két napom, mint amit ebben a hevesi kis faluban éltem meg. Pedig legalább annyi gyenge előadást láttam, mint jót, s a színészi, énekesi képességek sem verdesték mindig az eget. Lehet, hogy bennem van a hiba, de ez egy cseppet sem zavart. Éppúgy sírtam, nevettem, meghatódtam, izgultam, mintha a jellemábrázolás magasiskoláját mutatták volna be, pedig leginkább azt láttuk, hogy a szereplő színjátszót alakít, aki hol mérges, hol jókedvű, a kettő között pedig olykor dalra fakad. De hát nem is a művészi színvonalat vizsgálni mentem Adácsra – arra ott volt az országos zsűri, tele kiváló szakemberekkel. Én másra voltam kíváncsi.

 
Reggeltől estig az előadásokat néztem, a szünetekben pedig a színjátszókat és vezetőiket faggattam. Arra az egyszerű kérdésre kerestem a választ: miért csinálják? Mi vonzza, mi hajtja őket, hogy munka vagy tanulás mellett, időt, fáradságot nem kímélve heteken, hónapokon át próbálnak egy színdarabot, táncolni, énekelni tanulnak, díszletet fabrikálnak, jelmezt varrnak, befestik az arcukat, aztán izgulva színpadra lépnek otthon és a szomszéd falvakban, hogy a végén hálásan és megkönnyebbülve meghajolhassanak, fogadva a közönség tapsait.
Ezért csinálnák? A tapsért, az elismerésért, amire – különben – minden ember vágyik? Nem hiszem. Jólesik nekik, örülnek, ha vastapsba fordul a tetszésnyilvánítás, de nem ezért csinálják.

 
 
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 6. számában ovasható

 

Kepgaleria: 

A Mindennapi Pszichológia
2018 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • A „menetiránynak megfelelően” élj!

    Sokan panaszkodnak arra, hogy az élet gyorsvonati sebességgel szalad el mellettük, ők pedig pusztán szemlélői, de nem résztvevői az eseményeknek. Mikor is élünk? A fogantatástól a halál pillanatáig tartó időszak tulajdonképpen csak az a pici vízszintes vonal a két évszám közt, egy sírkövön. Mi fér ebbe bele? Mit tekintünk Életnek?

  • Légy főszereplője saját életednek!

    „Amikor megszületünk, hercegnek vagy királykisasszonynak születünk, csak az élet csókjaitól válhatunk békává.” Miért vagyunk statiszták a saját életünkben? Hogy történhetett ez? Eric Berne szavai szerint világra jöttünkkor főhősnek érkeztünk saját színpadunkra. Akkor még a permanens jelen állapota uralkodott. Ha épp jókedvünk volt, belemosolyogtunk a világba, ha pedig ráeszméltünk, hogy „nem kerek a világ”, bátran üvölthettünk, kifejezve autentikus érzéseinket.

  • Kíváncsi csecsemők – Már egyévesen megértik, miről beszélnek mások

    A beszédtanulás, mint csak az emberre jellemző képesség roppant időigényes és nehéz feladat. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első nyelv elsajátítása legkevesebb 5-7 évet vesz igénybe, holott az idegrendszeri érés ebben a periódusban legfogékonyabb. Ennek egyik oka, hogy a beszéd megértése és a beszéd produkciója sokkal összetettebb kognitív folyamat, mint azt korábban a kutatók feltételezték.

  • Energiaháború: létezik-e a csí?

    Régóta dúl a háború két csoport között. A szembenálló felek több kérdésben is másképp gondolkoznak. Az ellentétek leginkább az „energia”, életerő, csí, prána… létezésének kérdése körül bontakoznak ki… A két fél közt persze ritka a nyílt agresszió, inkább saját köreikben: rendelőikben, konferenciáikon, fesztiváljaikon támadják a másik felet, néha tévényilatkozatokkal, honlapokkal, röplapokkal igyekeznek a maguk oldalára állítani a közvéleményt.

  • Reménytelenül

    Az öngyilkosság tabutéma, még a róla való gondolkodás is bénító lehet. Kiválthat elutasítást, haragot, szégyent, szomorúságot vagy dühöt, vagy egyszerűen csak nem akarunk foglalkozni vele. Ugyanakkor megkerülhetetlen, mert Magyarország kifejezetten rossz helyen szerepel az öngyilkossági statisztikákban, de azért is, mert minden befejezett öngyilkosság legalább hat ember – közeli barát, családtag, kolléga, osztálytárs – életét érinti közvetlenül.

ÉS MÉG: Éleslátás – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • „Ne hagyd, hogy elmenjen melletted az élet”„Másodiknak lenni lehet jó életstratégia” – Beszélgetés dr. Lénárt Ágotával • Az „elvesztett apaság” – férfiak és a művi abortuszMinden nőnek kell egy jó barátnő!Bullying az iskolai közösségekbenSzívügyeink – Hitek és tévhitek az anyagcsere zavarainak és a szív- és érrendszer betegségeinek összefüggéseiről • Csillagászat a sejtjeinkben – avagy bioritmus és testi-lelki egészség • Emlékezz a tanulásért – és ne fordítva! Egy új oktatási módszer alapjai • Amit csak a Küklopsz látDemencia, életvég, döntések • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma  a Kincsek a város alatt c. kiállításához kapcsolódóan irodalmi pályázatot hirdet.

Fokozatosan javul a tartás, nő az önbizalom, ébred a nőiesség. Elkezdenek jönni a visszajelzések, egyre többen veszik észre a változást, a kecsesebb, kifinomult mozdulatokat...

A szexizmus a megkülönböztető bánásmód számtalan formáját eredményezi, szélsőséges esetben legitimizálja a nők elleni erőszakot

Nézzük meg, mi teszi a még érdeklődő gyermeket zenét szerető és értő felnőtté!