Jelenlegi hely

A kalitkatestű vándor - Pszichokritika

Megjegyzések René Magritte A terapeuta című festményének hátoldalára
A terapeuta leple alatt a többé-kevésbé mindannyiunk lelkében ott élő ambivalenciával szembesülhetünk.

A terapeuta-kalitkából az egyik galamb a nagyvilágba vágyik. A terapeuta, maga is csavargó, jól ismeri ezt az érzést, kalitka-testén nyitva az ajtó: „Szállj, ahova szeretnél!” A másik galamb azonban a kalitka belsejében gubbaszt. Félti szerelmesét, szíve szerint maga mellett tartaná. Ő is sejti, mi pedig La Fontaine meséjéből már tudjuk, hogy a szabadság mennyi veszélyt, csapdát rejt. A terapeuta leple alatt a többé-kevésbé mindannyiunk lelkében ott élő ambivalenciával szembesülhetünk.

Cikkek: 

A kalitkatestű  vándor – terapeuta. Lehet, hogy egy kuruzsló, aki körbejárja a falvakat, fellebbenti a leplet kalitkájáról, aztán továbbáll? Lehet, hogy fényképész, aki kegyetlen pillanatfelvételek révén szembesíti alanyait azzal, hogy ők is kalitkában élnek? Netán pszichoterapeuta, aki a kényelmes rendelő és az analitikus dívány helyett a csavargást választotta? Vagy mindez együtt? Azt gondolom, mindenkinek az, aminek ő gondolja. Amíg nem szemlélik, a festmény csupán vászon, rajta egy festékréteggel. Csak a néző rávetített gondolatai és érzései – projekciói – révén válik műalkotássá, még ha a festő tiltakozna is a néző értelmezése ellen. Kérem az Olvasót, hogy gondolkodjon el rajta, Ön szerint ki ez a kalitkás alak? Amit a következőkben írok, az az én elképzelésem – lehet, hogy Önnek egészen más jut róla eszébe. Úgy gondolom, hogy ez teljesen természetes, mert maga a kép és a hozzá társított cím sem egyértelmű. Mindenki azt vetíti rá, ami őt foglalkoztatja...
Nekem, bevallom, a díványának búcsút mondó, csavargó pszichoterapeuta jut róla eszembe. (Ugyan mi másra asszociálna a pszichológus?)...
A kép legerősebb dramaturgiai eleme, hogy a terapeuta kalitkájában két galamb ül, az egyik az ajtóban, a másik a kalitka belsejében. A festményen szereplő dolgoknak igenis van szimbolikus értelmük is. A néző asszociációi közül a műalkotás befogadása szempontjából nagyon fontos, hogy a látott dolgok számára milyen jelképeket testesítenek meg (még akkor is, ha a festő amellett kardoskodik, hogy a vásznain látott tárgyak csakis önmagukat jelentik). A madár a lélek kifejezője: már az ókori Egyiptomban is a ba – madártestű, emberfejű lény – jelképezte a halott testéből elszálló lelket. Pár éve egy finnországi temetőben meglepve láttam, hogy nagyon sok sírkövet vörösbegy-szoborral díszítettek. Ott élő barátom elmondta, hogy a vörösbegy a halott lelkének szimbóluma. A Jelképtár című szimbólum-lexikon szerint maga a galamb is a lélek jelképe. Egy galamb tojásából lett a világmindenség. Aphroditének, a szerelem istennőjének is szent madara a galamb – így a szexualitáshoz, a bujasághoz is köze van. Milyen szép is, mikor a szerelmesek „mint két galamb” élnek együtt… Ám a terapeuta-kalitkából az egyik galamb a nagyvilágba vágyik . A terapeuta, maga is csavargó, jól ismeri ezt az érzést, kalitka-testén nyitva az ajtó: „Szállj, ahova szeretnél!” A másik galamb azonban a kalitka belsejében gubbaszt. Félti szerelmesét, szíve szerint maga mellett tartaná. Ő is sejti, mi pedig La Fontaine meséjéből már tudjuk, hogy a szabadság mennyi veszélyt, csapdát rejt. A terapeuta leple alatt a többé-kevésbé mindannyiunk lelkében ott élő ambivalenciával szembesülhetünk. Mindenkinek vannak egymásnak ellentmondó vágyai, s ezek közül a legnagyobb kínt sokszor a „Menjek vagy maradjak?” dilemma okozza. Vagy megszoksz, vagy megszöksz! A vándorló terapeuta beállított hozzánk, és lelki pillanatfelvételt készített rólunk…  
(José Pierre művészettörténész szerint a festményt La Fontaine A két galamb című meséje ihlette - lásd a csatolmányban)

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 6. számában olvasható
 

CsatolmányMéret
Microsoft Office dokumentum ikonja Jean_de_La_Fontaine_a_ket_galamb.doc30.5 KB

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma  a Kincsek a város alatt c. kiállításához kapcsolódóan irodalmi pályázatot hirdet.

Fokozatosan javul a tartás, nő az önbizalom, ébred a nőiesség. Elkezdenek jönni a visszajelzések, egyre többen veszik észre a változást, a kecsesebb, kifinomult mozdulatokat...

A szexizmus a megkülönböztető bánásmód számtalan formáját eredményezi, szélsőséges esetben legitimizálja a nők elleni erőszakot

Nézzük meg, mi teszi a még érdeklődő gyermeket zenét szerető és értő felnőtté!