Jelenlegi hely

Pillangó férfiak

Az örök bolyongók...
"Legtöbben oly buzgón hajszolják az élvezetet, hogy elrohannak mellette."

A korai érzelmi sérülések nyomán kialakuló nárcisztikus védelem páncélja gyakorta egy kisebbrendűségi érzésekkel és szeparációs szorongással teli kisgyereket takar. Ugyanakkor ez a kettősség hozza létre azt a jelenséget, amire a nők oly fogékonyak: ez a „kisfiús” érzelmi sejtetés sokuknál valamilyen „megmentési” fantáziához vezet, amely a jövőt olyan színben tünteti fel, ahol a nő érzelmeivel, valódi, mély szeretetével „megválthatja” a férfit, és boldogan élnek, míg meg nem halnak…

Szerző: 

Mindannyian ismerünk olyan magányos farkasokat, akik életük végéig csak időleges kapcsolatokra vállalkoznak. Ők azok, akiket „nem lehet megfogni”, akik minden komolyabb érzelmi szituációból kiugranak, akik azt élik át, hogy soha nem sikerült megtalálniuk a méltó párt, s egy szintjükön aluli kapcsolatban, egy unalmas életformában pedig képtelenek tengődni. Az izgalmas élet egyúttal laza baráti kapcsolatok sokaságát is jelenti, mindenhol vannak haverok, akik körülveszik, akik igazolják ennek az életformának a létét – és létjogosultságát. Számukra a nyugalom és az unalom párban járó fogalmak, amiktől egy ilyen karakterű ember szinte irtózik, azért, mert ha az állandó élménydömping nem fedné el a valóságot, kénytelen lenne találkozni önmagával. Az ilyen férfi valójában nem is párkapcsolatokat alakít, inkább „megéget másokat, aztán továbbáll”. Az ilyen „működés” nagyon sok fájdalmat okoz partnerének, aki általában nem érti, mi miért történik. Mégis sokan bennragadnak egy ilyen helyzetben, mintha abban bíznának, hogy majd minden megváltozik...

Ahhoz, hogy valaki kölcsönös szeretetre, bizalomra és a másik tiszteletben tartására épülő érzelmi viszonyt tudjon létesíteni, rendelkeznie kell a kötődés képességével. A kötődési problémákkal küzdő emberek munkahelyükön látszólag feszültségmentesek, könnyen kapcsolódnak másokhoz, szociábilisak a kollégákkal – de magánéletükben nem feltétlenül ilyenek. Előfordulhat, hogy az illetőnek látszólag van ugyan partnerkapcsolata, de a „paraván mögé nézve” kiderül, hogy abban nincsenek valódi érzelmek, a másik „fontossága” epizódszerű. Jellemző rájuk a gyors váltású, rövid, csupán pár hetes párkapcsolatok sorozata, melyekben jól látszik a nárcisztikus működés alaptétele: a bizalmatlanság és a szeretetre való képtelenség, annak ellenére, hogy a felszínen a „Nagyon vágyom egy kapcsolatra” fogalmazódik meg. Egy párkapcsolat azonban elköteleződést kíván, kölcsönösséget és olyan kitartást, amelyben komoly szerepe van a bizalomnak és a kompromisszumoknak is. Jól tudjuk, hogy e képességek a korai érzelmi élményektől függenek.
 

 

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 6. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker

Nem filmismertető és nem is kritika vár az olvasóra, hanem a barátság extrákkal rövid hazai körképe.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...