Jelenlegi hely

(Túl)élőművészek

egyedül nem megy, kell, aki példát mutat, aki tanácsokkal lát el, aki biztat az első remegő léptek megtételére

Trauma hatására az ember nemcsak önmagát, hanem az őt körülvevő világot is újraértékeli: megtanulhat nemet mondani és saját magát tartani szem előtt, megtanulhatja, hogy csak a pozitív kapcsolatokat érdemes fenntartania – és megtanulhat végre megnyílni nekik, tőlük segítséget kérni és elfogadni. A túlélők saját maguk számára is meglepő módon a halandóság élményének hatására új viselkedéseket próbálnak ki – olyanokat, amelyeken talán régóta gondolkodtak, de soha nem merték megpróbálni.

Amikor először léptem be egy Százszorszép hastáncórára, felmerült bennem a kérdés, hogy ez egész biztosan valóság-e? Egy napfényben úszó tükrös teremben nagyjából negyven fiatal és kevésbé fiatal hölgy pörgött-csörgött színes szoknyákban és kendőkben. Hiába világváros Budapest, hiába láttam már sok kultúra tücskét és bogarát, ez a látvány megdöbbentett. Középkorú asszonynak ugyanis nem illik a hasát kilógatni. Vagy legalábbis nem szokás. Továbbá nem szokás húszas éveikben járó fiatal lányoknak nagymamákkal időt tölteni, nem szokás ilyen intim és bensőséges témákat ismeretlenekkel megosztani és nem szokás ilyen hangosan nagyokat nevetni. Aztán ahogy egyre több órán vettem részt, a kérdés lassan átformálódott bennem: Miért nem szokás? Úgyhogy most leírom, amit láttam – hátha lehet tőlük tanulni valamit arról, hogyan kell (túl)élni…

 
Rákdiagnózist kapni trauma. S mint tudjuk, a trauma abban különbözik a sérüléstől, hogy nemcsak egy-két területen ér a váratlan csapás maga az esemény nem egyeztethető össze a világképünkkel. Az tehát, hogy megtörténhetett, eltörli az addig a világba vetett összes hitünket. Trauma hatására a teljes rendszer, amiben addig működtünk, szétesik – érthető tehát, hogy az ember maga is darabjaira esik szét. Az ún. poszttraumás stressz zavar (PTSD) valójában nem más, mint a teljesen abnormális ingerre adott lehető leglogikusabb reakció – hisz a túlélésért folytatott bármilyen harc értelmes. A baj akkor kezdődik, amikor a trauma véget ér, de a „harc”, a választott megküzdési stratégiák továbbra is fennmaradnak – ezek a technikák ugyanis a hétköznapi világban már nem a túlélést segítik, hanem az ellen dolgoznak. A zavar már jelentős szenvedést okoz, sőt a munkahelyi és társas működést is károsítja.
Ekkor az ember igénybe vehet rehabilitációt – csakhogy a rehabilitáció (a definíció szerint) egy olyan program, amely testi, lelki vagy társas-társadalmi sérülést követően segít a sérült jogok, képességek, vagy bármely elvesztett kvalitás visszaállításában. Tehát a résztvevő legjobb esetben a trauma előtti életét kaphatja vissza. Létezik azonban egy másik lehetőség is – olyan, amilyet például a Százszorszép Hastánc Klub nyújthat.
A trauma lényegéhez tartozik, hogy intruzív – vagyis „behatoló” , és természeténél fogva a „személyiség magját” rendíti meg. Olyan felfordulást okoz, mint egy földrengés: ablakokat tör, falakat dönt. A kérdés az, hogy utána milyen házat akarunk magunknak építeni? Pontosan olyat, mint a régi – vagy ha már úgyis építkezni kell, megpróbálkozunk valami mással? A kutatók csak a kilencvenes évek közepe felé kezdték felderíteni, hogy a traumatikus élményeknek milyen pozitív hatásai lehetnek – és megdöbbenéssel ismerték fel, hogy a trauma-túlélők nagy része a legkülönbözőbb pozitív változásokról számolt be. Égési áldozatok úgy vélekedtek, a baleset csak azért történt velük, hogy jobb emberekké válhassanak. Egy elsüllyedt hajó túlélőinek 83 százaléka nyilatkozott úgy, hogy rengeteg tapasztalatot adott neki az életről ez az élmény, többek között arról is, milyen erős tud lenni.
 
 
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 5. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az angolul co-livingnek vagy co-housingnak nevezett megoldás lényege, hogy egy lakóközösség tagjai egy lakásban – vag

Próbálunk elaludni, és hirtelen nem tudunk másra gondolni, mint a legnagyobb baklövéseinkre.

Fedezzük fel az erősségeinket, ha még nem vagyunk ezek tudatában – az életünk derekán sem késő, soha nem késő.

A stresszes állapotot kísérő leggyakoribb tünet – a pszichés feszültséggel párhuzamban – a has feszülése. A stressz persze tartós, ilyenkor a puffadás-tünet is krónikussá...

Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és...

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!