Jelenlegi hely

Mesebirodalmak, privát zónák

minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat

Bár kecsegtető a gondolat, hogy tizenévesen a gyerekek majd önállóbbak lesznek, végre egy kis nyugtot hagynak a szülőknek, az igazság az, hogy a kamaszok még az otthon tereit illetően is új kihívások elé állítják őket. A kamaszszobában nagy valószínűséggel rendetlenség uralkodik, és a rendrakás is olyan üggyé válik, ami ellen lehet lázadni és háborogni. „Jobb, ha a szülők elfogadják, hogy a szoba állapota nem csupán a serdülő lelkének és életének a tükre, hanem velejárója is.

Szerző: 

A gyerekszoba kötelez: mivel a gyerekek számára ez lesz az első számú tárgyi környezet, a szülőknek érdemes folyamatosan odafigyelniük, hogyan alakíthatják mindig szebbé és jobbá a cseperedő új nemzedék változó igényeinek megfelelően.Szerencsére régen idejétmúlt a „lánynak rózsaszín, fiúnak kék gyerekszoba” klisé, és ahogy egyre több bútorból és kiegészítőből választhatunk, minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat. Persze rögtön hozzá is tesszük: felesleges saját ízlésünket és vágyainkat kiélni, és a magunk képére, vagy arra a képre alakítani a gyerekszobát, ahogyan mi szeretnénk látni őt: hercegnőnek, kis tudósnak, felfedezőnek… Nem mindegy, hogyan jelöljük ki a gyerekek helyét a lakásban, és persze az sem, hogy ők nyugodtnak, biztonságosnak, átláthatónak élik-e meg az otthonukat.

„A gyerekek illetve kamaszok, majd a fiatal felnőttek térhasználati szokásaiban nagy eltérések mutatkoznak, és ha pszichológiai szempontból gondolkozunk a gyerekszoba kialakításáról, ezeket hasznos megismerni” – mondja dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense. „Az egyik kulcsfogalom a közelség-távolság szabályozása. Legjobb, ha ezt a gyerek és a szülő egyaránt befolyásolhatja. Érdemes erre már akkor gondolnunk, amikor meghatározzuk, melyik legyen a gyerekszoba – vagy hagyjuk meg a lehetőséget a későbbi szeparálásra. A kisgyerekek még kevésbé tudják, hogyan tartsák – vagy ne tartsák – a távolságot, a felnőttek közelségére vágynak, és otthonuk egyetlen differenciálatlan térként jelenik meg előttük: előszeretettel hordják ki játékaikat a nappaliba, sőt a lakás egész területére, de ez nem baj, így természetes. A leválasztott tereknek valójában majd csak akkor lesz jelentőségük a gyerekek számára, amikor a saját testüket is tudatosan közelebb-távolabb helyezik másokhoz képest. Az igazi távolodási igény általában 6-7 éves korban kezdődik, de persze van, akinél 4, és van, akinél 8 évesen észlelhető. Ilyenkor magára csukja az ajtót, magányra vágyik, és arra, hogy a saját világába zárkózhasson. S ahogyan nő, a gyerekben úgy fejlődik a helyidentitás, amint a számára fontos helyekkel, tárgyakkal kapcsolatban is meghatározza önmagát, és például olyan kijelentésekkel számol be róla, mint: „Hazamegyek.” „Én Zuglóban lakom.” „A kisszoba az enyém” – fogalmaz a szakember.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 4. számában olvasható

 
 

 

A Mindennapi Pszichológia
2016. 04. augusztus-szeptemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2016. augusztus-szeptember

  • A megértés útján – A mentalizáció fejlesztése

    Mentalizálni annyi, mint önmagunkat kívülről – mások szemével –, a másikat pedig belülről látni… A mentalizáció viszonylag új kifejezés  a pszichológiában – ám csak a szó új, maga a jelenség ősrégi: röviden az elme működésének megértését jelenti. Bizonyos fokú szellemi aktivitás szükséges hozzá, hiszen akár saját „működésünket”, akár mások viselkedését csak akkor értjük meg, ha mentális állapotokhoz – gondolatokhoz, érzésekhez, vágyakhoz – kötjük őket. Mindenkinek ismerős az az állapot, amikor egyszer csak megállunk, és megkérdezzük magunktól: Mi a bajom valójában? Mit érzek pontosan? Ezt most miért csináltam? Mit is szeretnék? El kell ezen gondolkodni, nem mindig jön spontán a válasz. Vagy ha a kapcsolatunkról gondolkodunk: Mit rontottunk el? Mi történt velünk?

  • Hamis vélekedés – Mások fejével gondolkodni?

    A főemlősök között mi, emberek vagyunk a legjáratosabbak a másik elme megértésében, és a fejlett készség mellett sajátos hajlammal is rendelkezünk arra, hogy mások fejével gondolkodjunk. A főemlőskutatás terén született eredmények arra utalnak, hogy legközelebbi rokonunk, a csimpánz hozzánk nagyon hasonló módon képes a felszíni viselkedések mögé látni. Könnyedén igazodik a másik egyed bejósolható viselkedéséhez azon keresztül, hogy felismeri a szándékait, felméri, mit lát és mit hall, és kikövetkezteti, mit tud a környezetéről. Egyetlen részképesség azonban kérdéses maradt a csimpánzok körében: ez pedig a vélekedés-olvasás egy sajátos esete, a hamis vélekedések megértése. Lehetséges, hogy csak mi, emberek vagyunk képesek arra, hogy olyan vélekedéseket tulajdonítsunk másoknak, amelyek nem felelnek meg az általunk ismert valóságnak. Így talán egyedül mi tudjuk megérteni azt, hogy mások viselkedését hamis vélekedések is irányíthatják. Tehát mások tévedhetnek.

  • A szabadság hangja: a lelkiismeret

    A lelkiismeret hangja elől nem lehet kitérni: újra és újra megszólal. Hiába próbálom elaltatni, ez csak rövid és átmeneti időszakokra sikerülhet, ugyanis a lelkiismeretet nem uralom: azonos velem, mégis egy olyan hatalom, ami nincs alávetve az akaratomnak. Szándékaimtól, sőt közvetlen érdekeimtől függetlenül szólal meg és szegül szembe velem. És azért olyan megrendítő a lelkiismeret felszólítása vagy korholása, mert tudom, hogy aki korhol, az valójában én magam vagyok – és nem feltétlenül az, aki próbál kitérni a lelkiismeret hívó szava elől… A lelkiismeret igazi énünk híradása egy másik lehetséges életről, egy olyan életről, amit jobb lenne élni. Érdemes odafigyelni a hangjára…

  • Lombikbébik – A lombik-program lelki nehézségei

    A babára hiába váró párok számára egyfajta „végső lehetőséget” kínálnak az ún. lombik-programok… Mielőtt a pár reprodukciós eljárásnak vetné alá magát, számos pszichológiai problémát kell feldolgoznia. Az első – talán legnehezebb – feladat annak elfogadása, hogy nekünk a gyermeknemzés „simán” nem megy… Fel kell vállalni önmagunk – és valamilyen szintig a külvilág előtt is, hogy igen, terméketlenek vagyunk, külső, egészségügyi segítséget kell igénybe vennünk… Ha többé-kevésbé egyértelműen kiderült, hogy a pár melyik tagjánál mutatható ki a terméketlenség oki háttere, akkor az is nagyon fontos, hogy a „termékeny fél” elfogadja: partnere problémái miatt kényszerülnek „természetellenes, mesterséges” módszerek igénybevételére a gyermekáldás elérése érdekében.

  • Mégis, kinek az érdeke?

    A társas élet egyik alapvető követelménye a többiekhez való alkalmazkodás, mivel a rendelkezésre álló „erőforrásokat” egy közösség tagjainak valamilyen módon fel kell osztaniuk egymás között. Ha az egyezkedés során olyan helyzet alakul ki, hogy bizonyos vágyott javakért versenyezni kell egymással, konfliktus alakul ki a birtoklás joga körül. Mindenkinek rendkívül fontos, hogy a szóban forgó, számára kívánatos értéket (hatalmat, vagyont, vagy akár személyt, szeretetet, kapcsolatot) megszerezze – de könnyen háttérbe szorul a kérdés, hogy miért is?! Vajon tényleg magától értetődő az ok, vagy kinek-kinek más miatt jelentős a vita tárgya?

  • Furcsa fiesta – avagy a sportsiker és a szurkoló

    Miért is szeretjük a sportot nézni? Mi kapcsolja a sporteseményeket az énképünkhöz, a csoporthoz tartozásunkhoz, vagy az azonosulásunkhoz? Azért szeretjük a játékokat – mondhatjuk Erving Goffman elemzése nyomán –, mert a nyugati típusú társadalmakban létezik egy olyan norma, miszerint „ne büszkélkedjünk”. Ugyanakkor természetesen mindenki szeretné magát megmutatni és szeretne büszkélkedni. Lehet az otthon játszott kártyajáték vagy futballozás a grundon – mindennek a célja mégiscsak egyfajta fitogtatás: mi vagyunk a jobbak, a gyorsabbak, az ügyesebbek, mi tudunk több gólt rúgni. S miközben általában nem szabad dicsekednünk, a játék keretei közt mégiscsak szabad… A sport ennek megfelelően egyfajta szentesített, társadalmilag jóváhagyott fitogtatás.

ÉS MÉG: Elmeolvasás és babafürdetés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Peacefulness – a békesség művészete • Brexit – a kiválás anatómiájaMi van a másik fejében?A megértés útján – A mentalizáció fejlesztése • Hamis vélekedés – Mások fejével gondolkodni? • A szabadság hangja – a lelkiismeretLombikbébik – A lombik-program lelki nehézségei • „Mondd, hogy igazam van!” – A gyermek érzelmi képességeinek megalapozása • Trónfosztott egykék – az elsőszülöttek 2. Kistestvérek és nagyok • Mégis, kinek az érdeke? – Tudatolvasás a konfliktuskezelésben • Lemerültem… – Akku-para és a nomofóbia • Furcsa fiesta – avagy a sportsiker és a szurkolóKi lehet próféta és hol?A divat forradalmára • Kongresszusok, konferenciák, események • Tallózó • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!

Ez is érdekelhet

Manapság egyre terjedő nézet, hogy a gyerekeket nem szabad magukra hagyni, holott a mai szülők többsége ennyi idősen már bőven eltöltött pár órát egyedül a lakásban.

Sokan úgy gondolnak a szülői szerepre, mint valami tökéletesen végrehajtandó Nagy Feladatra.

Az Elsőszülött gyermeket a testvérkapcsolatok szempontjából akkor éri az egyik legnehezebben feldolgozható, egész életére kiható trauma, amikor az első kistestvér megszületik...

A szülők részéről természetes, hogy aggódnak, ha a gyermekük sír éjszaka, ám a tartós alvásmegvonás depressziót okozhat

A csupán e-mailes vagy telefonos kapcsolattartás kétszeresére növeli az időseknél a depresszió kockázatát – derül ki a Michigani Egyetem friss kutatásából, amely szerint...

A testvérkapcsolat mellett a testvér nélküliség, azaz az egykeség is jelentős befolyásoló erővel bír.