Jelenlegi hely

Mesebirodalmak, privát zónák

minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat

Bár kecsegtető a gondolat, hogy tizenévesen a gyerekek majd önállóbbak lesznek, végre egy kis nyugtot hagynak a szülőknek, az igazság az, hogy a kamaszok még az otthon tereit illetően is új kihívások elé állítják őket. A kamaszszobában nagy valószínűséggel rendetlenség uralkodik, és a rendrakás is olyan üggyé válik, ami ellen lehet lázadni és háborogni. „Jobb, ha a szülők elfogadják, hogy a szoba állapota nem csupán a serdülő lelkének és életének a tükre, hanem velejárója is.

Szerző: 

A gyerekszoba kötelez: mivel a gyerekek számára ez lesz az első számú tárgyi környezet, a szülőknek érdemes folyamatosan odafigyelniük, hogyan alakíthatják mindig szebbé és jobbá a cseperedő új nemzedék változó igényeinek megfelelően.Szerencsére régen idejétmúlt a „lánynak rózsaszín, fiúnak kék gyerekszoba” klisé, és ahogy egyre több bútorból és kiegészítőből választhatunk, minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat. Persze rögtön hozzá is tesszük: felesleges saját ízlésünket és vágyainkat kiélni, és a magunk képére, vagy arra a képre alakítani a gyerekszobát, ahogyan mi szeretnénk látni őt: hercegnőnek, kis tudósnak, felfedezőnek… Nem mindegy, hogyan jelöljük ki a gyerekek helyét a lakásban, és persze az sem, hogy ők nyugodtnak, biztonságosnak, átláthatónak élik-e meg az otthonukat.

„A gyerekek illetve kamaszok, majd a fiatal felnőttek térhasználati szokásaiban nagy eltérések mutatkoznak, és ha pszichológiai szempontból gondolkozunk a gyerekszoba kialakításáról, ezeket hasznos megismerni” – mondja dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense. „Az egyik kulcsfogalom a közelség-távolság szabályozása. Legjobb, ha ezt a gyerek és a szülő egyaránt befolyásolhatja. Érdemes erre már akkor gondolnunk, amikor meghatározzuk, melyik legyen a gyerekszoba – vagy hagyjuk meg a lehetőséget a későbbi szeparálásra. A kisgyerekek még kevésbé tudják, hogyan tartsák – vagy ne tartsák – a távolságot, a felnőttek közelségére vágynak, és otthonuk egyetlen differenciálatlan térként jelenik meg előttük: előszeretettel hordják ki játékaikat a nappaliba, sőt a lakás egész területére, de ez nem baj, így természetes. A leválasztott tereknek valójában majd csak akkor lesz jelentőségük a gyerekek számára, amikor a saját testüket is tudatosan közelebb-távolabb helyezik másokhoz képest. Az igazi távolodási igény általában 6-7 éves korban kezdődik, de persze van, akinél 4, és van, akinél 8 évesen észlelhető. Ilyenkor magára csukja az ajtót, magányra vágyik, és arra, hogy a saját világába zárkózhasson. S ahogyan nő, a gyerekben úgy fejlődik a helyidentitás, amint a számára fontos helyekkel, tárgyakkal kapcsolatban is meghatározza önmagát, és például olyan kijelentésekkel számol be róla, mint: „Hazamegyek.” „Én Zuglóban lakom.” „A kisszoba az enyém” – fogalmaz a szakember.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 4. számában olvasható

 
 

 

Mindennapi Pszichológia 2016. június–jólius

A Mindennapi Pszichológia
2016. 03. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

  • Tetten ért érzések

    Az érzelemre sokan úgy gondolnak, mint az értelem ellentétére – azt tartják, valaki vagy emocionális, vagy racionális. De bárhová is tartozunk, mindenképpen meg akarjuk érteni azt, amit átélünk, tudni akarjuk, mit miért érzünk, hogy értelmünkkel „utánanyúlhassunk” az érzésnek, mert ez jelenti számunkra a biztonságot. Kell a kontroll lehetősége, kell a döntés szabadsága. Mit teszünk hát? Fejben „eldöntjük” az érzést – vagyis elhatározzuk, hogy boldogok leszünk, megszabjuk, mikor mit érezzünk. És mi van, ha nem megy? Valahol mindig elakad a szándék! De vajon hol? Min áll vagy bukik az „eldöntött boldogság”? Talán az a baj, hogy nagyon akarjuk? Vagy az, hogy sok esetben még az érzés felismeréséig sem jutunk el? Lehet, hogy ez is, az is?

  • Gyűlölök és szeretek

    Először is le kell szögezni, hogy az ellentétes érzelmek egyidejű átélése korántsem csak a lírai költők kiváltsága. Bármilyen furcsának, gyötrőnek, paradoxnak tűnik is ez az érzelmi állapot, valójában nagyon gyakori a mindennapi életben… Az egyik tipikus eset éppen a szerelem: talán a legszebb, legpozitívabb érzés, amit ember csak átélhet, ám ha az imádat tárgya nem az elvárt módon viselkedik – például kerek perec kiadja az utunkat –, akkor ettől a szerelem még nem múlik el, viszont akár gyűlölet is ébredhet bennünk, hiszen úgy érezzük, választottunk tönkretette az életünket.

  • A magány paradoxona

    Nem is vesszük észre, mennyi kárt okozunk magunknak a kapkodással – például kevesebb, számunkra zavaró tulajdonságát vesszük észre leendő partnerünknek. Néhány évvel korábban, amikor még „volt idő a válogatásra”, ezek a vonások szembetűnőbbek lettek volna, most azonban a nagy igyekezetben elmosódnak, sokkal kevésbé tűnnek jelentősnek. Amikor ugyanis egy hosszú ideje magányos nő randevúzni kezd, az igényszintje folyamatos átalakuláson megy keresztül. Részben próbálja meggyőzni magát, hogy eltekintsen bizonyos igényeitől. Másrészt gátlás alá kerülnek fontos tényezők – például ha nagyon szeretnénk megfelelni valakinek, inkább csak a jó tulajdonságaira koncentrálunk, nem figyelünk a negatívumokra.

  • Amikor elmarad a gyermekáldás

    A legtöbben abban a tudatban érnek el a gyermekvállalás idejéhez, hogy ha akarnak gyermeket, akkor az többé-kevésbé „simán” összejön. A terméketlenségnek általában nincsenek „látványos” tünetei, az érintett leggyakrabban semmilyen „gyanújelet” nem észlel. Ezért az a közlés, hogy valakinek nem, vagy csak különféle beavatkozások révén lehet gyereke, általában lélektani krízishez vezet… Az első reakció általában a megdöbbenés. Az érintett abban a hitben élt, hogy minden rendben van vele… A megdöbbenés, kétségbeesés fázisát általában a veszteségélmény, a depresszió, a gyászreakció periódusa követi.... Ha terméketlen vagyok, akkor nem vagyok (igazi) férfi/nő, értéktelen vagyok önmagam, a partnerem, a családom, a társadalom számára. Nem tudom teljesíteni azt az alapvető elvárást, hogy „szaporodjak és sokasodjak”...

  • Menjen? Ne menjen?

    A késő tavasz a táborok szervezésének időszaka. Vannak, akik alig várják ezeket a lehetőségeket – ki kényszerből, mert a szülőknek nyáron is dolgoznia kell, ki örömből, mert a bejáratott táborban a gyermek annyira jól érzi magát – és vannak, akik érzik a nyomást, hogy olyan jó lenne már, ha elmenne végre, de nem akar. Fél. Biztos nem fogja bírni. Már a múltkor is érte kellett menni, pedig az csak egy két napos osztálykirándulás volt… Otthon a túl szoros anyai gondoskodás mellett gyakran el is kényelmesednek a gyerekek, megszokják, hogy az anyai figyelem mindenre kiterjed – „anyu majd úgyis szól”. Ebből aztán sok játszma is keletkezik a szülő és a gyermek között… A túlzott anyai kontroll mögött gyakran a megfelelési kényszer húzódik meg…

ÉS MÉG: Hétköznapi erdőkerülő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaÉrzelmek iskolája?Betegség mint szimbólum? Érzelmek és betegségek • „Veszekedjetek már egy kicsit!” A veszekedés anatómiája • Trónfosztott egykék – az elsőszülöttek • „Hurrá, felvettek!” - Nosztalgia és veszteségélmények a középiskola után • TanácsadásA Pontos és a KésőVállalati pszichopaták - A fehérgalléros bűnözők világa • Imádom a munkámat!A zene „árnyoldala”Mit tudunk az egészségünkről? • Kongresszusok, konferenciák, események • Tallózó • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!

Ez is érdekelhet

Az Elsőszülött gyermeket a testvérkapcsolatok szempontjából akkor éri az egyik legnehezebben feldolgozható, egész életére kiható trauma, amikor az első kistestvér megszületik...

A szülők részéről természetes, hogy aggódnak, ha a gyermekük sír éjszaka, ám a tartós alvásmegvonás depressziót okozhat

A csupán e-mailes vagy telefonos kapcsolattartás kétszeresére növeli az időseknél a depresszió kockázatát – derül ki a Michigani Egyetem friss kutatásából, amely szerint...

A testvérkapcsolat mellett a testvér nélküliség, azaz az egykeség is jelentős befolyásoló erővel bír.

A kutya segít csökkenteni a szorongást, legyen szó szeparációs vagy szociális szorongásról

Az apáknál közel akkora a születés körüli depresszió kialakulásának veszélye, mint az anyáknál – állítja a Journal of Affective Disorders oldalain megjelent tanulmány.