Mesebirodalmak, privát zónák

minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat

Bár kecsegtető a gondolat, hogy tizenévesen a gyerekek majd önállóbbak lesznek, végre egy kis nyugtot hagynak a szülőknek, az igazság az, hogy a kamaszok még az otthon tereit illetően is új kihívások elé állítják őket. A kamaszszobában nagy valószínűséggel rendetlenség uralkodik, és a rendrakás is olyan üggyé válik, ami ellen lehet lázadni és háborogni. „Jobb, ha a szülők elfogadják, hogy a szoba állapota nem csupán a serdülő lelkének és életének a tükre, hanem velejárója is.

Szerző: 
Horváth Cili

A gyerekszoba kötelez: mivel a gyerekek számára ez lesz az első számú tárgyi környezet, a szülőknek érdemes folyamatosan odafigyelniük, hogyan alakíthatják mindig szebbé és jobbá a cseperedő új nemzedék változó igényeinek megfelelően.Szerencsére régen idejétmúlt a „lánynak rózsaszín, fiúnak kék gyerekszoba” klisé, és ahogy egyre több bútorból és kiegészítőből választhatunk, minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat. Persze rögtön hozzá is tesszük: felesleges saját ízlésünket és vágyainkat kiélni, és a magunk képére, vagy arra a képre alakítani a gyerekszobát, ahogyan mi szeretnénk látni őt: hercegnőnek, kis tudósnak, felfedezőnek… Nem mindegy, hogyan jelöljük ki a gyerekek helyét a lakásban, és persze az sem, hogy ők nyugodtnak, biztonságosnak, átláthatónak élik-e meg az otthonukat.

„A gyerekek illetve kamaszok, majd a fiatal felnőttek térhasználati szokásaiban nagy eltérések mutatkoznak, és ha pszichológiai szempontból gondolkozunk a gyerekszoba kialakításáról, ezeket hasznos megismerni” – mondja dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense. „Az egyik kulcsfogalom a közelség-távolság szabályozása. Legjobb, ha ezt a gyerek és a szülő egyaránt befolyásolhatja. Érdemes erre már akkor gondolnunk, amikor meghatározzuk, melyik legyen a gyerekszoba – vagy hagyjuk meg a lehetőséget a későbbi szeparálásra. A kisgyerekek még kevésbé tudják, hogyan tartsák – vagy ne tartsák – a távolságot, a felnőttek közelségére vágynak, és otthonuk egyetlen differenciálatlan térként jelenik meg előttük: előszeretettel hordják ki játékaikat a nappaliba, sőt a lakás egész területére, de ez nem baj, így természetes. A leválasztott tereknek valójában majd csak akkor lesz jelentőségük a gyerekek számára, amikor a saját testüket is tudatosan közelebb-távolabb helyezik másokhoz képest. Az igazi távolodási igény általában 6-7 éves korban kezdődik, de persze van, akinél 4, és van, akinél 8 évesen észlelhető. Ilyenkor magára csukja az ajtót, magányra vágyik, és arra, hogy a saját világába zárkózhasson. S ahogyan nő, a gyerekben úgy fejlődik a helyidentitás, amint a számára fontos helyekkel, tárgyakkal kapcsolatban is meghatározza önmagát, és például olyan kijelentésekkel számol be róla, mint: „Hazamegyek.” „Én Zuglóban lakom.” „A kisszoba az enyém” – fogalmaz a szakember.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 4. számában olvasható

 
 

 

Mindennapi Pszichológia 2014 október–november

A Mindennapi Pszichológia
2014. 5. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

  • „Önfelnagyítás” – avagy idegen tollakkal…

    Ha pontos „énképünk” van önmagunkról, az kritikus helyzetben segít felmérni másokhoz képest (vagy másokkal szemben) az esélyeinket, és akár automatikusan is irányítani tudja a viselkedésünket… számos „automatikus önérték-növelő” eszközzel élünk, melyekre „tudatosan” még rá is tehetünk egy lapáttal. Ezeket „önfelnagyításnak” nevezi a szakma.

  • Mit mutat a tükör? Testtömeg és szexualitás

    Ha feltesszük magunknak a kérdést: „vajon jó vagyok?”, rengeteg élmény, történet juthat eszünkbe… Mikor egyedül, a tükör előtt kérdezzük ezt magunktól, csak egy arcot látunk meg egy alakot. Egy testet, aminek szépségei, hibái, kiterjedései vannak. Súlya, amit lemérhetünk, azt kérdezgetve, ez így elég jó-e? Mintha a számok mindenre választ adnának – jóra, rosszra, magányra, együttlétre, párkapcsolati sikerre, sikertelenségre. Vonzó vagyok-e, kellek-e így valakinek?

  • „Macskakaparás” mint elakadásjelző

    „Mint a macskakaparás, olyan ez a füzet! Írj már végre rendesen!” – hányszor hallani szülőtől, pedagógustól ilyen és hasonló felszólításokat. A gyerek pedig ír, másol, átír-ráír, próbálkozik, mindenáron „rendes” akar lenni, mégsem lesz a tojásból kör, mégsem maradnak a betűk a vonalak között, s egyre csak sokasodnak a pacák a tiszta füzetlapokon. De milyen is az elvárható rendes írás?

  • A stressz hatása egészségünkre

    Azt hittem, vasból van a szervezetem, ami mindent legyőz. De tévedtem. Nagyon nehéz időszakon vagyok túl, úgy érzem, a rák is ennek a következménye. .. Eszter összefüggést talált a negatív életesemények és a betegség között… A kutatókat is elkezdte érdekelni, vajon milyen mechanizmusokon keresztül betegíti meg szervezetünket a hosszú ideig fennálló stressz, milyen következményekkel jár, és mivel védhetjük ki negatív hatásait.

ÉS MÉG: A kis motoros - A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa Hírek • Mennyit ér az önbecsülés?Milyen az optimális önbecsülés?Elmerülni a szégyenbenMi leszel, ha nagy leszel?A „gólpassz” öröme - Beszélgetés Dr. Nusser Zoltánnal • Az odafigyelés az egyetlen fegyverünkEmberi elme – állati elmeApró örömök az időkapszulában – avagy miért jó naplót vezetni a mindennapi dolgokról?

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!