Jelenlegi hely

Mesebirodalmak, privát zónák

minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat

Bár kecsegtető a gondolat, hogy tizenévesen a gyerekek majd önállóbbak lesznek, végre egy kis nyugtot hagynak a szülőknek, az igazság az, hogy a kamaszok még az otthon tereit illetően is új kihívások elé állítják őket. A kamaszszobában nagy valószínűséggel rendetlenség uralkodik, és a rendrakás is olyan üggyé válik, ami ellen lehet lázadni és háborogni. „Jobb, ha a szülők elfogadják, hogy a szoba állapota nem csupán a serdülő lelkének és életének a tükre, hanem velejárója is.

Szerző: 

A gyerekszoba kötelez: mivel a gyerekek számára ez lesz az első számú tárgyi környezet, a szülőknek érdemes folyamatosan odafigyelniük, hogyan alakíthatják mindig szebbé és jobbá a cseperedő új nemzedék változó igényeinek megfelelően.Szerencsére régen idejétmúlt a „lánynak rózsaszín, fiúnak kék gyerekszoba” klisé, és ahogy egyre több bútorból és kiegészítőből választhatunk, minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat. Persze rögtön hozzá is tesszük: felesleges saját ízlésünket és vágyainkat kiélni, és a magunk képére, vagy arra a képre alakítani a gyerekszobát, ahogyan mi szeretnénk látni őt: hercegnőnek, kis tudósnak, felfedezőnek… Nem mindegy, hogyan jelöljük ki a gyerekek helyét a lakásban, és persze az sem, hogy ők nyugodtnak, biztonságosnak, átláthatónak élik-e meg az otthonukat.

„A gyerekek illetve kamaszok, majd a fiatal felnőttek térhasználati szokásaiban nagy eltérések mutatkoznak, és ha pszichológiai szempontból gondolkozunk a gyerekszoba kialakításáról, ezeket hasznos megismerni” – mondja dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense. „Az egyik kulcsfogalom a közelség-távolság szabályozása. Legjobb, ha ezt a gyerek és a szülő egyaránt befolyásolhatja. Érdemes erre már akkor gondolnunk, amikor meghatározzuk, melyik legyen a gyerekszoba – vagy hagyjuk meg a lehetőséget a későbbi szeparálásra. A kisgyerekek még kevésbé tudják, hogyan tartsák – vagy ne tartsák – a távolságot, a felnőttek közelségére vágynak, és otthonuk egyetlen differenciálatlan térként jelenik meg előttük: előszeretettel hordják ki játékaikat a nappaliba, sőt a lakás egész területére, de ez nem baj, így természetes. A leválasztott tereknek valójában majd csak akkor lesz jelentőségük a gyerekek számára, amikor a saját testüket is tudatosan közelebb-távolabb helyezik másokhoz képest. Az igazi távolodási igény általában 6-7 éves korban kezdődik, de persze van, akinél 4, és van, akinél 8 évesen észlelhető. Ilyenkor magára csukja az ajtót, magányra vágyik, és arra, hogy a saját világába zárkózhasson. S ahogyan nő, a gyerekben úgy fejlődik a helyidentitás, amint a számára fontos helyekkel, tárgyakkal kapcsolatban is meghatározza önmagát, és például olyan kijelentésekkel számol be róla, mint: „Hazamegyek.” „Én Zuglóban lakom.” „A kisszoba az enyém” – fogalmaz a szakember.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 4. számában olvasható

 
 

 

Mindennapi Pszichológia 2015. december–2016. január

A Mindennapi Pszichológia
2015. 06. december–januári számában
ezekről olvashat:

  • Mi a szabad akarat?
    Egy pszichológus szemszögéből

    Gyakran mondják az emberek, hogy annyira szeretném ezt vagy azt, de képtelen vagyok megtenni. „Ki akarok lépni a kapcsolatomból, de nem tudom megbántani a másikat”, „Le akarok fogyni, de képtelen vagyok rá”, „Nem akartam megütni, de eljárt a kezem”… Mi történik ilyenkor? A szabad akaratról való gondolkodás pszichológusszemmel egyet jelent az énről való gondolkodással. Hiszen ha képes vagyok azt mondani egy mondaton belül, hogy én akarom és én nem akarom, akkor ki kell derítenünk, hogy ki az az én, "kiket" rejt az én? Mi vagy ki akar bennem?

  • A belső hajtóerő

    A „tehetség” címkét megkapni nagy teher – ahogy az is, amikor valakit „okosnak” neveznek. Bár első pillantásra ezek megerősítőnek tűnhetnek, de azzal, hogy nem konkrét erősségre utalnak, általános elvárássá válhatnak. Így folyton „tehetségnek” és „okosnak” kell lennie annak, akit ezekbe a kategóriákba sorolt a környezete. Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy ilyen teherrel valaki új megoldásokat kockáztasson, hogy tévedni, tanulni és hibázni merjen. A címkéknél sokkal fontosabb, hogy az ember nap mint nap megélhesse a hatékonyság érzését.

  • Állandóan bekapcsolva

    Az információs társadalomban annak van előnye, aki gyorsabban és hatékonyabban tudja az új információkat feldolgozni. Aki állandóan „online”, az hamarabb értesül a friss hírekről, és ezáltal gyorsabban tud reagálni – azaz előnyösebb helyzetbe kerül. Az „online” életmóddal azonban gyakorlatilag nullára csökken az az idő (persze az alvást kivéve), amikor megengedjük idegrendszerünknek, hogy a beáramlott ingerek között rendet tegyen, tapasztalattá rendszerezze őket.. Folyamatos információ-áradatban úszunk – ez azonban szorongást keltő inger, melynek tartós fennállása meghalad(hat)ja pszichológiai alkalmazkodóképességünket, így hosszú távon pszichés megbetegedésekhez vezethet.

  • „Mindig lesz egy B tervem!”
    Munkanélküliség – reális vagy irreális lehetőség?

    A munkanélkülivé válás abszurd lélektani helyzet lehet abban az értelemben, hogy gyakran egy gyászfolyamatot indít el, amikor visszahúzódni, befelé fordulni kíván az ember. Ugyanakkor – ezzel párhuzamosan – az eredményes álláskereséshez nagy szükség van az aktivitásra. Ki kell alakítani egy új jövőre vonatkozó tervet, és önbizalmat, reményt éleszteni, hogy belátható időn belül lesz kielégítő munka – és távol kell tartani a pánikszerű szorongást, hogy a helyzet reménytelen. Mindez nem azt jelenti, hogy valamennyi állástalanná váló személy ugyanolyan módon éli át elbocsájtását és az új munka keresésének időszakát…

  • Ha az orvos megbetegszik…

    „A kórházi dolgozók egészségi állapota rosszabb, mint a lakosság átlagáé. Paradox módon az átlagnál gyakrabban szorulnak kórházi ellátásra, ami annak tudható be, hogy korai stádiumban nem kezeltetik a betegségeiket, addig halasztják a kezelést, míg végül olyan súlyos lesz a probléma, hogy kórházi ellátást igényel” – állapította meg egy nemzetközi felmérés… Nehezíti a saját magukkal való törődést és a betegszerep felvételét, hogy általában morális kötelességnek tekintik az egészséget: esküjében az orvos azt fogadta meg, hogy segít a betegeken – így ő nem dőlhet ki! …Azoknak az orvosoknak különösen nehéz átadni a kontrollt és felvállalni az öndiagnózist és ön-gyógyszerelést, akik azonos szakmában vannak/voltak, mint a betegségük (például onkológusnak saját daganatos megbetegedése esetén).

ÉS MÉG: A bőrszoknya – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMegtegyem? Ne tegyem meg? Az akaraterő tudománya • „Ahol untatnak, onnan menekülj!”Hová tűnik az akarat? • „Zene nélkül mit érek én?”A Te hangodat ismerem… Énekkel, zenével az inkubátor mellett • Elbeszélünk egymás mellett?Megáll az ész s megáll az idő?„Nagyon figyelj erre a napra, mert ez a nap az élet!”Jól enni – jól lenni. Tudatosság az evésben • Túlzott önfeltárás a FacebookonTerrortámadás a lélek ellenKongresszusok, konferenciák, események • Tallózó • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!

Ez is érdekelhet

A kutya segít csökkenteni a szorongást, legyen szó szeparációs vagy szociális szorongásról

Az apáknál közel akkora a születés körüli depresszió kialakulásának veszélye, mint az anyáknál – állítja a Journal of Affective Disorders oldalain megjelent tanulmány.

Gyerekek esetében hatékony megoldás a szorongás csökkentésére a kutyatartás – tudjuk meg a New York-i Bassett Medical Center friss kutatásából.

A szülői “hegyi beszéd” nem falra hányt borsó, amennyiben a szülő őszintén és türelmesen leül beszélgetni a szexről a gyerekkel.

Egy kísérlet során megfigyelték, hogy azoknak a férfiaknak, akik gyermeküket valamilyen szorult helyzetben látták és együtt éreztek vele, csökken a tesztoszteronszintje.

Már nem kell jó példát mutatniuk, így akár egy-egy egész étkezést is nassolnivalókkal helyettesítenek – derül ki egy felmérésből.