Jelenlegi hely

Mesebirodalmak, privát zónák

minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat

Bár kecsegtető a gondolat, hogy tizenévesen a gyerekek majd önállóbbak lesznek, végre egy kis nyugtot hagynak a szülőknek, az igazság az, hogy a kamaszok még az otthon tereit illetően is új kihívások elé állítják őket. A kamaszszobában nagy valószínűséggel rendetlenség uralkodik, és a rendrakás is olyan üggyé válik, ami ellen lehet lázadni és háborogni. „Jobb, ha a szülők elfogadják, hogy a szoba állapota nem csupán a serdülő lelkének és életének a tükre, hanem velejárója is.

Szerző: 

A gyerekszoba kötelez: mivel a gyerekek számára ez lesz az első számú tárgyi környezet, a szülőknek érdemes folyamatosan odafigyelniük, hogyan alakíthatják mindig szebbé és jobbá a cseperedő új nemzedék változó igényeinek megfelelően.Szerencsére régen idejétmúlt a „lánynak rózsaszín, fiúnak kék gyerekszoba” klisé, és ahogy egyre több bútorból és kiegészítőből választhatunk, minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat. Persze rögtön hozzá is tesszük: felesleges saját ízlésünket és vágyainkat kiélni, és a magunk képére, vagy arra a képre alakítani a gyerekszobát, ahogyan mi szeretnénk látni őt: hercegnőnek, kis tudósnak, felfedezőnek… Nem mindegy, hogyan jelöljük ki a gyerekek helyét a lakásban, és persze az sem, hogy ők nyugodtnak, biztonságosnak, átláthatónak élik-e meg az otthonukat.

„A gyerekek illetve kamaszok, majd a fiatal felnőttek térhasználati szokásaiban nagy eltérések mutatkoznak, és ha pszichológiai szempontból gondolkozunk a gyerekszoba kialakításáról, ezeket hasznos megismerni” – mondja dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense. „Az egyik kulcsfogalom a közelség-távolság szabályozása. Legjobb, ha ezt a gyerek és a szülő egyaránt befolyásolhatja. Érdemes erre már akkor gondolnunk, amikor meghatározzuk, melyik legyen a gyerekszoba – vagy hagyjuk meg a lehetőséget a későbbi szeparálásra. A kisgyerekek még kevésbé tudják, hogyan tartsák – vagy ne tartsák – a távolságot, a felnőttek közelségére vágynak, és otthonuk egyetlen differenciálatlan térként jelenik meg előttük: előszeretettel hordják ki játékaikat a nappaliba, sőt a lakás egész területére, de ez nem baj, így természetes. A leválasztott tereknek valójában majd csak akkor lesz jelentőségük a gyerekek számára, amikor a saját testüket is tudatosan közelebb-távolabb helyezik másokhoz képest. Az igazi távolodási igény általában 6-7 éves korban kezdődik, de persze van, akinél 4, és van, akinél 8 évesen észlelhető. Ilyenkor magára csukja az ajtót, magányra vágyik, és arra, hogy a saját világába zárkózhasson. S ahogyan nő, a gyerekben úgy fejlődik a helyidentitás, amint a számára fontos helyekkel, tárgyakkal kapcsolatban is meghatározza önmagát, és például olyan kijelentésekkel számol be róla, mint: „Hazamegyek.” „Én Zuglóban lakom.” „A kisszoba az enyém” – fogalmaz a szakember.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 4. számában olvasható

 
 

 

A Mindennapi Pszichológia
2016. 05. október-novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2016. október–november

  • A fertőző cinizmus

    Olyan társadalomban élünk, amelyben a cinikus beszédmód, a cinikus cselekvés és a cinikus gondolkodás nem pusztán elfogadott, hanem egyenesen „racionális” viselkedésnek tűnik. Aki a társadalom többsége vagy a hagyomány által elfogadott értékeket kigúnyolja, lebecsüli vagy kiábrándultan tagadja, az önmagát gyakran és a legkomolyabban úgy látja, hogy az egyetlen helyes életmódot folytatja. Hiszen miért is lennénk nagylelkűek, segítőkészek, önfeláldozók és törvénytisztelők egy olyan társadalomban, ahol mindenki más önző? Ez a cinizmus legfőbb logikai érve. És ez az érv hatékonyan fertőzi a gondolkodásunkat.

  • Sorsválasztások...? – Jelen lévő múlt

    Nehéz a választás, de ennél sokkal-sokkal nehezebb, és jóval gyakoribb is, ha az ember egyáltalán nincs a választás – és a választás lehetőségének – tudatában. Ez a helyzet mindenképp zavarokhoz vezet: a viselkedési és kapcsolati-párválasztási problémáktól, az életvezetési nehézségektől, elégedetlenségtől, boldogtalanságtól, a lélek bajaitól az – akár nagyon súlyos – testi bajokig, betegségekig. Igen gyakran felfedezhetjük, hogy e nehézségek, bajok magyarázata nem a személy egyéni életéből, hanem a családrendszeréből, felmenőitől ered.

  • Miért házasodunk – és miért nem?

    A hagyományok szerint azért házasodtunk, mert ez a szerződés törvényesítette a két fél szexuális kapcsolatát és az abból származó utódot. 50-60 éve még furcsának tartottak, megszóltak, sőt kigúnyoltak valakit, ha nem volt házas, vagy a gyereke nem házasságból született. A legális szexhez azonban ma már nem muszáj házasodni. És ha még gyereket sem akar az ember, akkor egyáltalán mi értelme a házasságnak?

  • Belegabalyodva – Barabási Albert-Lászlóval hálózatkutatási sikerekről – és sikerekről a hálózatokban

    Az emberek kapcsolati rendszerének feltérképezésénél megállapítható, hogy egyeseknél a kapcsolati tőke igen stabil, az idő múlásával sem változik, másoknál viszont azt tapasztalhatjuk, hogy kapcsolati hálójuk nagyon változó. Ugyanígy amikor egyének mozgási, helyváltoztatási mintázatait vizsgáltuk, a kirajzolódó mintázat elárulta, milyen típusú személyiségről van szó. Legtöbbjük viszonylag szűk körben mozgott a lakás, a munkahely és esetleg még néhány helyszín között…

  • Varázsigék a lélek rejtett tartalmaihoz

    Sigmund Freud szerint az önmagát naivan szerető emberiségnek történelme során három komolyabb csapást kellett elviselnie: az első, hogy a Föld nem az Univerzum középpontja, a második, hogy az ember nem a teremtés koronája, a harmadik, hogy részben olyan ösztönök, vágyak és félelmek irányítják az életét, amelyek számára is rejtettek… Freud szerint a lélek rejtett tartalmaihoz vezető egyik kapu a nyelvhasználat tanulmányozása. Az elszólások, elvétések, elírások és a félreolvasások mind-mind a tudattalan tartalmak felszínre kerülésének esetei.

  • Ne bántsátok a hikikomorit!

    Tamaki Saito japán pszichiáter a kilencvenes évek elején szerezte szakképesítését. Már ekkor is megdöbbentő volt számára, hogy néhány év leforgása alatt középosztálybeli japán szülők tömegei fordultak hozzá azzal a panasszal, hogy 15 év körüli, többnyire fiú gyermekük az iskolát abbahagyva éjszakai életmódra állt át, és szobáját immár hónapok, sőt évek óta nem hajlandó elhagyni. Az akár évtizedekig is elhúzódó, súlyos szociális izolációval járó állapotot, az ezzel járó sajátos viselkedést – és az ebben „szenvedőket” – a japánok hikikomorinak nevezik, melynek jelentése: „elzárva lenni”.

ÉS MÉG: Kalandtúra– A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaBárki lehet szerencsés, de nem akárkiKi vagyok én? Az identitás 21. századi csapdái • Hogyan szeressem magam, ha azt sem tudom, ki vagyok? Selfie és énkép • Szex a terhesség idején – Az első három hónap • A sírás iskolája – csecsemőkor • Jóbarát vagy technoördög? TanácsadásVezérigazgatót kecskepásztornak – Kreativitásösztönzés másként • Hurrá, pesszimista vagyok!Az igazi „messziről jött ember” – és a virtuálisGyászból megbetegedésHaláltudat gyermekkorban • Tallózó • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!

Ez is érdekelhet

Mindenhova vinni kell, mert ha otthon felejtjük, akkora hisztit rendez, hogy nem lehet megvigasztalni!

Egy gyerekek körében készített felmérés szerint a nők jobbak a volánnál, mint a férfiak.

„Japán depresszió”?

A gyermekorvos sokat segíthet abban, hogy a szülők megértsék, min megy keresztül a gyerek válás során.

A hagyományok szerint azért házasodtunk, mert ez a szerződés törvényesítette a két fél szexuális kapcsolatát és az abból származó utódot. A legális szexhez azonban ma már nem...

Minden kapcsolatban szükség van arra, hogy a másikra figyeljünk, odaforduljunk felé – de legalább ennyire fontos az is, hogy időnként visszavonuljunk.