Mesebirodalmak, privát zónák

minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat

Bár kecsegtető a gondolat, hogy tizenévesen a gyerekek majd önállóbbak lesznek, végre egy kis nyugtot hagynak a szülőknek, az igazság az, hogy a kamaszok még az otthon tereit illetően is új kihívások elé állítják őket. A kamaszszobában nagy valószínűséggel rendetlenség uralkodik, és a rendrakás is olyan üggyé válik, ami ellen lehet lázadni és háborogni. „Jobb, ha a szülők elfogadják, hogy a szoba állapota nem csupán a serdülő lelkének és életének a tükre, hanem velejárója is.

Szerző: 
Horváth Cili

A gyerekszoba kötelez: mivel a gyerekek számára ez lesz az első számú tárgyi környezet, a szülőknek érdemes folyamatosan odafigyelniük, hogyan alakíthatják mindig szebbé és jobbá a cseperedő új nemzedék változó igényeinek megfelelően.Szerencsére régen idejétmúlt a „lánynak rózsaszín, fiúnak kék gyerekszoba” klisé, és ahogy egyre több bútorból és kiegészítőből választhatunk, minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat. Persze rögtön hozzá is tesszük: felesleges saját ízlésünket és vágyainkat kiélni, és a magunk képére, vagy arra a képre alakítani a gyerekszobát, ahogyan mi szeretnénk látni őt: hercegnőnek, kis tudósnak, felfedezőnek… Nem mindegy, hogyan jelöljük ki a gyerekek helyét a lakásban, és persze az sem, hogy ők nyugodtnak, biztonságosnak, átláthatónak élik-e meg az otthonukat.

„A gyerekek illetve kamaszok, majd a fiatal felnőttek térhasználati szokásaiban nagy eltérések mutatkoznak, és ha pszichológiai szempontból gondolkozunk a gyerekszoba kialakításáról, ezeket hasznos megismerni” – mondja dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense. „Az egyik kulcsfogalom a közelség-távolság szabályozása. Legjobb, ha ezt a gyerek és a szülő egyaránt befolyásolhatja. Érdemes erre már akkor gondolnunk, amikor meghatározzuk, melyik legyen a gyerekszoba – vagy hagyjuk meg a lehetőséget a későbbi szeparálásra. A kisgyerekek még kevésbé tudják, hogyan tartsák – vagy ne tartsák – a távolságot, a felnőttek közelségére vágynak, és otthonuk egyetlen differenciálatlan térként jelenik meg előttük: előszeretettel hordják ki játékaikat a nappaliba, sőt a lakás egész területére, de ez nem baj, így természetes. A leválasztott tereknek valójában majd csak akkor lesz jelentőségük a gyerekek számára, amikor a saját testüket is tudatosan közelebb-távolabb helyezik másokhoz képest. Az igazi távolodási igény általában 6-7 éves korban kezdődik, de persze van, akinél 4, és van, akinél 8 évesen észlelhető. Ilyenkor magára csukja az ajtót, magányra vágyik, és arra, hogy a saját világába zárkózhasson. S ahogyan nő, a gyerekben úgy fejlődik a helyidentitás, amint a számára fontos helyekkel, tárgyakkal kapcsolatban is meghatározza önmagát, és például olyan kijelentésekkel számol be róla, mint: „Hazamegyek.” „Én Zuglóban lakom.” „A kisszoba az enyém” – fogalmaz a szakember.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 4. számában olvasható

 
 

 

Mindennapi Pszichológia 2015. április–május

A Mindennapi Pszichológia
2015. 02. április–májusi számában
ezekről olvashat:

  • Kettős kötés – Örvények és csapdák a kommunikáció terében

    Úgy tűnik, hogy a személyközi kommunikáció terében vannak olyan „helyek”, ahol minden az ellentétébe fordul, ahol elakadások, örvények, csapdák keletkeznek. Ahol az én és a másik közötti kifejezések mindegyike képes mást jelenteni, mint amit jelenteni szándékozott… Kapcsolataink legtöbbjét nem az fenyegeti, hogy nem vagyunk képesek megfelelni a másik elvárásainak. Sokkal nagyobb problémát jelent, hogy valójában nem tudjuk, mire vágyik és mit vár tőlünk a másik…

  • Baba-mama párbeszéd – értem, vagy félreértem? 3. rész

    Az, hogy az anya érti-e gyermeke szándékait, vágyait, érzelmeit, alapvetően befolyásolja együttlétük minőségét, harmóniáját, a kölcsönös, megértő és szeretetteljes viszonyulás kialakulását… Fontos, hogy viselkedésük szinkronban legyen, és nem kell mindig tökéletesnek lenni az összehangolódásnak, hanem inkább az a fontos, hogy a kommunikációs hibákat, tévesztéseket, elakadásokat a felek gyorsan és jól tudják kezelni, javítani, és újraindítani a kölcsönös(en örömteli) párbeszédet.

  • Szerezd meg most! – Azonnali kielégülés és komfortzóna

    A komfortzóna lényege, hogy kialakítunk egy személyes viselkedéskészletet, ami életünk különböző helyzeteiben megadja számunkra a biztonság és a kontroll szubjektív élményét. Mindez a magunkról és a világról alkotott egyéni mentális modelljeinken alapul. Ugyanabban a konfliktushelyzetben például valakinek az jelentheti a biztonságot, ha agresszivitásával megmutatja erejét, másnak épp az ellenkezője: ha együttműködésével csillapítja a másik haragját. A komfortzóna által nyújtott énhatékonyság-érzés segít fenntartani önbizalmunkat is.

  • Kötődés és evészavarok

    Az evés több mint szimpla táplálékbevitel, számos érzés kapcsolódik hozzá. A száj pedig az a szerv, amivel a csecsemő életében először anyjához kapcsolódik. Telítődik és megnyugszik – vagy a kiköpéssel elutasít. A szülői oldalról megjelenik a törődés, a gondozás igénye. A vágy, hogy amit adok, jó legyen neked. Ha elfogadod, voltaképpen engem fogadsz el. Ha nem kell, olyan, mintha engem utasítanál el… … Érdekes az evést nemcsak a család, hanem a magány terében szemügyre venni – annak is van kötődési jelentősége. Arra is gondolhatunk, hogy saját magam táplálása voltaképpen önnyugtatás.

ÉS MÉG: Királyi út - A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa Hírek • Bekukucskálunk a fekete dobozba - Interjú Csépe Valéria professzorral • Csoportosan elkövetett zsákutca-ellenes tevékenységA fogyatékossággal élő emberek világa – a mi világunk • Mondhatsz NEM-et!Hogy mindenki nyertes legyen… Mediáció a gyermekvédelmi gyakorlatban • Boldogságot kilóban?Visszailleszkedési kultúrsokk – 2. • Ép kertben ép lélek

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!