Mesebirodalmak, privát zónák

minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat

Bár kecsegtető a gondolat, hogy tizenévesen a gyerekek majd önállóbbak lesznek, végre egy kis nyugtot hagynak a szülőknek, az igazság az, hogy a kamaszok még az otthon tereit illetően is új kihívások elé állítják őket. A kamaszszobában nagy valószínűséggel rendetlenség uralkodik, és a rendrakás is olyan üggyé válik, ami ellen lehet lázadni és háborogni. „Jobb, ha a szülők elfogadják, hogy a szoba állapota nem csupán a serdülő lelkének és életének a tükre, hanem velejárója is.

Szerző: 
Horváth Cili

A gyerekszoba kötelez: mivel a gyerekek számára ez lesz az első számú tárgyi környezet, a szülőknek érdemes folyamatosan odafigyelniük, hogyan alakíthatják mindig szebbé és jobbá a cseperedő új nemzedék változó igényeinek megfelelően.Szerencsére régen idejétmúlt a „lánynak rózsaszín, fiúnak kék gyerekszoba” klisé, és ahogy egyre több bútorból és kiegészítőből választhatunk, minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat. Persze rögtön hozzá is tesszük: felesleges saját ízlésünket és vágyainkat kiélni, és a magunk képére, vagy arra a képre alakítani a gyerekszobát, ahogyan mi szeretnénk látni őt: hercegnőnek, kis tudósnak, felfedezőnek… Nem mindegy, hogyan jelöljük ki a gyerekek helyét a lakásban, és persze az sem, hogy ők nyugodtnak, biztonságosnak, átláthatónak élik-e meg az otthonukat.

„A gyerekek illetve kamaszok, majd a fiatal felnőttek térhasználati szokásaiban nagy eltérések mutatkoznak, és ha pszichológiai szempontból gondolkozunk a gyerekszoba kialakításáról, ezeket hasznos megismerni” – mondja dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense. „Az egyik kulcsfogalom a közelség-távolság szabályozása. Legjobb, ha ezt a gyerek és a szülő egyaránt befolyásolhatja. Érdemes erre már akkor gondolnunk, amikor meghatározzuk, melyik legyen a gyerekszoba – vagy hagyjuk meg a lehetőséget a későbbi szeparálásra. A kisgyerekek még kevésbé tudják, hogyan tartsák – vagy ne tartsák – a távolságot, a felnőttek közelségére vágynak, és otthonuk egyetlen differenciálatlan térként jelenik meg előttük: előszeretettel hordják ki játékaikat a nappaliba, sőt a lakás egész területére, de ez nem baj, így természetes. A leválasztott tereknek valójában majd csak akkor lesz jelentőségük a gyerekek számára, amikor a saját testüket is tudatosan közelebb-távolabb helyezik másokhoz képest. Az igazi távolodási igény általában 6-7 éves korban kezdődik, de persze van, akinél 4, és van, akinél 8 évesen észlelhető. Ilyenkor magára csukja az ajtót, magányra vágyik, és arra, hogy a saját világába zárkózhasson. S ahogyan nő, a gyerekben úgy fejlődik a helyidentitás, amint a számára fontos helyekkel, tárgyakkal kapcsolatban is meghatározza önmagát, és például olyan kijelentésekkel számol be róla, mint: „Hazamegyek.” „Én Zuglóban lakom.” „A kisszoba az enyém” – fogalmaz a szakember.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 4. számában olvasható

 
 

 

Mindennapi Pszichológia 2014 augusztus–szeptember

A Mindennapi Pszichológia
2014. 4. augusztus-szeptemberi számában
ezekről olvashat:

  • „Minek nevezzelek?”

    János egyre magányosabbnak, értelmetlenebbnek és üresnek látta a jövőjét. Dia nem olyan, mint amilyennek hitte, Annához meg, mint a tékozló fiú, nem akar visszakullogni. Úgy érezte, hogy senki se szereti. Egyedül maradt.

  • Nappali és esti emberek: pacsirták és baglyok

    Több vizsgálat tanúsága szerint a pacsirta típusba sorolható személyek jobb pszichológiai egészségmutatókkal jellemezhetők, mint a baglyok. Az esti ritmusúak körében gyakrabban tapasztalhatók depressziós illetve szorongásos tünetek vagy pszichoszomatikus megbetegedések.

  • Önérvényesítés – önmegvalósítás = agresszivitás?

    Sokan úgy gondolják, csakis törtetően, saját igényeinket mindenki más érdekei fölé helyezve lehetünk sikeresek. A szülők már az óvodáskorú gyereket is arra ösztönzik, hogy vegye el, szerezze meg, amire vágyik, amire szüksége van.

  • Pénz és bizonytalanság

    Számos magyar mondás szól a pénzhez való viszonyunkról: „A pénz nem boldogít”, „Sok kicsi sokra megy”, „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!”,, de idézhetjük a Kabaré c. filmből ismert dalszöveget is: „Money makes the world go round”, vagyis „a pénz mozgatja a világot”.

  • Nemi különbségek a racionalitásban

    Sokszor hallhatjuk, hogy a férfiak inkább racionális, matematikai, a nők pedig inkább érzelmi, intuitív gondolkodásúak. De megállja-e a helyét ez az állítás? Bizonyára többünknek vannak olyan ismerősei, akikre nem igaz ez a sztereotípia – de vannak olyanok is, akikre jól illik.

ÉS MÉG: Találkozás egy kiskanállal A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa Hírek • Mi választ el? • A házasságon innen és túlRejtett kapcsolati szerződéseink – 3. „Szerződésminták” • Tudnak-e számolni a csecsemők?Emberi elme – állati elmeSzaporodó vészhelyzetek – A természeti katasztrófáktól a hitelválságig – 2. • Mielőtt útra kelsz… Útravaló kivándorlóknak – 3 Honvágy • Az „orvosgyógyszer” hatásai és mellékhatásai – avagy miként gyógyít az orvos-beteg kapcsolat? • Csak pozitívan!Milyen színű legyen az illat? Az érzékszervi marketing művészete

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!