Mesebirodalmak, privát zónák

minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat

Bár kecsegtető a gondolat, hogy tizenévesen a gyerekek majd önállóbbak lesznek, végre egy kis nyugtot hagynak a szülőknek, az igazság az, hogy a kamaszok még az otthon tereit illetően is új kihívások elé állítják őket. A kamaszszobában nagy valószínűséggel rendetlenség uralkodik, és a rendrakás is olyan üggyé válik, ami ellen lehet lázadni és háborogni. „Jobb, ha a szülők elfogadják, hogy a szoba állapota nem csupán a serdülő lelkének és életének a tükre, hanem velejárója is.

Szerző: 

A gyerekszoba kötelez: mivel a gyerekek számára ez lesz az első számú tárgyi környezet, a szülőknek érdemes folyamatosan odafigyelniük, hogyan alakíthatják mindig szebbé és jobbá a cseperedő új nemzedék változó igényeinek megfelelően.Szerencsére régen idejétmúlt a „lánynak rózsaszín, fiúnak kék gyerekszoba” klisé, és ahogy egyre több bútorból és kiegészítőből választhatunk, minden gyereknek megteremthetjük a számára kedves, hozzá leginkább illő birodalmat. Persze rögtön hozzá is tesszük: felesleges saját ízlésünket és vágyainkat kiélni, és a magunk képére, vagy arra a képre alakítani a gyerekszobát, ahogyan mi szeretnénk látni őt: hercegnőnek, kis tudósnak, felfedezőnek… Nem mindegy, hogyan jelöljük ki a gyerekek helyét a lakásban, és persze az sem, hogy ők nyugodtnak, biztonságosnak, átláthatónak élik-e meg az otthonukat.

„A gyerekek illetve kamaszok, majd a fiatal felnőttek térhasználati szokásaiban nagy eltérések mutatkoznak, és ha pszichológiai szempontból gondolkozunk a gyerekszoba kialakításáról, ezeket hasznos megismerni” – mondja dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense. „Az egyik kulcsfogalom a közelség-távolság szabályozása. Legjobb, ha ezt a gyerek és a szülő egyaránt befolyásolhatja. Érdemes erre már akkor gondolnunk, amikor meghatározzuk, melyik legyen a gyerekszoba – vagy hagyjuk meg a lehetőséget a későbbi szeparálásra. A kisgyerekek még kevésbé tudják, hogyan tartsák – vagy ne tartsák – a távolságot, a felnőttek közelségére vágynak, és otthonuk egyetlen differenciálatlan térként jelenik meg előttük: előszeretettel hordják ki játékaikat a nappaliba, sőt a lakás egész területére, de ez nem baj, így természetes. A leválasztott tereknek valójában majd csak akkor lesz jelentőségük a gyerekek számára, amikor a saját testüket is tudatosan közelebb-távolabb helyezik másokhoz képest. Az igazi távolodási igény általában 6-7 éves korban kezdődik, de persze van, akinél 4, és van, akinél 8 évesen észlelhető. Ilyenkor magára csukja az ajtót, magányra vágyik, és arra, hogy a saját világába zárkózhasson. S ahogyan nő, a gyerekben úgy fejlődik a helyidentitás, amint a számára fontos helyekkel, tárgyakkal kapcsolatban is meghatározza önmagát, és például olyan kijelentésekkel számol be róla, mint: „Hazamegyek.” „Én Zuglóban lakom.” „A kisszoba az enyém” – fogalmaz a szakember.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 4. számában olvasható

 
 

 

Mindennapi Pszichológia 2015. augusztus–szeptember

A Mindennapi Pszichológia
2015. 04. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

  • Tanulni és tanítani: öröm

    Többnyire már a szótól is a hideg rázza az embert. Felidéződnek az iskolai számonkérés képei: amikor ott ültünk a padban, és szurkoltunk, hogy csak most ne, csak ma ne szólítson föl a tanár. Holnapra mindent meg fogunk tanulni! Aztán elhangzott a félelemmel várt szó: a saját nevünk. Soha ennyire nem utáltuk a nevünket, mint most! Akkor fel kellett állni, és valamit rögtönözni, hogy elkerüljük a megszégyenülést. Hosszú, kínos beszélgetés vette kezdetét a tanár és diák között. Jó esetben párbeszéd, rosszabb helyzetben tanári monológ…

  • Hogyan NE neveljünk teljesítményszorongó gyermeket?

    „Egy kis fellépés előtti lámpaláz még segíteni is szokott” – vallja sok színész, és valóban, az egészséges mértékű szorongás serkentően is hathat, hiszen mindenkiben ott rejlik az elismerés, a siker utáni vágy, az elért eredmény öröme és a kudarctól való félelem triásza. Gondot az arányok eltolódása jelenthet, amikor a kudarctól való félelem túlságosan felerősödik, és a gyermek számára a feladat már nem kihívást, a siker lehetőségét, hanem egy esetleges kudarc bekövetkeztét jelenti, amit el szeretne kerülni. Ilyen esetekben a szorongás olyan szintet érhet el, ami már negatívan hat a teljesítményre.

  • „Térbalett” – Kapcsolati rituálék az otthon terében

    A napszakok, az évszakok és a hétköznapok-ünnepnapok váltakozásában minden családtag tudja, melyik helyiségben mikor kinek a megjelenésére számíthat – gyakran anélkül, hogy különösebben egyeztetni vagy tájékozódni kellene…. A mozgások koreográfiájának nagy szerepe van abban, ahogy érzelmi állapotainkat szabályozzuk a családi kapcsolatok hálójában. Ennek egyik szembeötlő módja, ahogy az otthonban kialakuló személyes útvonalak és pályák valószínűvé tesznek egyes találkozásokat, míg gondosan elkerülnek másokat.

  • Miről árulkodik a migrén?

    Úgy tűnik, hogy a fokozott érzékenység az érzelmi területen is megjelenik a migrénes személyeknél… A fejfájásmentes szakaszokat sokszor áthatja a fájdalomtól – vagy specifikusabban a következő fejfájástól – való félelem, szorongás. Emiatt a migrénesek túlzottan figyelnek a testük („fejük”) jelzéseire, hogy a következő roham elindulását meg tudják jósolni és „még időben” gyógyszert tudjanak bevenni. Ennek megfelelően alakítják a szociális programjaikat vagy akár a munkájukat, ami a korlátozottság érzésével társulhat. Ez pedig csak tovább romlik a migrénes roham alatt.

  • Hiányzó szerződéseink

    Mivel a szerződések „feladatai” közé tartozik az is, hogy az esetleg rejtett szükségleteket és motivációkat felszínre hozzák, nemcsak a segítő munkában, hanem minden, emberek közötti együttműködésben jelentős (lehetne) a szerepük. A fentiekből tehát két dolog következik: 1) ha bármiben együttműködünk valakivel, szerződést /megállapodást kell kötnünk vele, és 2) tisztáznunk kell, hogy referenciakeretünkben vannak-e eltérések a megállapodásunkat, együttműködésünket vagy együttes tevékenységünket/időtöltésünket érintő kérdésekben.

ÉS MÉG: A dummerstorfi tanulók – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa - Hírek • Ne tanítsd, hadd tanuljon!Fészek vagy aknamező? Az iskolai erőszakról • A túlvédett gyerekAz elismerés vágya és a másik vágyaA nőknek miért van orgazmusa?A selfie pszichológiai kérdéseiFelkészülni az elképzelhetetlenreVissza a húsevéshez?Sarc vagy közös kassza? Adófizetési szokásaink • Orrok az iskolapadban • Kongresszusok, konferenciák, események • Tallózó

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

FIZESSEN ELŐ, RENDELJE MEG ONLINE!