„És milyen nyelven fogtok hozzá beszélni?” – teszik fel gyakran a kérdést különböző anyanyelvű pároknak, akik első gyermeküket várják. Még bonyolultabb a helyzet akkor, ha a közös nyelv egyikőjüknek sem az anyanyelve, hanem egy ún. közvetítő nyelv, például amikor egy magyar és cseh pár egymással angolul beszél. Arról nem is beszélve, hogy milyen „nyelvi kihívással” találja szembe magát a szülő és a gyermek, ha nem abban az országban élnek, melynek nyelvét anyanyelvként használják, hanem egy harmadik, a közvetítő nyelvet beszélő országban – ez történik, ha a cseh és magyar pár Angliában él. Azt elképzelni sem tudják, hogy gyermekükhöz ne saját anyanyelvükön szóljanak, de akkor hol marad a harmadik nyelv, amelyen egymással kommunikálnak, és amelyet a tágabb környezet is beszél? A kérdés jogos, és a tanácstalan szülők kételyektől gyötörten keresik a megoldást: még egyetlen nyelv elsajátítása is komplex feladat (legyen szó akár anyanyelvről, akár idegen nyelvről), hogyan tud egy kisgyermek kettő, netán három nyelvvel megbirkózni?

Ez a gondolat azonban nemcsak az újdonsült szülőket, hanem a kutatókat is foglalkoztatja, neurobiológusok, neuropszichológusok, nyelvészek és nyelvtanárok keresik a választ.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 4. számában olvasható