Jelenlegi hely

Kibújni a tojáshéjból – egy örömteli élet esélye

Mit tanít a sorskönyvről a tranzakcióanalízis?
Az autonóm ember meg akarja ismerni s meg akarja érteni, milyen erők szabályozzák mindennapi hangulatait, tetteit…

A hétköznapokban a viselkedésünket programszerűen szabályozó sorskönyvet időről-időre visszatérő kellemetlen epizódok formájában észleljük, ugyanakkor szervesen a személyünkhöz tartozóként éljük át – fel sem merül, hogy a dolgok esetleg másképpen is történhetnének. Gyakori illúzió az, hogy életünket önálló döntéseink irányítják, miközben valójában nemegyszer inkább olyan zongorajátékosra hasonlítunk, aki egy előzetesen beprogramozott kotta szerint játszik.

Szerző: 

„Hosszú évekig próbáltam úgy élni, hogy eleget tegyek mások elvárásainak. Ordítani szerettem volna, amikor mosolyognom kellett, elrohanni, amikor embergyűrű vett körül, hallgatni lett volna jó, amikor beszélnem kellett… A hamis illúziók világában, ahol képmutató életem nagy részét töltöttem, nem volt helye annak az embernek, aki igazából lenni szerettem volna. Kislány koromban megtanultam, hogy felnőttek társaságában illedelmesen kell viselkedni, és csendben kell ülni... Olyankor, amikor felszabadult nőnek éreztem magam, megszólalt bennem egy hang: ’Rendes kislányok nem csinálnak ilyeneket'. De amint rendes kislánnyá változtam, egy másik hang figyelmeztetett: ‘Egy felszabadult nő azt teszi, ami neki tetszik.’ Mindennap kételyeket ébresztett bennem énem két arca, míg végül sikerült eldöntenem, mit is akarok.” (Liv Ullmann)

Szinte mindenkivel előfordul, hogy olykor érthetetlen zaklatottságot érez, hogy váratlanul heves indulatok, vagy épp passzív tehetetlenségérzés keríti hatalmába, vagy időnként azon kapja magát, hogy akaratlanul is önmaga ellen dolgozik. Fogalmazhatunk úgy is: mindennapi életünk történéseibe – személyenként persze igen változó arányban – sorskönyvi epizódok ékelődnek. Példánk jól illusztrálja a lelkünkben dúló belső harcot. A magunkkal hozott, mélyen belénk ivódott korai program, ami arra sarkall, hogy egy életen át „jó kislányok” és jó kisfiúk” maradjunk, szemben találja magát egy másik erővel, amely az önálló döntésekre, a saját kedvtelésekre, igazi önmagunk felfedezésére – azaz a „valódi életre” hív bennünket.
Váratlan helyzetek – például erős stressz, egy nagy veszteség, trauma, komolyabb betegség, a munkahely elvesztése, egy párkapcsolat vagy házasság vége – arra hajlamosíthatnak bennünket, hogy a gyerekkorunkban tanult, akkor hatékonynak bizonyult feszültségcsökkentő, önvigasztaló, konfliktuskerülő viselkedésformáinkhoz, érzelmi reakcióinkhoz folyamodjunk, azaz „belépjünk a sorskönyvünkbe”. De ilyen – belső békénket megbolygató – stresszt nemcsak rendkívüli helyzetek idézhetnek elő, hanem az élet természetes váltásai is: az iskolakezdés, a nemi érettség, a munkába állás, a házasságkötés, a szülővé válás, a munkahelyváltozás, nyugdíjba vonulás, stb. Sorskönyvünkbe belépve rendszerint valamilyen külső elvárásnak vagy belénk ivódott belső parancsnak felelünk meg. Úgy viselkedünk, ahogy illik, hogy fenntartsuk mások figyelmét, elnyerjük a kívánt jóindulatot – csakhogy közben valódi igényeink, érzéseink háttérbe szorulnak, zavart érzünk, s nem tudunk hatékonyan fellépni a fennálló probléma megoldása érdekében.
A szabad akarat s a determináció örök kérdésében kiemelt hely illeti Eric Berne pszichológusnak az ún. élet-forgatókönyvek szerepéről vallott felfogását. Berne megkülönbözteti egymástól a „valódi életet élő valódi embereket” azoktól, akiknek az élete sorskönyvük kényszereinek rabságában, sok szenvedés közepett „megtörténik velük”.  „Az autonóm – vitalitásra, kreativitásra, önmaga beteljesítésére képes – ember, a teljes jogú felnőtt polgár akkor és csak akkor áll elénk, ha kikel a sorskönyvéből, mint kiscsibe a tojásból” – fogalmazott Berne. Az autonóm ember meg akarja ismerni s meg akarja érteni, milyen erők szabályozzák mindennapi hangulatait, tetteit…
 
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 3. számában olvasható

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A stresszes állapotot kísérő leggyakoribb tünet – a pszichés feszültséggel párhuzamban – a has feszülése. A stressz persze tartós, ilyenkor a puffadás-tünet is krónikussá...

A terapeuta a pszichés zavarok szakértője, a kliens viszont a saját problémájának a szakembere, hiszen ő ismeri legjobban a saját nehézségeit...

Hiába teljesen egészséges valaki, ha a munkájában a „menedzserbetegségnek” is nevezett burnout veszélye fenyegeti, nála is könnyen kialakulhat szívbetegség.

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

A kényszerek rengeteg időt és energiát vesznek el a gyermektől, emellett állandó feszültségben éli a mindennapjait, nem képes ellazulni, önfeledten játszani, mert a kényszer...