Jelenlegi hely

Kamaszvilág – családi tükörben

Ki vagyok én? Mit akarok elérni az életben? Mi a fontos számomra?

Egyensúlyt kell találnia a jogok és kötelességek között, s ez nem könnyű, hisz a környezet is állandóan változtatja elvárásait: van, ahol határozott, komoly felnőttet fogad szívesen, de van, ahol kedvesen mulya gyermeki engedelmességet vár el. Választ kell találni a legfontosabb kérdésekre: Ki vagyok én? Mit akarok elérni az életben? Mi a fontos számomra? Kikkel és hogyan tudok kapcsolatba kerülni? Milyen társat tudok elképzelni – és elviselni – magam mellett? 

 

Azt már mindenki tudja, hogy MILYENEK a kamaszok, de arról, hogyan hatnak „ránk”, az idősebb generáció tagjaira, már kevesen tudnak, s még kevesebben vannak tisztában azzal, hogy ez a hatás kölcsönös. S arról pedig végképp nem esik szó, hogyan annak idején mi milyen kamaszgyerekei voltunk szüleinknek, vagy hogy a mi szüleinkkel hogyan bántak az ő szüleik serdülőkorukban. Az ismeretterjesztő munkák legtöbbször úgy igyekeznek megvilágítani a serdülőkor feszültségekkel teli időszakát, mintha az csak a kamaszok belső ügye lenne.

Ez nem így van – mondja a rendszerszemléletű  családterápiás elmélet – a család különböző generációjú tagjai összetartoznak, hatnak egymásra, az egyes generációk ugyanazon az úton járnak, csakhogy időben egymáshoz képest eltolva. Kölcsönösen segíthetik vagy kölcsönösen nehezíthetik átélni az egyes időszakokat.

 

Most nézzük azt az időszakot, amikor a család legifjabb generációja a kamaszkornál tart! Előttük ilyenkor számos feladat sorakozik: helyt kell állni az iskolában (de gyakran talán ez tűnik a legkevésbé  hangsúlyosnak, legalábbis egy serdülő számára), ki kell alakítania saját véleményét, formálnia saját ízlését, értékrendjét, meg kell küzdenie a megváltozott testtel, a valószerűtlenül megnyúlt végtagokkal, a hormonális változások látható és zavaró jeleivel: a pattanások és mitesszerek tömkelegével, a zsíros bőrrel és a test erősödő szagaival. Kezelnie kell a feszítően jelentkező szexuális késztetéseket, az erotikus fantáziákat. Át kell élnie a hangulatingadozásokat és a társas környezet gyakran elítélő reakcióit. Egyensúlyt kell találnia a jogok és kötelességek között, s ez nem könnyű, hisz a környezet is állandóan változtatja elvárásait: van, ahol határozott, komoly felnőttet fogad szívesen, de van, ahol kedvesen mulya gyermeki engedelmességet vár el. Választ kell találni a legfontosabb kérdésekre: Ki vagyok én? Mit akarok elérni az életben? Mi a fontos számomra? Kikkel és hogyan tudok kapcsolatba kerülni? Milyen társat tudok elképzelni – és elviselni – magam mellett?  A válaszhoz gyakran az alsó fokú matematikaoktatásból ismert „próbálkozásos” módszer bevetésével jutnak: számos – olykor egymással szöges ellentétben álló – szerepben próbálják ki magukat: jófiúként és gengszterként, lovagként és macsóként; szende lányként és hódító démonként, határozottként és gyámoltalanként. Ráadásul szerepváltásaik gyakran nem is tudatosulnak, így a – bármily támogató – visszajelzéseket nehéz megérteniük és elfogadniuk. Mindezek tetejébe érzelmileg el kell távolodniuk a szülőktől, miközben az erre vonatkozó szabályok családonként rendkívül változatosak: van olyan család, ahol nagy autonómiát adva nevelik önállóságra a kamaszokat, és van, ahol az összetartozás érzelmi biztonságának hangsúlyozásával igyekeznek mindenkit együtt tartani. Kamaszfejjel azonban sokkal könnyebb mindezt elhanyagolásként illetve korlátozásként megélni. Az idősebb generációk eltérő életstílusa markáns lehetőséget biztosít a serdülők számára az elutasításra: könnyű anyut hülyének nézni, mert nem tudja lájkolni a posztjaimat a fészbukon, és azt sem tudja, mi az… Az önmagukban gyakran elbizonytalanodó kamaszok időlegesen nagyon kompetensnek élhetik meg magukat – azzal kevesebbet törődve, hogy ezzel meg bánthatnak másokat…
 
 
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 3. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?