Jelenlegi hely

Megpecsételt mondatok...

Nem mindegy, mikor milyen gondolatok kerülnek napvilágra – fésületlenül és átgondolatlanul.

A megpecsételt mondatok az önértékelést, az énképet támadják, ezért lesznek maradandók. A hétköznapokban látszólag elsüllyednek, valójában azonban bármikor aktiválódhatnak... A sosem felejthető mondatok sokszor olyan támadások, amiket a rivalizációs düh, a féltékenység, az irigység vezérel… A hirtelen felbukkanó negatív érzelem olyan információ, ami – ha valóban ellentmond a hétköznapokban megélteknek – felülírhatja az addigi párkapcsolati „szabályokat”. 

Szerző: 

Vannak mondatok, melyek bármily régen hangzottak el, évtizedekkel később is mérnöki pontossággal felidézhetők. Nem merülnek el a felejtés áramában, hanem a fájdalmas – és csak hosszú érzelmi munkával feldolgozható „listán” maradnak. Olykor nincs is tudatos emléknyom, ami mindennap emlékeztetne rájuk, ám érzelmileg feszült helyzetben egyszer csak előbukkannak. Érintetlenül…

Mindenkinek van munkája, vannak sikerei vagy sikertelenségei, vágyai és fantáziái önmagáról és a másikról. Sokszor azonban ez a kép más, mint ami a kommunikáció során elhangzik. A tudattalan érzelmeket jól fedhetik a mindennapok történései, olykor évekig nem derül ki, mennyi indulat termelődött az egyik félben, miközben látszólag kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek. Mindenki képes arra, hogy vigyázzon, mi csúszik ki a száján. A megpecsételt mondatok egy részét viszont a kimondási kényszer vezérli, vagyis olyan ellenállhatatlan érzelmi vágy a közlésre, amiben – hiába a „csomagolás” – valójában agresszió van…
A megpecsételt mondatok valójában jelzések – érzelmi figyelmeztetésnek tekinthetők, amik a lehetséges veszteséget vagy kudarcot mutatják. A „gyűjtögetők”, akiknek sok ilyen mondat van a tarsolyukban, egy idő után már nem félnek kimondani a véleményüket – ám akkor már érzékelhetően nagyobb az indulatuk, „meg akarnak fizetni” mindenért. Mások viszont óvatosan kerülgetik a párkapcsolat érzelmi működése szempontjából veszélyes zónát… A felejtés képtelenségét az érzelmi trauma nagysága határozza meg. Minél érzékenyebben érintett valakit az elhangzott mondat, annál inkább lehet számítani arra, hogy a kialakult érzelmi konfliktus – megoldatlanul s látszólag passzív módon – egy „biztonságos helyre” kerül. Olyan emlékké válik, amit nem a szép és megtartó erejű érzelmek tartanak fenn, hanem épp ellenkezőleg: a negatív érzelmek sora (a szorongás, az aggodalom, a szeparációtól való félelem) fémjelez. Több évtized is eltelhet, s a mondat mégis felidézhető marad.
 
 
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 2. számában olvasható
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Néha előtörnek olyan képek is, amikor komorak voltunk és féltünk, ezért dühösen győzködtük, majd kerültük egymást.

Természetes módon összeillünk-e a szerelmünkkel, a partnerünkkel, a feleségünkkel, a férjünkkel, vagy csupán megpróbálunk összeilleszteni tökéletesen soha össze nem illő...

És bár ez az érzelmi igény teljesen jogosnak látszik, mégis gyakran látjuk azt, hogy sokan mintha szántszándékkal ker

Nem filmismertető és nem is kritika vár az olvasóra, hanem a barátság extrákkal rövid hazai körképe.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...