Jelenlegi hely

Éhező gyermeklelkek

A szülők, a környezet sokáig nem veszi észre a bajt

Sokan talán úgy gondolják, hogy az anorexia hátterében mindig valami súlyos családi probléma áll, melynek kezelésére a gyereknek nincs eszköze, ezért menekül a táplálékmegvonáshoz. Talán az egyik dolog, ami a kezeléstől visszatartja a családokat, a félelem attól, hogy valami kedvezőtlen derül ki a családtagokról, szülőkről.  Ez azonban nem feltétlenül igaz…

Szerző: 

Ha anorexiáról hallunk, általában sovány modellek jutnak az eszünkbe, vagy az őket utánozni akaró nők, akik az elképzelt szépségideálnak szeretnének megfelelni – s nem túlterhelt, érzékeny lelkű, önmagukat kereső, a szülői kontroll ellen tiltakozó serdülők. Pedig már egyre fiatalabb korban jelentkezik az evészavarnak ez a formája, jelezvén: valami nincs rendben otthon...

A szülők, a környezet sokáig nem veszi észre a bajt, pedig a testsúlycsökkenés mellett még számos tünet jelzi, hogy nem egyszerű fogyókúráról van szó...

A betegség tagadása jellemző tünet az anorexiánál, ezért a környezetnek kell felismernie, hogy még időben segíteni lehessen. Az ebben szenvedő serdülők gyakran panaszmentesek, sőt első látásra egészségesnek és energikusnak tűnnek. Néhány kérdés után azonban gyorsan fény derül a beteg panaszaira: fáradékonyság, szédülés, rosszullétek, evés utáni teltségérzet, hasi fájdalom, székrekedés, iskolai teljesítményromlás, jelentős hangulatingadozások.
A betegség előrehaladtával az anorexia nervosa alapvető jelenségeire egyéb pszichológiai tünetek is rakódnak, amelyek általában az éhezés következményei. Ilyen az ingerlékenység, a depresszió, a szociális visszahúzódás, a kortárs kapcsolatok megromlása, az étellel és evéssel való túlzott és beszűkült foglalkozás, a romló iskolai teljesítmény és koncentrációs képesség.
 
A kontroll kérdése az evészavarok központi problémája. Az anorexia nervosában szenvedők gyakran túlkontrollálják magukat, legyőzik egyik legalapvetőbb ösztönüket, az evést. Amennyiben az anorexiát lázadásnak tekintjük, az étel visszautasítása hatásos formája a szülői kontroll, elvárások elleni tiltakozásnak. A nem evés azonban az alacsony önértékelés javítását is célozhatja. A kamaszkor sajátossága az autonómia és identitás keresése. A fiatal páciensekre gyakran jellemző, hogy perfekcionista személyiségek, akiknek nincsenek készségeik az önérvényesítésre, s akik könnyen találnak rá az önéheztetésre, mint az autonómia és identitáskeresés eszközére. Az étel megtagadása az önuralom és az önkontroll jó érzésével tölti el őket, s jelentősen javul korábban alacsony szinten lévő önértékelésük.
A betegséget a karcsúságideál üldözése is előidézheti. Úgy véli, fogynia kell, hogy vonzóbb, tökéletesebb, szerethetőbb legyen, s megerősíti ezt a magatartást, hogy a fogyás elején sokan valóban pozitív visszajelzést kapnak szüleiktől, kortársaiktól.
Néhány tényező hajlamosabbá teheti a fiatalokat a betegségre. Egyéni kockázatot jelenthet az evészavar előtti túlsúlyosság, a cukorbetegség, az érzelmi instabilitás, a negatív önértékelés. Közvetlen kiváltó okok is állhatnak a betegség felbukkanása mögött – ilyen lehet egy szomorú életesemény (haláleset, csalódások, kudarcok). A diétázást kiválthatja mások negatív megjegyzése is: serdülőkorban például nagy jelentőséggel bírhat az osztálytársak gúnyolódása.
 
Az anorexia tüneteiről, az okokról s a terápia folyamatáról dr. Pászthy Bea pszichiáterrel, az I. Gyermekgyógyászati Klinika Gyermekpszichiátriai Osztályának vezetőjével beszélgettünk.
 
 
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 2. számában olvasható
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Velük, körülöttük pedig olyan erőn felül teljesítő családtagok, akik információk nélkül, magukra utalva próbálnak dűl

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.