Jelenlegi hely

Éhező gyermeklelkek

A szülők, a környezet sokáig nem veszi észre a bajt

Sokan talán úgy gondolják, hogy az anorexia hátterében mindig valami súlyos családi probléma áll, melynek kezelésére a gyereknek nincs eszköze, ezért menekül a táplálékmegvonáshoz. Talán az egyik dolog, ami a kezeléstől visszatartja a családokat, a félelem attól, hogy valami kedvezőtlen derül ki a családtagokról, szülőkről.  Ez azonban nem feltétlenül igaz…

Szerző: 

Ha anorexiáról hallunk, általában sovány modellek jutnak az eszünkbe, vagy az őket utánozni akaró nők, akik az elképzelt szépségideálnak szeretnének megfelelni – s nem túlterhelt, érzékeny lelkű, önmagukat kereső, a szülői kontroll ellen tiltakozó serdülők. Pedig már egyre fiatalabb korban jelentkezik az evészavarnak ez a formája, jelezvén: valami nincs rendben otthon...

A szülők, a környezet sokáig nem veszi észre a bajt, pedig a testsúlycsökkenés mellett még számos tünet jelzi, hogy nem egyszerű fogyókúráról van szó...

A betegség tagadása jellemző tünet az anorexiánál, ezért a környezetnek kell felismernie, hogy még időben segíteni lehessen. Az ebben szenvedő serdülők gyakran panaszmentesek, sőt első látásra egészségesnek és energikusnak tűnnek. Néhány kérdés után azonban gyorsan fény derül a beteg panaszaira: fáradékonyság, szédülés, rosszullétek, evés utáni teltségérzet, hasi fájdalom, székrekedés, iskolai teljesítményromlás, jelentős hangulatingadozások.
A betegség előrehaladtával az anorexia nervosa alapvető jelenségeire egyéb pszichológiai tünetek is rakódnak, amelyek általában az éhezés következményei. Ilyen az ingerlékenység, a depresszió, a szociális visszahúzódás, a kortárs kapcsolatok megromlása, az étellel és evéssel való túlzott és beszűkült foglalkozás, a romló iskolai teljesítmény és koncentrációs képesség.
 
A kontroll kérdése az evészavarok központi problémája. Az anorexia nervosában szenvedők gyakran túlkontrollálják magukat, legyőzik egyik legalapvetőbb ösztönüket, az evést. Amennyiben az anorexiát lázadásnak tekintjük, az étel visszautasítása hatásos formája a szülői kontroll, elvárások elleni tiltakozásnak. A nem evés azonban az alacsony önértékelés javítását is célozhatja. A kamaszkor sajátossága az autonómia és identitás keresése. A fiatal páciensekre gyakran jellemző, hogy perfekcionista személyiségek, akiknek nincsenek készségeik az önérvényesítésre, s akik könnyen találnak rá az önéheztetésre, mint az autonómia és identitáskeresés eszközére. Az étel megtagadása az önuralom és az önkontroll jó érzésével tölti el őket, s jelentősen javul korábban alacsony szinten lévő önértékelésük.
A betegséget a karcsúságideál üldözése is előidézheti. Úgy véli, fogynia kell, hogy vonzóbb, tökéletesebb, szerethetőbb legyen, s megerősíti ezt a magatartást, hogy a fogyás elején sokan valóban pozitív visszajelzést kapnak szüleiktől, kortársaiktól.
Néhány tényező hajlamosabbá teheti a fiatalokat a betegségre. Egyéni kockázatot jelenthet az evészavar előtti túlsúlyosság, a cukorbetegség, az érzelmi instabilitás, a negatív önértékelés. Közvetlen kiváltó okok is állhatnak a betegség felbukkanása mögött – ilyen lehet egy szomorú életesemény (haláleset, csalódások, kudarcok). A diétázást kiválthatja mások negatív megjegyzése is: serdülőkorban például nagy jelentőséggel bírhat az osztálytársak gúnyolódása.
 
Az anorexia tüneteiről, az okokról s a terápia folyamatáról dr. Pászthy Bea pszichiáterrel, az I. Gyermekgyógyászati Klinika Gyermekpszichiátriai Osztályának vezetőjével beszélgettünk.
 
 
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 2. számában olvasható
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek

Az új vizuális megjelenés igazodik a hagyományos márkaértékekhez, ugyanakkor kifejezően ábrázolja a mai kor gyermekei

Mindenki hisz az általa alkalmazott nevelési módszerekben, és annak előnyeit hangoztatva próbál a szülők segítségére lenni.