Jelenlegi hely

A család szerepe mindennapjainkban

A nő kiteljesedéséhez hozzátartozik az anyaság, a férfiéhoz az apaság felelőssége.

A családtagoknál gyakran probléma, hogy nem megfelelően kommunikálnak egymással, nem fogalmazzák meg nyíltan gondolataikat, nem beszélik meg egymással gondjaikat, érzéseiket - a feszültségek egyre csak halmozódnak…  A kommunikációs problémákhoz pedig szorosan kapcsolódnak a pszichoszomatikus zavarok is, melyeknek kialakulásában a kutatók nagy jelentőséget tulajdonítanak az anya-gyerek kapcsolatnak.  A családi rendszerben a tagok értelemszerűen kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz. Gyakori, hogy a tüneteket produkáló gyermek közvetítő szerepet tölt be a szülők között, kifejezve a felnőttek egymás iránti igényeit. Az is előfordul, hogy a családtagok nem saját magukról beszélnek, hanem a másik helyett mondják ki annak érzéseit, gondolatait. A szerepek összekeverednek, a nyílt üzeneteket pedig az ellentétes metakommunikatív jelzések érvénytelenítik, s ezzel ellentmondásos választ eredményeznek.

Cikkek: 

 

Nem tagadhatjuk, hogy a családnak különleges szerepe van a társadalmi viszonyok újratermelésében, hiszen generációkon keresztül örökíti át értékeit, normáit, viselkedési szabályait. Az pedig, hogy az embereknek a család fontosabb a munkánál vagy az egyéb társas kapcsolatoknál, több hazai demográfiai és szociológiai felmérésből is kiderült. Ezt nemcsak a házasságban élők, hanem az egyedülállóak is alátámasztották.

Átalakulóban a hagyományos családmodell

A hagyományos modell szerint a család, a legkisebb társadalmi egység anyából, apából és legalább egy gyermekből áll. „Az apa a kenyérkereső és az anya otthon főz, takarít és felelős a gyermeknevelésért.” – szól a jól ismert sztereotípia. A család szó együtt élő felnőttek (apa, anya) és gyermek(ek) képét idézi fel: az egygyermekes kiscsaládét, a több gyereket nevelő nagycsaládét,  s a szülőpár egyik tagját nélkülöző csonka családét. Napjainkban egyre több a mozaikcsalád, amelybe a szülők vérrokoni viszonyban nem lévő gyermekeket hoznak előző kapcsolataikból új partnerviszonyaikba.

A család, mint szervezet, összetett kapcsolatokra épül:  a nő kapcsolatai például feleség-férj, anya-gyermek feladatokat, szerepeket és elvárásokat foglal magába. A nő kiteljesedéséhez hozzátartozik az anyaság, a férfiéhoz az apaság felelőssége.

A családi célokat tekintve a reproduktív, a szexuális, a gazdasági és az oktatási cél valamikor mindegyikre jellemző volt. Ez ugyan napjainkra változott, de – különösen a gyermek fejlődése érdekében - továbbra is fontos a család által nyújtott pszichológiai támasz. A megfelelő anyagi, kulturális, morális, érzelmi feltételek hiányában ugyanis a gyermek maga keres követendő ideálokat, s cselekedeteit gyakran másoktól ellesett eszmék, spontán életérzések irányítják. A családi fészek biztonsága tehát a gyermeknek és a serdülőnek egyaránt pótolhatatlan, de a szülők – a férfi és a nő – számára is nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott családi légkör. Hogy napjainkban válságban van-e a család, vagy csak alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, e tekintetben megoszlanak a vélemények. Egy biztos: a hagyományos családmodell átalakulóban van. Rohamosan csökken a házasságban élők és a családban vállalt gyerekek száma. A középkorúak és az idősek még tartják magukat a régi hagyományokhoz, de a fiatalok körében egyre kevesebb a tartós párkapcsolatban élők aránya, sokan inkább az élettársi viszonyt helyezik előtérbe. Lehet, hogy unokáink már csak múzeumba fognak látni hagyományos esküvőt DVD-ről? Mindinkább divatos az egygyermekes családmodell, egyre több szülő veszi át a „legalább egyre jut elég idő” gondolkodásmódot. Ráadásul az első szülés is későbbre tolódik: míg a hetvenes években átlagosan 22 éves korukban szültek először a nők, ma ez a szám a 27. életév.

Kommunikáció a családtagok között

Konfliktusokhoz vezethet a szülői modell hiánya vagy a hibás minták átvétele, az otthonról hozott szerepfelfogások, problémamegoldások és erkölcsi kérdések ellentmondása is.

A családtagoknál gyakran probléma, hogy nem megfelelően kommunikálnak egymással, nem fogalmazzák meg nyíltan gondolataikat, nem beszélik meg egymással gondjaikat, érzéseiket - a feszültségek egyre csak halmozódnak…  A kommunikációs problémákhoz pedig szorosan kapcsolódnak a pszichoszomatikus zavarok is, melyeknek kialakulásában a kutatók nagy jelentőséget tulajdonítanak az anya-gyerek kapcsolatnak.  A családi rendszerben a tagok értelemszerűen kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz. Gyakori, hogy a tüneteket produkáló gyermek közvetítő szerepet tölt be a szülők között, kifejezve a felnőttek egymás iránti igényeit. Az is előfordul, hogy a családtagok nem saját magukról beszélnek, hanem a másik helyett mondják ki annak érzéseit, gondolatait. A szerepek összekeverednek, a nyílt üzeneteket pedig az ellentétes metakommunikatív jelzések érvénytelenítik, s ezzel ellentmondásos választ eredményeznek. A felek félnek a konfrontálódástól, kerülik a konfliktusokat, minden energiájuk arra megy el, hogy kifelé harmonikus képet mutassanak. Rettegnek kimondani, ha valamivel nem értenek egyet, kerülik a vitát a többiekkel. A betegség ilyenkor jó ok lehet arra, hogy minden más problémát háttérbe szorítva csak a betegséggel foglalkozzanak. A tünet elrejti a feszültségeket, ugyanakkor megőrzi és erősíti a család egységét. A kommunikáció a családtagok között nem közvetlen, a konfliktusok, feszültségek nem fejeződnek ki nyíltan. A pszichoszomatikus tünet jelentését csak úgy érthetjük meg, ha figyelembe vesszük az egyénnek a család többi tagjához fűződő viszonyát, s e viszonyrendszer részeként tekintjük őt magát.

A család egy kérdőív tükrében

Az ELTE BTK Nyelvészeti Doktori Iskola Szláv Nyelvészeti Programjának hallgatói Bańczerowski Janusz professzor vezetésével felmérést készítettek a család fogalmáról. A kérdőívet nemcsak a fővárosban élőkhöz, hanem több vidéki város és falu lakóihoz is eljutatták nemtől, korosztálytól és végzettségi szinttől függetlenül. A kérdőíveket a válaszadók maguk töltötték ki, a kérdések szabad asszociáción alapuló nyitott kérdések voltak. Legtöbb esetben egyszavas válaszok érkeztek, a megkérdezetteknek a családról leggyakrabban az anyagi, érzelmi biztonság jutott eszükbe. Nagy százalékban szerepelt a feltétel nélküli, kölcsönös szeretet, támaszt, segítséget, védelmet jelentő kifejezés is. A család sokak számára az összetartozást, a boldogságot, örömöt, a nyugalmat, megértést szimbolizálja, és voltak, akik az otthonnal kapcsolták össze. Sokan a családtagokkal azonosították: apa, anya, gyerekek, nagyszülők, párom, gyerekeim, vérségi kapcsolatban lévő hozzátartozóim; illetve közösségként jellemezték, amelyben nevelkedünk, tanulunk; életközösség, amelyben értékeket kapunk. A pesszimista válasz 1 százalékban jelent meg, a „semmit” válasz képében.

A „Milyen a tipikus magyar család?” kérdésre a legtöbb válasz negatív volt: elvált, csonka, veszekedős, pénzcentrikus, nincs idő egymásra, rohanó, feszült, ideges, eladósodott, szegény, panellakó, részeges. A pozitív értékelések között szerepelt az összetartó, szorgalmas, dolgos kifejezés. Van, aki szerint attól tipikusan magyar, hogy magyarul beszél, magyar ételeket fogyaszt, magyar tévét néz; illetve szereti a csípős ételeket. Arra a kérdésre, hogy milyennek látják az ideális családot, a legtöbb válaszban szerepelt a szerető, harmonikus, boldog, gazdag, összetartó, segítőkész fogalom. A válaszadók 15 százaléka szerint az ideális család: anya, apa, gyerekek, néhányuk szerint pedig idetartozik a kutya, macska és egyéb háziállat is.

A kérdőívben arra is kíváncsiak voltak, milyen dal, vers, közmondás vagy

szólás jut eszükbe a családról. Arany János Családi körét említette a megkérdezettek 52 százaléka, és többen megjelölték József Attila Mama című versét is. Zelk Zoltán Este jó, este jó című versét a megkérdezettek 9 százaléka, József Attila Altatóját pedig 3 százalék érezte ide illőnek. A közmondások, szólások közül a „Nem esik messze az alma a fájától” variánsait a válaszadók 6 százaléka, a „Mindenhol jó, de legjobb otthon” szólást pedig 5 százalékuk választotta.


Nyelvi elemzés

A család kifejezés a mai magyar szókincs alapvető rétegéhez tartozik, s a szótári adatok szerint több szókapcsolatban első, illetve a második elemként jelenik meg, például  családfa, családalapítás, családfő, családanya, családfenntartó, illetve nyelvcsalád, parasztcsalád stb.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a család szó az ószláv čeľadь átvétele,

eredeti jelentése „háznép, cselédség”; legkorábbi írásos előfordulása a magyar nyelvben 1113-tól datálódik. A kifejezés a 16. század középétől egyre ritkábbá vált, sőt teljesen elavult. A mai köznyelvi jelentésben Vörösmarty újította fel (1831).

 

Ez is érdekelhet

Sok szülő szerint az egészséges étkezés több macerával jár és általában költségesebb dolog, ráadásul az egészséges ételek láttán sok gyerek csak fintorog...

A kamaszok önsértő viselkedése napjainkban kifejezetten gyakori, a vizsgálatok alapján 15-46 százalékuk életében legalább egyszer megsebzi magát

A szociális fóbia vagy társas szorongás a gyerekkor végén, a kamaszkor elején szokott jelentkezni, s ennek a korosztálynak a hét százalékát érinti.

Számtalan dolog befolyásolhatja a második gyermek megszületését, ami felülírja ezt az általános tapasztalatot...

Akik naponta 5 óránál többet töltenek képernyő előtt, kétszer nagyobb valószínűséggel fogyasztanak cukros üdítőitalt, emellett keveset mozognak.

Ellenkező hatást érünk el, ha a gyerekeket kövérnek nevezzük – ettől ugyanis nem fogyni fognak, hanem inkább híznak.