Jelenlegi hely

Psychocafe: Kávéházi csevegés a változásról

Az állandó döntéskényszer nagyon jó dolog, mert megedzi az embert, hogy minden változásra gyorsan tudjon reagálni

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 A  krízis, a beszűkült állapot a distressznek, vagyis a súlyos stressznek olyan formája, amikor átéljük a tehetetlenséget, és eljutunk egy olyan pillanatig, amikor már a dolgok nem rajtunk múlnak, mi már nem tudunk mit tenni abban a helyzetben. Valóban kiszolgáltatottak lettünk, külső erők függvényei lettünk és nem segít senki. És ebben a nagyon kritikus helyzetben egyszerűen elindulnak olyan lelki folyamatok, segítő mechanizmusok, amelyek általában az énhez, az én-szerkezeti „akarókához” köthetők, az én-szerkezettel összefüggők: mit szedtem össze a felnövekedés során, mit láttam a szüleimtől, mit tettem magamévá belőle. A másik a problémaorientált megküzdés: felmérem az adott helyzetet, mindent számba veszek: ez eddig így volt, s tudatosan döntök, hogy most én nagy változást viszek véghez az életemben. Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Kétfajta jellemző személyiségvonás létezik: külső kontrollos vagy belső kontrollos. A belső kontrollos ember magában hordja azokat a mércéket, amelyekhez minden életlépését viszonyítja. Döntéseiben eléggé autonóm, kevésbé befolyásolják a külső hatások, noha alkalmazkodó és nagyon is tud illeszkedni a külső elvárásokhoz. De a döntéseiben, életváltozásaiban mindig belső iránytűje vezérli. Például egy belső kontrollos nem csábul el egy olyan hatásra, ami pillanatnyilag nagyot ígér pénzben, ebben-abban, mert sokkal jobban meghatározza minden gondolatát és cselekedetét az, hogy ő ki – és máris az identitás fogalmához jutottunk.  Az identitás arra a kérdésre válaszol, ki vagyok én, hol a helyem a világban? Hova tartozom? Hol vannak a gyökereim? Merre tartok? Bármilyen szelek fújnak körülöttem, az én zászlómat egy szél lobogtatja… Ez az, ami lelki értelemben az ember gerincét adja. Tehát nagyon fontos a kontrollra és a felelősségre való nevelés. Az elmúlt 20-25 év pedagógiájának szabadelvű világában a kontroll kisebb volt, a felelősségre nevelés is kisebb volt, ezek ártalmait sajnos már látjuk... Na de milyen a külső kontrollos ember? Nagyon függ a külső hatásoktól, hogy őróla mit mondanak, milyen véleményt alakítanak ki. Sajnos, ennek az a veszélye, hogy állandóan keresi az őt minősítő közegeket, s ha nem kap visszajelzéseket arról, hogy most éppen ki ő, akkor nehéz lesz az élete.

 

A Mindennapi Pszichológia szervezésében június 4-6. között megrendezett Pszichofesztivál egyik kiemelkedő eseménye volt a Psychocafe. A „kávéházi disputa”  keretében Veiszer Alinda beszélgetett Bagdy Emőke pszichológussal, Monspart Sarolta tájfutó világbajnokkal és Hardy Mihály médiaszakemberrel.

A beszélgetés a Mindennapi Pszichológia 2010. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése.

A mozgáskorlátozottak életét megnehezítő akadályoknak csak egy része fizikai jellegű, nagyon sokszor a többi ember hozzáállása jelenti az igazán súlyos problémát.

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.

Sokszor érezzük azt, hogy vitapartnerünkkel valójában nem is ugyanarról vitatkozunk.

A nevekkel kapcsolatban misztikus, babonás hiedelmek, vagy inkább érzések élnek bennünk, még ha nem is tudunk róluk…

A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.