komoly lélektani jelentősége van annak, mikor és milyen gyorsan öntjük ki magunkból a feszültséget, a szorongáskeltő tartalmakat.

Érzelmi inkontinencia

avagy mit is kezdhetünk szorongató érzéseinkkel?
Tari Annamária

A személyiség tudattalan érzelmi mechanizmusai védelmet jelentenek az énnek, és szinte azonnal működésbe lépnek, mihelyst valamilyen érzelmi feszültség kialakul. Ez sok esetben segít, azonban nem jelent feltétlenül jó perspektívájú és prognózisú megoldást, hanem csak aktuális „túlélést”. A konstruktív megoldások megjelenéséhez szükség van arra, hogy átgondoljuk a történteket, tisztában legyünk érzelmeinkkel, saját személyiségünk képességeivel.  A valódi megértés és feloldás tehát időigényes lélektani munka – ezalatt jó, ha az illető magában tartja ezeket a lelki tartalmakat, ami kétségtelenül további feszültség- vagy szorongásérzéssel jár, ám segít „kitermelni” a jobb megoldó képleteket. Aki egy érzelmileg feszült helyzet után szinte azonnal „kiönti magából” a történteket, ezt a szükséges zárlatot oldja fel, mert inkontinens módon kiereszti a lelki tartalmakat. Ilyenkor az történik, hogy az őt ért ingerek szinte feldolgozás nélkül futnak át rajta. Amikor mások véleménye kell a teljes megnyugtatáshoz, akkor valójában saját érzelmi szükségletünket rajtuk keresztül éljük át. Ezzel azonban az a probléma, hogy nem a sajátunk. Hanem az övé/övék. Aki mások önértékelésére támaszkodik, az valójában a sajátját „kívül hordja”, tehát az életben nem önnön személyisége, hanem a megfelelés vagy a „hasonulás” vágya vezeti. De nem élhetjük mások életét – akkor sem, ha irigykedve nézzük sikereit, tulajdonságait, életútját…

 

A cikk a Mindennapi Pszichológia most megjelent 2010. 3. számában olvasható