Jelenlegi hely

Társas lazsálás – avagy mindig van, aki dolgozzon helyetted

A lazsálók szemszögéből persze a „buzgók” ugyanolyan bosszantóak lehetnek, mint a „buzgók” szemében a „lazsálók”.

A társas lazsálás jelentősége a munkahelyen akkor mutatkozik meg igazán, amikor a dolgozóknak csoportban kell dolgozniuk. Jól ismert példa az építőiparban dolgozó munkásoké, akik látványosan jobban belehúznak a munkába, amikor a csoportvezető jelen van. Az már nem motiválja őket, ha a járókelők  azt látják, hogy egy dolgozik, és három körbeállva nézi őt. Vagyis ha tudjuk, hogy a megfigyelésnek semmi következménye nincs s a teljesítményünket sem értékelik, olyan nyugalom tölt el bennünket, hogy semmi kedvünk a minimálisnál több energiát fektetni a munkába. 

Szerző: 

A társas lazsálás jelensége nemcsak a munkahelyi vezetőnek, de azoknak a csoporttársaknak is problémát jelenthet, akik igazságtalannak élik meg mások megbúvását a csoportban. A kérdés az, hogy meddig hajlandóak elnézni ezt, meddig bírják a hátukon cipelni ezeket a társakat – és hol van az a pont, amikor felborul az addigi vélt egyensúly. Ahogy nő a csoport létszáma, úgy válik egyre változatosabbá összetétele is, ami növeli ugyan a csoport erőforrását, de növeli erőforrásigényét is. Minél nagyobb lesz a csoport, annál inkább nő a széthúzás valószínűsége, miközben mind nehezebbé válik az irányítás. A tagok egyre kevésbé ismerik egymást, a szerepek és felelősségkörök sokszor tisztázatlanok, és kezd egyre homályosabbá válni a közös cél is. Amikor a csoport tagjai kezdik azt érezni, hogy nem ismerik a munkavégzés célját, nem tudják, hová akarnak eljutni, megjelenik az alulmotiváltság, s azzal együtt csökken a tagok hajlandósága a munkában való részvételre – beindítva a társas lazsálást. Ebben a fázisban megerősödik a kommunikáció szerepe, sok nehézséggel és konfliktussal társulva.

 

A cikk a Mindennapi Pszichológia 2010. 2. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2019 augusztus–szeptember

  • Megértés vagy megbocsátás?

    A düh, a neheztelés, a felháborodás, illetve – ha mi magunk cselekedtünk helytelenül – a bűntudat azt jelzik, hogy a másikat (vagy magunkat) felelősnek tartjuk és hibáztatjuk az általa elkövetett rossz cselekedet miatt. Ezen érzelmek felfüggesztése, elhalványulása pedig azt mutatja, hogy a másikat részben vagy egészben felmentjük a felelősség alól.

  • Elmés gépek

    Ha a számítógép nem azt csinálja, amit szerettünk volna, vagy – utasításaink ellenére – egyáltalán nem csinál semmit, nehéz megállni, hogy ne veszekedjünk vele úgy, mint egy emberrel. Sokszor nem is vagyunk képesek rá, és feszülten beszélünk, sőt kiabálunk hozzá: „Miért nem csinálod?”, „Ne bosszants már!”, „Direkt csinálod velem?”. Mintha lennének hitei, vágyai, szándékai, és képes volna önálló döntéseket hozni – azaz lenne elméje.

  • Stressztűrésre berendezkedve

    Az ember számos – és sokféle – tudattalan stratégiát alkalmaz, amelyeknek a segítségével pszichés feszültségeit igyekszik csökkenteni, megszüntetni. Az én-védelem lehet „leépítő” és „felépítő” – vagyis az elhárító mechanizmusok lehetnek az alkalmazkodást nehezítők, akár meggátlóak is, és lehetnek adaptívak, a megküzdést segítők.

  • Sématerápia

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • „A nagy megvilágosodás szemfényvesztés”

    Ő az első ember, aki kenuval szelte át az Atlanti-óceánt, és az első magyar, aki az Antarktisz széléről indulva, elérte a Déli-sarkot. Van, hogy egyedül küzd, van, hogy csapatban, van, hogy fagyási sérülésektől béna a fél arca, és van, hogy addig üvölt a hullámokat szidva, míg teljesen elmegy a hangja. Én arra keresem Rakonczay Gábornál a választ, hogy mi történik pontosan az ember lelkében a semmi közepén, mitől lesz egy csapatból jó csapat…

ÉS MÉG: Kulcs-kérdés – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaAz önigazolásról – avagy azt hiszed, józan döntéseket hozol • „Brit tudósok bebizonyították” – A tudományos zsargon manipulatív technikái • Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája • Nem lusták, csak kialvatlanokMegbízható tanúk-e a gyermekek?Gyermekek, akik „kilógnak” a sorbólÉgi és földi utakSématerápiaBoldogságvásárAz agy öregedése – mit tehetünk szellemi frissességünk megőrzéséért? • Traumafeldolgozás művészetterápiávalEgyszerűen nem tudok tévedni • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése.

A mozgáskorlátozottak életét megnehezítő akadályoknak csak egy része fizikai jellegű, nagyon sokszor a többi ember hozzáállása jelenti az igazán súlyos problémát.

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.

Sokszor érezzük azt, hogy vitapartnerünkkel valójában nem is ugyanarról vitatkozunk.

A nevekkel kapcsolatban misztikus, babonás hiedelmek, vagy inkább érzések élnek bennünk, még ha nem is tudunk róluk…

A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.